Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Vasa a megkerült cirkáló

2017.09.06 - Szerda

2017. szeptember 06. - Műszaki

Folytassuk ahol abbamaradt, aztán majd lassan megérkezünk a jelenbe. A medvekukkolás után még egy napot maradtunk a fenyvesek között. Ezen az utolsó napunkon tettünk még egy kis kirándulást az erdőben, élveztük a friss levgőt, szedegettük at áfonyát, egy nyaralónál lévű tűzrakó helyen önkényesen megsütöttük a magunkkal hozott húsokat, aztán összepakoltunk és hazaindultunk. Másnap reggel vonattal mentünk be Stockholmba. Innen M azonnal továbbindult a repülőtérre, ő Belgiumba tért vissza. Mi a fiúkkal várakozásra voltunk ítélve, a budapesti gép csak délután indult. A csomagjainkat elhelyeztük egy poggyászmegőrző automatában, majd elindultunk keresztül a városon, hogy megnézzünk egy csodás hajót, a Vasa-t.

A Vasa nevű svéd hadihajót 1626-1628 között az uralkodó, II. Gusztáv Adolf megrendelésére építették. Korának legnagyobb hajója kívánt lenni, ezért a király személyesen is részt vett a tervezésében. Ez nem volt szerencsés ötlet, különösen annak fényében, hogy akkoriban nem is igazán voltak tervrajzok, a hajóépítő mester fejben tartotta a méreteket. Sajnos itt a mester még a munkák során elhunyt, a befejezés már a segédjére maradt, aki jóváhagyta a király időközben született módosító javaslatait, így a hajó méreteti utólag megnövelték valamint kapott egy második ágyúfedélzetet. Ezáltal jelentősen változott a hajótest egyensúlya, melyet a fenékbe töltött kövekkel, mint ballaszttal próbáltak korrigálni, de már a stabilitási próbán észlelték hogy probléma lesz. Ezt azonban nem merték a királlyal közölni, így a hajó 1628. augusztus 10-én vitorlát bontott és útjára indult. Nem volt erős szél, nem volt nagy hullámzás, ezért az ágyú nyílásokat nyitva hagyták. Azonban egy hirtelen széllökés megbillentette a hajót, a nyitott lőréseken át víz kezdett beömleni és alig 1300 méter megtétele után a vitorlás elsüllyedt, 50 matróz halálát okozva. 1664-65-ben búvárharangok segítségével 50 ágyút kimenekítettek a víz alól, de a gyakorlatilag ép hajótest még 300 évig maradt a 30 méteres mélységben. 1961. április 24-én azonban Anders Frazén svéd tenger-történész több évig tartó kutatásai nyomán a hajót kiemelték a vízből. Mivel a Balti-tengerben nem él meg az az organizmus, ami más tengerekben tönkreteszi a fa hajóroncsokat, így a hajó szinte teljesen épen maradt, olyannyira, hogy a kiemelése után a sekélyebb részen önállóan úszott a kikötőbe. A fa részeket ezután konzerválták, ma pedig bárki teljes pompájában megnézheti a járművet egy múzeumban, ahogyan tettük most mi is.img01.jpgA hajó balesetét bemutató makett a múzeumbanimh02.jpgEz pedig maga a hajó

Este 6 körül érkeztünk meg Budapestre, a reptérre értünk jött a Parkolócentrum autója akiknél a mi autónkat hagytuk erre a néhány napra. A fiúk a következő hetet  a nagyszülőknél töltötték Szabolcsban. Pár napig én is ott maradtam, így jutott idő találkozni egy általános iskolai osztálytársammal, akivel még a zenekarban is együtt zenéltünk anno, és még egyet fürödtünk a Tiszában, ezúttal a tivadari strandon. Pestre visszatérve én a munkáimmal és a hátralévő ügyek intézésével voltam elfoglalva míg eljött az augusztus vége. B ekkor sikeresen abszolválta a gimnáziumi latin vizsgát, ezzel a 6. osztályt Magyarországon is teljesítette, majd pár nappal később összepakoltuk a holminkat és mint a vándorcigányok elindultunk Belgium felé. Útközben még megálltunk a Balaton partján, ex-egyetemista barátaim idén ide szervezték az évente szokásos kerékpár túránkat, amelyen most először nem vettem részt. Illetve ezzel a villám látogatással végülis a csak péntek, szendvics nélkül, opciót teljesítettem, talán ez mégis részvételnek számít.

Szombaton délután két óra körül érkeztünk meg Belgiumba ahol M finom ebéddel várt minket. Másnap, hogy kihasználjuk a szép időt, biciklizni mentünk. Korábban már volt szó róla, van itt egy klasz lehetőség, a knoppunker, amivel az ország egész területén biciklis körtúrákat tudunk szervezni magunknak. Most egy tengerparti részt vettünk célba cirka 38 km-es távval. img03.jpgUtunk a szokásos belga tájakon vezetett keresztül, hol kérődző tehenek, hol kertvárosi házak között. Újdonság volt azonban amikor az egyik csatornán átvezető hidat az orrunk előtt nyitották fel, hogy egy jacht elhajózzon a tenger felé.img04.jpgMegálltunk a tengerpartnál, ahol miközben a fagyinkat nyaltuk, érdekes építészeti megoldásokban gyönyörködtünk.img05.jpgimg06.jpgMire körbeeértünk ránk is esteledett így hazaautóztunk (130 km) és eltettük magunkat a másnapi iskolakezdésre.

Hétfőn tehát mindkét gyerek, felkészülve a legrosszabbra, iskolába indult. Délután azonban G már lelkesen mesélte, hogy az új tanítónőjük (itt minden évben új tanítót kapnak, tehát az a tanítónő akik tavaly tanította őket, az most ismét elsősöket tanít) milyen kedves, ilyen kedves tanítónőt még nem is látott. Tegnap mi is megismertük Juf Evit-t, mivel szülői értekezlet volt, és M úgy gondolta lesz ami lesz, menjünk el, valamit csak megértünk belőle. Tulajdonképpen a lényeget értettük is, a részleteket meg megkaptuk leírva, meg majd menet közben kiderülnek. Ami biztosan különbözik attól amit Magyarországon megszoktunk az, hogy továbbra sem kell gyerekre hatalmas pénzeket költeni. Az iskolába az uzsonnán kívül semmit nem kell vinniük, nem kell füzetcsomag, tolltartó, sem ceruza, sem spéci kellékek (pálcikák, műanyag idom készlet,  gyurma, stb.) mindent ott kapnak. Tankönyvük nincs, kis munkafüzetekbe dolgoznak, amit szintén az iskola ad. Azokat csak hétvégén hozzák haza, házi feladat is csak akkor van.

B is jó véleménnyel van az új osztályfőnökről, aki a Fülöp-szigetekről érkezett. Doktori címe van, ezért elvárja, hogy így szólítsák, de mint mondja azért, hogy ezzel is emlékeztesse a tanítványait arra, hogy érdemes tanulni. B szerint egyébként vicces kedvű ember.

Nos nagyjából ennyi az elmúlt időszak. A későbbiekben még összefoglalom majd a nyaralásokat (Horvátország Siófok), aztán vissza a régi kerékvágásba és jönnek a napi dolgok.

süti beállítások módosítása