Tegnap volt az utolsó vizsga a nyelvtanfolyamon, holnap kiderül, hogy sikeresen abszolváltuk -e a 2.1 szintet és folytathatjuk -e a jövő héten induló 2.2-t. Néha elkeserít, hogy már mennyi ideje itt vagyunk és még mindig csak szavakat pakolok egymás után ha beszélni kell, néha el- eltalálva a helyes szórendet. De ha figyelembe veszem, hogy az órákon kívül egy percet sem fordítok tanulásra, csak az élet adta helyzeteket használom ki, akkor nem is állok olyan rosszul. Most végre elkezdtem olvasni az egyik könyvet amit még ősszel vettem az Oxfamban. Vicces, de ez egy csehszlovák szerző műve. Persze amikor kiválasztottam csak arra figyeltem, hogy rövid, egyszerű szövegezésű legyen sok párbeszéddel. A leíró részeket magyarul is utálom olvasni, azokat mindig átugrom. A kutyát sem érdekli hogy egy csatára felsorakozott hadsereg lába alatt vörhenyes homok, vagy zöld legelő terül el, és mögöttük látszik -e a hófödte hegycsúcs.

A könyvet reggelente olvasgatom miközben G-re várok, hogy elinduljunk az iskolába. Rövid fejezetekre van tagolva, így rendszerint egy részt el is olvasok naponta. Igyekszem minimális szótár használattal, pusztán a szövegkörnyezetből megérteni az új szavakat, ami többé-kevésbé sikerül is. Bármennyire is frusztrál, hogy még nem beszélem és értem úgy a flamandot, mint az anyanyelvemet, azért mégis nagy eredmény, hogy egy év nyelviskola után könyvet olvasok és nagyjából értem a TV műsorokat. 

Szombaton folytatódott az integrációs kurzusunk. M-el egyetértettünk abban, hogy szép-szép ez a nagy lelkesedés amit az első alkalommal tapasztaltunk, amikor a lelkünre kötötték, hogy csak komoly egészségügyi indokkal lehet hiányozni, mert hatalmas az információ mennyiség, és ha egy nap is kimarad akkor az számít, de nagyobb ennek a füstje mint a lángja. Az előző héten elmaradt az óra, mert a tanárnő beteg lett, mint mondta elment a hangja. Szombaton azt ígérte, hogy ezért aztán, mivel plusz napot nem szeretne ránk áldozni (és persze mi sem szeretnénk), tempósabban fogunk haladni. Ehhez képest délelőtt miután röpke fél órát azzal töltött, hogy beindítsa a számítógépét, a projektort és csatlakozzon az internethez (ez alatt mi csak néztünk ki a fejünkből), órákon keresztül magyarázta, hogy vannak individulaista és kollektivista kultúrák, és ezekre mi a jellemző. Aztán röviden rátértünk a társadalombiztosítás témakörére, amit általánosságban érintettünk, de amint az várható volt, konkrét kérdésekre csak az volt a válasz, hogy "az attól függ". A délutánt pedig egy két órás film megtekintésével töltöttük ami egy Daens nevű belga tiszteletesnek a gyártulajdonosok népsanyargatása elleni küzdelmét mutatta be. Tanulságos történet volt, de ettől eltekintve, mint racionálisan gondolkodó ember, ha az előző alkalommal a tanárnőnek pusztán annyi baja volt, mint mondta, hogy nem volt hangja, miért nem tudtuk ezt a filmet akkor megnézni és most amikor volt hangja hasznosabb dologgal foglalkozni. 

Vasárnap korcsolyázni voltunk. Amióta a nagyszülők elmentek és a papa nem kíséri szűnni nem tudó lelkesedéssel a fiúkat, azóta én vagyok kénytelen, de meg kell említenem, hogy M is lelkiismeretesen jön velünk. Én unalmasnak találom ezt a körbe-körbe korizást. A technikám elérte a csúcsát, ami azt jelenti, hogy én ennél jobb már nem leszek. Most sikerült végre hátrafelé is haladnom úgy, hogy még B is megdícsérte, szóval számomra ez a sport nem tartogat új kihívásokat. Egy kihívással azért találkoztam, de az nem a jégen, hanem a pálya szélén ért. Nézzük meg alaposan a következő képet!Ki tudja megmondani, melyik a férfi WC? Itt lehet szavazni. 

 Nekem annyi előnyöm volt, hogy közelebb érve, a fóliafüggönyön át már jól látható piszoárok segítettek az azonosításban.

Az előző sajtos bejegyzésem index2-s lett, ennek köszönhetően bevonzott több mint kétezer látogatót. Akkor ígértem, hogy egy másik sajtról is írni fogok. Ez nem jön össze, mivel a másik sajt annyira jellegtelen trappistás volt, hogy nincs róla mit írni. De hogy ne maradjon erjesztett tejtermék nélkül a blog, hétvégén a Lidl-ben vásároltam egy szép kerek, Tartiflon nevű sajtot. Már a csomagolása is étvágygerjesztő, hát még az illatok. Szabad levegőn nem annyira érezhető, de a hűtőt pár perc alatt megtöltötte és minden ajtónyitáskor megcsapta orrunkat a család többi tagjának inkább kellemetlen, nekem érdekes dohos/büdös/vizeletre emlékeztető (nem kívánt törlendő) illat.Az ígéretes csomagolást kibontva és egy szeletet kivágva az alábbi látvány tárul a szemünk elé. A gyümölcs kötelező kellék, hogy a csendélet drámai hatását fokozzam.Látható, hogy egy kívül fehér penészes kéreggel borított, belül krémesen lágy sajtot sikerült választani. A krémes lágyságról anyit, hogy miután a kivágott szeletet elfogyasztottam és a sajot a papírjába akkurátusan visszacsomagolva elhelyeztem a hűtőben, egy óra múlva elővéve, a sajt belsejéből kifolyó krém szépen feltöltötte a hiányzó területet. Az ízekre nem lehet panasz, egy kellemes camembert szimfónia bontakozott ki a számban amikor megkóstoltam. Ezt a sajtot eredetileg levesnek szántam, de amikor tudakozódni kezdtem utána az interneten, akkor a csomagoláson olvasható Tartiflette szóról kiderült, hogy az egy étel neve, amelyet ehhez a sajthoz találtak ki. Azaz pontosítva, az étel megvolt, és felhasználták a sajt marketingjéhez. Ez a fajta sajt eredetileg a Szavoja vidékéről származik, ahol a középkorban a tejtermelő parasztok az adót tejben fizették. A leleményes gazdák nem fejték le teljesen az állatokat, így az ellenőrök kevesebb tejet vettek el tőlük. Az adószedők távozása után aztán a fejőnők a maradék tejet is begyűjtötték, ami viszont így más ízű, állagú volt, sokkal kedvezőbb a sajtkészítéshez. A sajt fogyasztása a 20. században visszaesett ezért jött létre a tartiflette nevű étel, amely elnevezés krumpli szavojai nevéből ered. Ez az egyszerű, rakott krumpli szerű étel már korábban is ismert volt, de ekkoriban kezdték el ezzel a sajttal készíteni ilyen módon igyekeztek fellendíteni a sajt kereskedelmét. A próbálkozást siker koronázta, az étel hamarosan valamennyi hegyvidéki vendéglő menüjében megjelent, és egyszerűsége miatt a házilagos elkészítése is népszerűvé vált. Aki készített már rakott krumplit, annak nem lesz nagy megerőltetés ezt a receptet megjegyezni. A krumplit héjában megfőzzük, lehűtjük majd lehámozva karikákra vágjuk. Hagymát és kockázott bakont pirítunk egy kis vajon/olajon. A sajtot szintén szeletekre vágjuk, majd egy kivajazott sütőtálba a krupmlit, hagymás bacont, sajtot szépen egymásra rétegezzük. A tetejére kerül egy réteg sajt, majd 180°C-os sütőben 20-25 percig fedő alatt, további 20 percig fedő nélkül készre sütjük. Én a végén kicsit rágrilleztem, hogy a sajt jobban megpiruljon. Fűszert nem igényel, de azért a rétegekre egy kis só, bors elfér.

A hétvégén hűtő leolvasztás volt (Jij zou de diepvriezer één keer per jaar kunnen ontdooien). Mert az utolsó témakor a nyelvsuliban energiatakarékos tippekkel volt kapcsolatos. Ennek köszönhetően, mármint a leolvasztásnak, előkerült a karácsonyi almás pitéből megmaradt kis tészta, ami azért keletkezett, mert túladagoltam a tejet, amit liszt hozzáadásával korrigáltam, így viszont sok lett a massza, hát ment a fagyóba a felesleg. Nézegettem mit kezdjek vele. Először kis kekszeket akartam belőle csinálni, amit majd megkenek valamivel. De aztán eszembe jutott a hétvégén Mechelenben fogyasztott rizstorta. Az integrációs kurzus ebédszünetében a szemközti pékségből vásárolunk, ott vetettem meg a feleségemmel. A tészta pont elégnek tűnt, így gyorsan csináltam egy kis tejberizst, csak úgy szemre, gondoltam ha lesz felesleg majd elfogy. A tejberizs annyiban különbözött a szokásostól, hogy amikor már sűrűsödött, kevertem hozzá egy kis pudingport. Bevallom itt hibáztam, mert beleszórtam a port, ami persze szépen becsomósodott. Legközelebb előbb egy kis tejben elkverem és úgy adagolom. Sőt, talán jobb ha eleve kifőzöm a pudingot és úgy keverem hozzá a rizshez. A tésztát kinyújtottam és egy kis tálba tettem ami a széleit szépen felhajtotta. Beletöltöttem a pudingos rizset. Ezután egy tojást két kanálnyi liszttel és kis cukorral elkevertem, ezt a tetejére öntöttem, majd ment a sütőbe. 180 °C 35-40 perc. Szépen megsült. Kicsit szárazabb lett mint a bolti, ezért fogom legközelebb a pudingot is teljes tejjel kifőzni.Ennyit mára, és végül a megoldás a WC-s kérdéshez: a jobb oldali a helyes válasz.