Az előző vasárnap, tehát november 5-én, lezajlott a szomszédokkal megbeszélt kagyló főző tanfolyamom. Szombaton délelőtt tíz órakor csöngettem át P-hez a leegyeztett közös bevásárlást elindítani. Gyorsan eldöntöttük, hogy az én autómmal megyünk, amit magam ajánlottam fel, elvégre mégiscsak az enyém a projekt. Pici drukk volt bennem, hogy vajon hogyan fogom majd megfelelően követni P navigációját, miközben fél Belgiumot bejárjuk a legfrissebb, kora hajnalban halászott kagylóért és a reggeli harmattól még csillogó zöldségekért. Aggodalmam hamar elszállt és inkább enyhe csalódottságnak adta át a helyét, amikor P a kezében lévő pár soros listát böngészve azt mondta nejének, nem leszünk el sokáig, ezt mind megtaláljuk a Carefourban. A Carefour mindössze pár száz méterre van. 

Úgy tűnik a belgák nem csinálnak nagy faxnit ebből a kagyló dologból. A szükséges zöldségek szépen bezacskózva megtalálhatóak az üzletben a polcon, vagy a LIDL-ben például a hűtőben, a vákuumcsomagolt kagyló mellett. A zöldséges zacskóban, mint utóbb kiderült, a fűszerkeverék is benne van, így azzal sem kell bajlódni. Amire figyelni kell, P javaslata szerint, hogy kagylóból a Jumbo méret kerüljön a kosárba. Ezt a legnagyobb és ezért a legfinomabb ízűt éppen nem találtunk a Carefourban, így mégiscsak el kellett menni a LIDL-be, ahol még előző esti bevásárláskor felmértem a készletet. Szükség van még pár tojásra a mártogatóshoz, kell egy kis olaj, na meg pótkaja azoknak akik nem eszik meg a kagylót. Ezt mi már előző este megvettük. Hazafelé még elbeszélgettünk arról, hogy a belga emberek gyakrabban járnak étterembe, mint a magyarok. Egyrészt mert megtehetik, másrészt mert sokat dolgoznak így nincs is idejük annyit főzni. Tényleg látjuk minden este, hétvégén különösen, hogy az éttermek, sörözők jó forgalmakat bonyolítanak. Természetesen szóba került az új belga futball szövetségi kapitnyunk is. P szerint nem csináltunk vele rossz vásárt, szerintem meg majd meglátjuk én már nem reménykedem. Szóval a nem túl megerőltető boodschap után elváltunk, tot morgen.

Vasárnap délután a megbeszéltek szerint átvonult a család. Az asztal már szépen terítve várt minket, az M által irigyelt tüchtig tisztaság mindenhol. A patyolat konyhapultnál kényelmesen bontottunk egy üveg száraz fehéret, és hozzáláttunk a teendőkhöz. Elsőként a mártogatós készült el. Ehhez nem kell más, mint egy tojás sárgája, némi mustár, mogyoróból sajtolt olaj (bár valószínűleg a napraforgó is jó) és egy kis bors, ecet, valamint kevéske víz. Ezeket összekeverve majonézhez hasonló de jó savanykás kencét kapunk. Ilyet.Aztán jöhet a kagyló. Ezeket kibontjuk a csomagolásból és beáztatjuk. Ekkor már át is lehet nézni, és amelyik törött, esetleg üres héj azt ki lehet dobálni. A mi három kilós adagunkból alig két-három ilyet szedtem ki. Amíg a kagylók fürdenek, odatesszük a zöldséget. Mint mondtam ezzel sincs sok tennivaló, kibontani a zacskót és a tartalmát egy kis olajon vagy vajon/margarinon a fazékba öntjük. Ja és megy rá a zacskóban lévő fűszer, amit most nem tudtam analizálni, de később ha majd egyedül csinálom, megpróbálom. A zöldség egyébként nem egyéb, mint hagyma, nem apróra hanem szálasra vágva, és zeller levél/szár darabok. A zöldséget így 5 percig pároljuk, aztán mehet rá a kagyló. Nem szabad csurig rakni a fazekat, gondoljunk rá, hogy az alapból zárt kagylók a főzés során kinyílnak majd, így kell nekik a hely. A fazékba már csak egy pohárnyi száraz fehérbor és egy kis bors kerül, víz, só, nem kell hozzá. Rá a fedőt és nagy lángon pároljuk, időnként pedig rázással, ahogy a slambucot szokás a bográcsban, átforgatjuk. Amikor a kagylók szépen kinyílnak, akkor kész az étel (lásd a legelső képet). Ez nem volt több 5-10 percnél és már mentek is az asztalra.Közben a nagyfiúk a teraszon megsütötték a friet-et, sült krumplit. A belgák imdáják a sült krupmlit, de nem szeretik a vele járó szagokat ezért vagy kényelmesen frituur-ből hozzák haza, vagy a teraszon sütik fritőzben. A frituur az olyan kifőzde szerű valami, ahol tonna szám sütik a krumplit. Egyébként állítólag azért finom a belga sült krumpli, mert kétszer sütik meg. Én pedig hétszer használtam a sült/sütik kifejezést ebben a bekezdésben eddig. A vacsora végén a maradék kagylót kihámoztuk a héjából és a mélyhűtőben elraktároztuk, ezt még később felhasználjuk csak egy kicsit át kell sütni. Nekem továbbra is bejön ez az étel, amin magam is meglepődök, mert évekkel ezelőtt rá sem tudtam nézni efféle herkentyűkre.

Egyéb történések

Harmadikán, pénteken, ha már őszi szünet volt, tenni kellett valamit, hát ellátogattunk egy közeli településre Lierbe, ahol egy remek kis uszodát fedeztem fel, miközben gyalogos túraútvonalakat kerestem a neten. Nem egy Aqualand, de a mi igényeinknek bőven megfelel. Van nagy úszómedence, több kis gyerek pancsoló, buborékos medencék, egy szórakoztató hegyi patak imitáció, egy nagy csúszda amire nem is kellett sokat sorban állni, és szauna. Mindez felnőtteknek 8 Euróért igazán nem sok. S ezért csak húsz kilométert kellett autóznunk, még bicajjal sem távolság. Három órát töltöttünk el, csúszdáztunk, a fiúk élvezték a hegyi patakon való sodródást, én úsztam pár hosszat és kellemeset szaunáztam.A Scouts ezúttal szombaton volt vasárnap helyett, ugyanis pézgyűjtő akciót tartottak. Ez abból állt, hogy mivel itt valamiért állítólag ilyentájban az emberek sok marcipánt esznek, így a fiúk, az amerikai sütiárus cserkészlányok mintájára, házról-házra járva marcipánt árulnak. Nem adták olcsón, a bolti áron két euróért beszerezhető fél kilós darabokat  7 euróért kínálták, de G is és B is egyaránt arról számoltak be, hogy kapós volt a termék, volt aki hét sőt tíz darabot is vett tőlük. Hozzánk is becsöngetett két gyerek amíg én P-vel kagylót vásároltam, de M elküldte őket, mondván nem szeretjük a marcipánt, így kénytelen voltam a LIDL-ben venni egy euórét egy darabot.

Úgy látszik az ősz az az evés-ivásról szól Belgiumban, ugyanis a nyelviskolában is éppen ezzel kapcsolatos téma került terítékre. Így aztán lehetőségünk nyílt egy másik belga ételt, pontosabban annak receptjét megismerni, ez pedig a stoofvlees. Akik nem ismerik, velem együtt, azok egy marhapörköltet képzeljenek el, csak kicsit sajátos ízvilággal. Ez alatt azt értem, hogy piros paprika helyett szegfűszeg, mustáros kenyér, alma-körte esszencia kerül bele na meg egy üveg barna sör. Állítólag nagyon finom. Majd beszámolok róla, mert bár ma hétfő van, e sorokat szombat hajnalban írom, és erre a hétvégére tervezzük hogy elkészítjük. Keresztlányom, aki odahaza holland szakon tanul az egyetemen, már beelőzött, péntek este küldte a képeket a saját eredményeiről.

A végére pedig az év egyik legnagyobb eseménye. Tegnap átvehettem a helyi fúvószenekar műszaki vezetőjétől egy Buffet Crampon B klarinétot. Ez azt jelenti, hogy következő hét pénteken megyek a zenekar próbájára. No persze még nem ülök be közéjük, mivel lassan harminc éve nem volt a kezemben klarinét, először össze kell kapjam magam és sokat gyakorolni. Péntek este volt a szokásos éves koncertjük főpróbája, ahol a Babbelplus csoporttal voltam, akkor kaptam meg a hangszert. Mivel számítottam erre, így már a héten eltekertem Antwerpenbe nádat venni. A klarinét ugyanis nádnyelves hangszer, a hangot a fúvókára erősített vékonyra csiszolt nád rezgése adja. Ezekből a nádakból többféle erősségű kapható, kinek mit bír a tüdeje. Foglalmam sem volt milyet is vegyek, így az egyik helyen kaptam 2-es erősségűt, míg máshol 3-asat. Amikor kipróbáltam a hangszert még a 2-es is erősnek tűnt, így lehet hogy a 3-ast, amivel ráadásul egy egész dobozzal volt csak hajlandó adni az üzlet, vissza kell majd cseréljem. De a hétvégén még próbálgatom, lehet hogy csak bele kell jöjjek és jó lesz az is. Szegény szomszédaink erre biztosan nem számítottak. 

Még pár szót a gyerekekről.

A héten szülői értekezlet volt G iskolájában, ahova M ment el. A tanárnő dícsérte a gyereket, jól tanul, jól viselkedik, nem hangoskodik, odafigyel stb. Az olvasási kézsége az elvárásoknak megfelelő. M külön rákérdezett, hogy érezhető -e valamilyen lemaradása, hátránya a miatt, hogy nem az anyanyelvén folyik az oktatás, de a tanárnő szerint egyáltalán nem jelent ez neki gondot. Mármint G-nek. B is remekelt, az igazgatótól kapott egy kis dícséretet. A matek tanár házi feladatként azt kérte, nézzenek utána a bináris számrendszernek és írjanak róla egy kis tanulmányt. Az övé annyira jól sikerült, hogy a tanár úr elvitte az igazgatóhoz, aki pedig elkérte és felrakta az iskola digitális könyvtárába, amiről minket is értesített. S mindezt a fiú teljesen önállóan vitte véghez. Mondjuk nem vagyok teljesen elragadtatva ettől az oktatási módszertől, hogy a tanár minden agyagot kutatómunkaként ad fel. Nem tudom, hogy ez ennek az iskolának a sajátossága, vagy ez az angol oktatási rendszer. Jövőre meglátjuk milyen a belga, M-nek ugyanis sikerült időpontot szereznie az egyik jónevű középiskolába, ahova állítólag akkora túljelentkezés van, hogy beiratkozáskor a szülők több napig kempingeznek az iskola előtt míg a sorban állnak. B-t ide szeretnénk bejuttatni szeptembertől, meglátjuk mit mondanak.

Azt hiszem ezek voltak a hét legfontosabb történései.

Kattints hogy a főoldalra juss!