Húsvét hétfőn nincs is jobb elfoglaltság mint blogot írni. Vasárnap hajnalban értünk vissza Belgiumba, s bő két éves ittlétünk óta ez az első húsvétunk amit már nem otthon töltünk. Ahogy kinézek az ablakon semmi ünnepi hangulatot nem látok. Fölöttünk valamelyik szomszéd tegnap óta kopácsol valamit, a mellettünk lévők jönnek-mennek ahogy hétvégeken szoktak, szemben épp most viszik sétálni a dán dogot, szóval minden olyan mint máskor. Persze igazán talán már odahaza sem úgy mennek a dolgok mint régen. Amikor én gyerek voltam, délelőtt az egész utcát végigjártuk a kölnikkel. Összeálltunk ketten-hárman, aztán mindenkinek az ismerőséhez, szomszédjához becsöngettünk. Délután pedig apámmal a rokonokhoz, unokatestvérekhez mentünk. Ma már a gyerekekkel szinte sehova nem tudok elmenni locsolkodni. Ahol lakunk nincs rokonságunk, ha hazamegyünk vidékre ott sincs ismerős, mert az unokatesók mind elköltöztek. B próbálkozott az osztálytársaknál korábban, de legtöbben nincsenek is otthon ilyenkor. Szerintem lassan kikopik ez a locsolkodós hagyományunk.
A második magyarországi hetünket aktív pihenéssel töltöttük. Keszthelyen van a szüleimnek üdülési joga, amivel nem nagyon tudunk mit kezdeni, így jobb híján igyekszünk kihasználni és eltölteni ott egy hetet. Az idén ez megosztva sikerült, az első pár napban a nővéremék, a hét második felében mi vettük birtokba az apartmant. Mivel a korábbi években a hévízi fürdőt kipróbáltuk, a keszthelyi látnivalókat megnéztük, így most a környék egyéb nevezetes helyeire koncentráltunk.
Gyenesdiás - túra a hegyekben
Első napunkat kirándulással töltöttük. Internetes kutakodás után tudtuk meg, hogy a keszthelyi hegység érdekes látnivalókat tartogat, és nem kell messze mennünk ahhoz, hogy egyiket-másikat megnézzük. Amikor kirándulni szeretnénk és fogalmunk sincs merre induljunk, akkor két segítséget szoktam használni. Az első a geocaching, aminek köszönhetően sok érdekes és szép helyet néztünk már meg. A második lehetőség pedig valamilyen túraútvonal leírás felkutatása az interneten. Most a szepmagyarorszag.hu oldalon találtam ígéretes tippeket, majd az egyiket kiválasztva és kicsit átalakítva meg is lett a terv. Segítségképpen letöltöttem még egy térképet a tavalyi fekete-erdei kiránduláson már használt mobil alkalmazáshoz (Locus Map). Ez egy nagyon praktikus kis app, ingyenesen is használható, GPS képes telefonnal szépen lehet vele követni az utunkat, a fontosabbb tereppontok, látnivalók is jelölve vannak. Az útvonalunk tehát úgy indult, hogy elautóztunk Gyenesdiásra, itt a faluban leparkoltuk a kocsit és a Hunyadi János úton gyalogoltunk a Nagymező felé, a kék és a sárga jelzés mentén. El sem lehet téveszteni az irányt, mivel már a faluban, de később az erdőben is jól ki van táblázva minden.
A Nagymező egy szép, nagy rét ahol asztalok, padok mellett el lehet fogyasztani egy kis uzsonnát, ha eső esne egy tágas beálló nyújt menedéket, és - amin nagyon meglepődtünk - egy takaros kis épületben szép, rendben tartott vízöblítéses WC-ket is találtunk, a ház odalában kialakított mosogatóhelyen pedig ivóvíz is van. Mint utóbb kiderült a tisztaság annak is köszönhető, hogy a területen folyamatosan jelen van egy gondnok, aki ügyel a rendre. Persze ez nem csak az ő feladata kell hogy legyen, hanem minden kirándulóé is. 
A Nagymezőről eljuthatunk a közeli Festetics kilátóhoz, de mi inkább a távolabbi Berzsenyi kilátót vettük célba, ez innen kb. 2-2,5 km. Útközben remekül szórakoztunk az erdei tornapályán, mely a Nagymezőről indul.
A tornapálya tizenhat állomásán számos tornagyakorlatot végezhetünk, s helyenként tájékoztató táblák mutatják be a környék növény és állatvilágát. Mi is innen tudtuk meg, hogy az a szép sárga virág, amit M már az odaúton megcsodált, a védett Tavaszi Hérics. Aki végighalad a pályán, visszajut a Nagymezőre, mi azonban a gondnok tanácsát követve, a feladatok egy részének teljesítése után a kilátó felé folytattuk utunkat, majd onnan visszatérve fejeztük be a maradék gyakorlatokat, és így érkeztünk vissza a mezőre. A kilátó tornyából megnézhetjük a Balaton nyugati felét, a közeli hegyeket, meg persze minden mást ameddig a szemünk bírja. Mi a magunkkal hozott látcső segítségével még egy távoli kőbánya munkagépeit is megszámoltuk.
A Nagymezőről, szintén a gondnok hölgy útmutatását követve, a kőbányák felé vettük az irányt, hogy azt is megnézzük mire képes az ember ha természetet nem védeni kell. Nem könnyű elképzelni, hogy az a föld, ahol most egy mély, kopár, poros katlant találunk, valaha egy hegyet tartott a hátán. S az is hihetetlennek tűnik, hogy azt a temérdek követ emberek termelték ki és hordták el innen.
Az autóhoz visszaérve, mivel maradt még a délutánból, elmentünk Szépkilátóra. Ez Balatongyörök végén (Keszthely felől érkezve) a 71-es út jobb oldalán egy parkoló, ahol a kocsit letéve, kicsit kisétálva a zöldbe, csodaszép panorámában élvezhetjük a Balaton kékjét, a közelebbi Szigliget, vagy a távoli a Badacsony látványát.
Végezetül még néhány kép a keszthelyi kikötőből ahol előző nap este tettünk egy kis sétát.
