Mint ígértem volt, kis visszatekintés következik a nyárba. Idén mozgalmas és változatos nyarat tudhatunk a hátunk mögött köszönhetően annak, hogy M rengeteg szabadságot tudott kialkudni magának, így még a gyerekek nagyszülőkhöz való beosztása is komoly logisztikai tervezést igényelt. Gondban voltunk azonban a nyaralási helyszínek kiválasztásával. Szokásunk, hogy nem megyünk olyan országba/helyre ahol már voltunk, így a "környező" francia, spanyol partok kilőve. Az olaszoknál már sokat időztünk, 2013-ban 2 hetes körutazással Rómáig is eljutottunk, így ez megint parkolópályán van egy ideig. Görögországgal szemezgettünk, de autóval nagyon távolinak tűnt, így elvetettük. Maradt tehát Horvátország, ahol 2007-ben voltunk már ugyan, de akkor inkább a déli részt néztük meg, így most az északi terület megfelelőnek tűnt.Gyorsan rászabadultunk tehát a Google-ra és lázasan kerestük a szóba jöhető kempingeket. Szempontok: legyen legalább egy szép saját tengerparti strandja, legyen legalább egy szép medencés strandja, legyenek animációs programok a gyerekeknek, legyen legalább egy Oroszlánkirály, Frozen, stb. előadás, és még olcsó is legyen. Nem egyszerű ezeknek megfelelni, de valamilyen kompromisszum árán sikerülni szokott, idén az Oroszlánkirály/Frozen maradt ki végül. Kis magyarázat ehhez: eddig az általunk legszínvonalasabbnak jelölt kempingekben rendre alkalmunk volt megtekinteni az Oroszlánkirály vagy a Frozen feldolgozását az animátorok előadásában, így számunkra ennek a lehetősége a kempingek minőségi fokmérőjévé vált (irónia). Kiválasztottuk tehát a Tar település közelében lévő, jól csengő Camping Latrina Lanterna nevű létesítményt, lefoglaltunk egy megfelelő méretű sátorhelyet, összepakoltuk a málhánkat és elindultunk. Az Útvonalat a Google ajánlata alapján Szlovénián keresztül terveztük meg, lévén, hogy ott már úgyis meg kell venni a heti autópálya matricát, használjuk ki, ne fizessünk a horvátoknál is, így Koperig döngettünk is rendesen, aztán pedig több kilométeres sorban, kb. 1,5-2 órán át araszoltunk a határig. Ez nem egyedi szituáció volt, és ezt onnan tudom, hogy pár nappal azelőtt amikor elhoztam az autót a szervízből (az áprilisi koccanásunk sérüléseit javították) az ügyintéző hölgy mesélte, hogy évekkel korábban járt már ő is Horvátországban, és ugyanezt tapasztalta. Végül ezt is túléltük és késő délután megérkeztünk a kempinge, ahol már csak a becsekkolásnál lévő sort kellett végigállni és eljutottunk a számunkra kijelölt parcellához. Az, hogy az olcsóbb  helyek között foglaltunk visszaköszönt a sátorhely minőségében is. Ezen a területen kevesebb árnyék volt, a mi területünk a sor elején volt egy poros út mellett, és az egész nagyon lejtett. Viszont relatív közel volt a mosdó épülete, tágas volt a parcella és a partra sem kellett nagyon sokat sétálni. Körülöttünk norvégok, hollandok voltak lakóautókkal, lakókocsikkal. Gyors sátorverés után, amely során kiderült, hogy nem csak a kempingszékeket hagytam otthon (ezeket még út közben Ljubljanában pótoltuk) hanem a sátor előtetőjeként használt sörpavilon ponyváját is, a tengerparta mentünk megnézni hol töltjük a következő hetet. Ennek a kempingnek jellegzetessége, hogy hosszan elnyúlik a part mentén, ennek megfelelően több helyen is a kellemes strandolás lehetőségét nyújtja, Van homokos plázs, ahol a kisebbek részére egy parti medencét is kialakítottak, és több köves, sziklás terület, ahol a búvárszemüveggel lehet nézelődni a kristálytiszta vízben. Az egyik part mellett egy medencés strand található egy nagyobb és két kisebb medenvcével. Ezekben is tengervíz van, amit viszont klórral fertőtlenítenek, így elég érdekes, terpentinhez hasonló szagot érezhetünk fürdés közben. Végülis a zalakarosi fürdő gyógymedencéjében is hasonlót lehet érezni. Egy távolabbi részen van a családi strand, ahol csúszdák és egyéb gyerekjátékok színesítik a kicsik életét.Látkép a kempingbőlAz elkövetkező napokban fokozatosan fedeztük fel a kemping által nyújtott szórakozási lehetőségeket. Megtaláltuk az animátorok búvóhelyét, ahol megtudtuk mire számíthatunk a héten. A kicsiknek és nagyobbaknak is vannak foglalkozások, így esett hogy G részt vett egy állatsimogatós farm látogatáson, amíg B a tini részlegen ismerkedési programon volt, ahol gyakorlatilag X-Boxszal játszott egy órán keresztül. Mi M-el egy délelőtt ping-pongoztunk egy órát, egyik délután pedig minigolfozott a család. Érdekes színfolt volt a tengerparton lévő filmvetítés, és a magic show, ahol egy középszerű bűvész bájolta el a gyerekeket a Rodolfo dobozból ismert trükkökkel. Természetesen volt alkalmunk arra is, hogy kimozduljunk a kemping kerítésén túlra. Egyik este Novigradba ugrottunk ki egy vacsorára és egy kis esti sétára, egy napot szántunk Póla meglátogatására, és egy napra pedig hajókirándulásra fizettünk be egy a sátrunkat meglátogató kissé kapatos  ügynöknél. A kempingben található bárok, éttermek valamelyikében minden este volt valamilyen koncert, egy este a medencéknél éjszakai fürdőzéssel egybekötött disco, a főtéren pedig különböző folklór műsorok. Összességében a hely színvonala összemérhető a francia, olasz, spanyol kempingek minőségével, bármennyire is igyekeztünk képzeletbeli hibalistánkat minél jobban megtölteni igazából egy, de annál lényegesebb negatívumot tudunk megemlíteni. A kempingben lévő összes kényelmi, sport szolgáltatásért külön fizetni kell. Ilyenek a napozóágyak használata, a sporteszközök (minigolf, ping-pong) használata. Ezt más kempingekben még nem tapasztaltuk, így itt meglepetés volt számunkra.

Novigradi vacsora

A novigradi vacsora emlékezetes maradt számunkra, olyat éltünk át amit eddig még sehol, és ennek most itt emléket állítok. Az egyik este, talán a második napon, úgy gondoltuk ki kellene mozdulni és megnézni a környéket, esetleg enni valami finomat valahol. A választás a közeli Novogradra esett, interneten tájékozódva megtudtam, hogy a városban túl sok érdekesség nincs, de egy nagyon szép középkori várfal megér egy kis autózást, és ha még valami finomat ehetünk is valahol akkor pláne jól járunk. Este hat körül elindultunk a táborhelyünkről, de már a rövid autóút során észlelnünk kellett a fölöttünk gyülekező felhők látványát, és a feltámadó erős szél is jelezte, vihar készülődik. Alig érkeztünk meg a városba, eleredt az eső, így miután sikerült aprót szereznem a parkoló automatába, viharos sietséggel telepedtünk le az egyik szimpatikusnak tűnő, egyébként teltházas, kis vendéglő éppen megüresedő asztalához. Bizalmunkat tovább erősítette, hogy bár kérésünkre, de az asztalunkat borító leharcolt abroszt viszonylag gyorsan egy frissen vasaltra cserélték. Hamar kaptunk étlapot, és az italok rendelésén túltéve magunkat elkezdtünk az ételek között mazsolázni. Közben odakint a heves széllel és sűrű esővel a vihar is tombolt, így áldottuk jó sorsunkat, hogy ilyen hamar micsoda kellemes helyet találtunk. Én eltökéltem, hogy tengerparti nyaraláson mindenképpen tengeri herkentyűket fogok kóstolni, így a nem túl bőséges leves kínálat közül (négy féle) természetesen a halászlét választottam, a fúfpgás pedg grillezett tintahal. M és a gyerekek maradtak a klasszikus ízeknél így ők marhahúslevest és grillezett húsokat stoppoltak le. Nem kellett sokat várni, a levesek viszonylag gyorsan érkeztek és ez nagyon megdöbbentő volt. Először is az én hallevesem az külsre pontosan úgy nézett ki, mint egy akármilyen húsleves, szép átlátszó sárga lé, cérnametélt meg ami kell. Ezt halasították két kis halszelet belehelyezésével. Ízre hozta a Podravka levesporokból megismert harmóniákat. Összevetve a gyerekek marhahúsvesével, tényleg csak a két árva halszelet zavarta meg a sormintát.Ez tehát a horvát halászlé. Legalábbis ebben a vendéglőben. 

Ettől érdekesebb volt az M levelese, amit pár perccel a mieink után hoztak ki. Színre hasonló volt a többi ételhez, de sokkal haloványabb, sápadtabb. Az íze alapján pedig - ezt tanúsítom mert én is belekóstoltam - egyértelműen analizálhattuk, hogy konkrétan langyos vízben feloldott Vegeta ételízestőt kaptunk. Nem vagyunk reklamálós emberek, tudomásul vettük, hogy ez jutott, de a pincér "Ízlett -e a leves" kérdésére M őszintén elmondta a véleményét, amit az együtérző bólintással vett tudomásul. Később azonban a teljes háttérszemélyzettel megerősödve, udvariasan, de határozottan állították, hogy márpedig ez húsleves volt, és itt Horvátországban ezt így készítik. Még az az érvem sem hatotta meg őket, hogy a három ugyanolyan "húsleves" közül (kettő a gyerekeké volt) ez az egy jelentősen kilógott a sorból mind ízre, mind színre. A másik kettőben ugyanis azonosítható volt a hallevesemben is felfedezett Podravka levesporos ízvilág, míg a kifogásolt leves tényleg csak vegetát tartalmazott. Mindazonáltal nem lehet egyéb panaszunk a helyre, a főételek rendben voltak, ezt a kis leves malőrt is próbálták enyhíteni ajándék szeszes ital vagy kávé felajánlásával, amit nem fogadtunk el, részünkről az ellentételezés a borravalóü teljes megvonásában merült ki. Így nézett ki a tintahalas tányérom, ami szerintem rendben volt, el is fogyasztottam becsülettel. Amire végeztünk a vacsorával a vihar is elült, így sétálhattunk a kikötőben, és a környező kis utcákban, míg ránk nem sötétedett.

 A többi élmény hamarosan következik.