A sűrű múlt hetet sűrű e hét követi. A heti két nyelvóra mellett a babbelplus csoportban is pörögnek az események. Pénteken megvolt az első Artlekeno foglalkozás, kedden pedig a második. Sajnos a résztvevők lelkesedése úgy tűnik alábbhagyott, míg pénteken többek is gyerekeikkel együtt vettek részt a foglakozáson, addig kedden már csak négyen voltunk a csoportból, plusz a két gyerekünk. De így is jó hangulatban telt az este, amire csak az vetített egy kis árnyékot, hogy B bicajának hátsó kerekébe egy kis baleset következtében egy nyolcas költözött. De hajnal egyre azzal is megküzdöttem így reggel már vígan tekerhetett az iskolába.

Nézzük tehát az Artlekeno-t. Ez tulajdonképpen egy helyi asszony által szervezett kis klub, egyesület, vagy az is lehet, hogy nincs is hivatalos formája. Arról szól a dolog, hogy a hölgy aki egy kedves kis házban él együtt két felnőtt lányával és azok családjával, a garázsát alkotóműhelynek rendezte be, itt tartja a kézműves folglakozásokat. Az egész családja művészkedik, ő papírmaséból készít mindenféle furcsa dolgokat, az egyik lánya fatáblákba éget rajzokat, a másik meg nem is tudom már mivel foglalkozik, de az is lehet hogy rosszul emlékszem és csak egy lánya van..

Számunkra most az anyuka érdekes, mivel ő tartja a foglalkozásokat, amikre tulajdonképpen bárki jelentkezhet, ahogyan a mi kis babbelplus csoportunk is tette. Alapvetően két tevékenységet lehet nála megismerni, az egyik a papírmasé alakítása, a másik a nemezelés. A papírmasé tulajdonképpen vízben péppé áztatott és tapéta ragasztóval kevert papírmassza. Ebből lehet különféle formákat kialakítani, amit aztán száradás és megkeményedés után tetszés szerint tudunk díszíteni. A csoportunk tagjai egyszerű és gyors megoldásként, előre elkészített tálat díszítettek festéssel vagy ragasztásos technikával. A festést nem kell nagyon magyaráznom, megvan a papírmasé tál, aztán vizes festékkel pingálhatunk rá ami tetszik.

A megfestett tálra lehet egyéb formát is ragasztani, mint ez a kisegér itt (muis).

Ragasztásnál újságok képeit tépjük apró fecnikre, majd tapétaragasztóval jól eláztatva visszük fel a tálunk felületére. Mi a fiaimmal, kevés fantáziával lettünk megáldva, ezért az asztalon látott minta alapján képregényekkel dolgoztunk.

Persze lehet a két technikát ötvözni is, erre mi is csak akkor jöttünk rá, amikor a tál belsejébe ragasztott kávé filter lapokat átfestettük zöldre. Végül az akár festett, akár ragasztott tál száradását követően, színtelen lakkal kenjük át az egészet, és mire ez megszárad egy jó tartású, kemény és szép tálat kapunk. Zabkását ugyan nem lehet enni belőle, és a mosogatógépet sem bírja, de megfelelő dekorálással akár szép, húsvéti, hímes tojás tartó lehet belőle.

Kedden a nemezelés következett, itteni nevén vilten, ami kiejtve úgy hangzik hogy filten, amiből kivehető a magyar nyelvben használt filc szó, aminek a jelentése pedig egy gyapjúból készült anyag. Nos a nemez sem más, mint gyapjú, amelyet addig simogat az ember, míg valami anyaggá nem áll össze. Tavaly a szentendrei skanezben csináltak a gyerekek bárányt belőle, itt Belgiumban pedig szappant burkoltunk be vele.A munka azzal kezdődik, hogy kiválasztjuk milyen színekkel akarunk dolgozni, itt legalább hat-nyolc féle szín volt. B még otthon adott egy ötletet, hogy egy kis mignon figurát kellene elkészíteni, így én ehhez való színeket kaptam. Az instrukció úgy szólt, hogy a kapott háló darabkára keresztbe hosszába rétegezzük fel az apróra tépett, és szálasra húzott gyapjút, három rétegben. Ennek a közepébe helyeztük a szappant, majd forró vízzel locsolgattuk, közben simogattuk, dörzsöltük. Ettől a gyapjú szálai összetapadnak, összeállnak, a forró víz hatására pedig zsugorodik az anyag, így szépen rásimul a szappanra.

Igen, meg ahogyan Móricka elképzeli, mondtuk volna ezt 30 évvel ezelőtt. Ma nem tudom mit kell mondani, egy azonban biztos, vagy a flamand tudás hiánya, vagy valami más oka lehetett, de én annyi gyapjút tekertem a szappan köré, ami sehogyan sem akart zsugorodni, így aztán a mignon helyett egy kis torzszülöttet moncsolgattam a kezeim között egyre fogyatkozó lelkesedéssel. Szerencsére fel volt erre készülve a vendéglátónk is, mert alig tettük le a bebugyolált szappanunkat, máris másikat nyomott mindenki kezébe, hogy na akkor ez volt a próba, most tessék ügyesebbnek lenni. Persze ha már az elején elmondja, hogy  mégis mekkorára rétegezzük a szálalakat, netán éppen csak annyi gyapjút oszt ki amennyi kell, akkor már elsőre is jók lehettünk volna. Sebaj, "never give up" mondja a művelt francia, így erőt véve magamon, immár tapasztalatokkal felvértezve álltam neki a következő mignonnak. Nem dicsekszem, de az eredmény magáért beszél.Igen igen igen. A tömegben az a boldogan mosolygó kék nadrágos alak az az én mignonom. A lábai előtt, kissé jobbra ott hever szerencsétlenül járt elődje. Ő egy kicsit olyan, mint az Alien 4-ben Ripley félresikerült klónjai.

Nyelviskola

Feltétlenül meg kell emlékezzek a tegnapi nap még egy momentumáról, ami szokatlan volt számunkra. Hétfőn a nyelviskolában áttértünk a bútorok témakörre, és apróhirdetéseken keresztül ismerkedtünk a különféle színekkel, formákkal, anyagokkal, méretekkel. Hallgattunk hirdetéseket magnóról számítógépről, olvastunk könyvből, játszottunk egymással párbeszédeket. Azán E, a hiperaktív - a szó legpozitívabb értelmében - tanítónőnk egyszercsak közli velünk, hogy másnap este szép sorban mindenki hívja fel őt telefonon, és érdeklődjön nála egy eladó hálószoba bútor iránt. Kiosztott hozzá egy kis segédletet, és az időpontokat. Így kézműveskedés után, gombóccal a torkunkban hívtuk a flamand tanítónkat, hogy megkérdezzük eladó -e még a bútor, milyen színe van, mik a méretei, milyen anyaból készült, és mikor lehetne megnézni. Zseniális miket ki tud találni és milyen lelkesen végzi a munkáját.