Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Elmaradás pótlása

2015. augusztus 08. - Műszaki

Hosszú ideje nem írtam semmit, ami persze mindegy, mert senki sem olvassa a blogot rajtam kívül. Egyenlőre nem verem nagy dobra a hírét, azaz semekkora dobra nem verem. Szeretnék még kicsit barátkozni a felülettel, csinosítgatni, aztán majd meglátom. Közben hazajött M, elment a teherautó a holminkkal, és nekem is indulni kell az autóval.Szóval elindultunk apósommal aki vállalta, hogy elkísér két okból. Egyrészt váltó sofőrnek (amit először szelíden visszautasítottam, mondván szeretném magam kipróbálni ekkora távon), másrészt a beköltözés utáni hétre esetlegesen tervezett nyaraláson az állatok etetése miatt. Ugyanis hoztuk magunkkal Dömét a 12 éves labradorunkat, és Kormit (ezt a nevet adtam neki amikor két éves korában ivartalanításkor valamit írni kellett az orvosi papírokra) a fekete hosszú szőrű házi macskánkat.

Az út különösebb események nélkül telt. Dömétől nem is nagyon tartottam, utazott már autóban, és amúgy sem egy izgága kutya már. A macska veszélyesebbnek tűnt és apósom fel is készített, hogy számítsak rá, egész úton nyávogni fog. Valóban így indultunk neki a távnak, és Tatabánya környékén meg is álltam egy parkolóban, mert gyanús szagok terjengtek a kocsiban. Igen, a macska könnyített magán, de anyukám tanácsára a hordozóban úgy oldottam meg az almot, hogy gyorsan cserélhető legyen, így pár mozdulat után tiszta volt a terep. Ezután a Korminak egy hangja nem volt egész úton.

Mint kiderült én is túlbecsültem magam. Persze, hiszen alvás nélkül vágtam neki az útnak, így Bécs előtt kénytelen voltam átadni a volánt, mert már voltak olyan pillanataim, hogy félálomból riadtam fel vezetés közben. Végül két váltással délután hatra megérkeztünk a házhoz, amely most egy darabig az otthonunk lesz. Itt rögtön alkalmam nyílt megismerkedni a kertszomszédainkkal, akik bár tudtak már Döme érkezéséről de valószínűleg egy kisebb méretű ebre számítottak, mert elég dermedt tekintettel méregették, és aggódva mondták, hogy nekik meg egy macskájuk van. Én meg csak annyit mondtam, ez a kutya szereti a macskákat. Azt nem tettem hozzá, hogy jól megfűszerezve, mert valószínűnek gondoltam, hogy nem értenék a tréfát. Azt az első alkalommal meg el sem árultuk, hogy a kutyához már eleve tartozék egy színben is jól passzoló macska. Ez később okozott is némi aggodalmat nekünk. Szóval megérkeztünk, az állatokat bezártuk a garázsba és aludni tértünk.

Másnap reggel kimentem a családért a repülőtérre, mire hazaértünk már a teherautó is itt volt a maradék holminkkal. Innentől a nap a csomagolással telt, estére a legtöbb dolog a helyére is került.

Következő nap reggel kinézek a kertbe, látom, hogy Kormi már a szomszéd füvét tapossa. Gondoltam szólok M-nek, de mire kijöttünk újra addigra a macska már a szomszéd teraszán ücsörgött és kémlelt befelé a nyitott ajtórésen. Tudni kell ugyanis, hogy szomszédaink a saját macskájuk miatt, aki egy idős perzsa nemzetiségű állat és alapvetően a lakásban él, de szabad kijárása van a kertbe. Szóval e miatt a macska miatt a lakásuk hátsó ajtaja mindig nyitva van, akkor is ha nincsenek itthon. Most is távol voltak, a mi kedvencünk meg jól láthatóan azt fontolgatta, hogy bekukkant hozzájuk. Próbáltuk persze szép szóval, fenyegetéssel, étellel visszacsalogatni, de a macskák azok jellemzően ezekkel nem foglalkoznak. Mentő ötletként, amikor már tényleg a küszöbön ült a jószág, kimentem a garázssorra, hátha az ottani ajtón be tudok jutni a kertjükbe, és elhozom az állatot, de sikertelen volt a próbálkozás. Viszont mire visszaértem már nem láttam a macskánkat sehol. Levontam a konzekvenciát, a cica bement a szomszéd lakásába. Innentől M gyomra görcsben volt, mert mi van ha a két macska verekedni kezd és összetörnek valamit, mi van ha a mi macskánk odacsinál a lakásba. Egyáltalán mit fogunk mondani a szomszédoknak ha hazajönnek és ott találják a macskát, akikről eddig nem is tudtak hogy jön, és tulajdonképpen a bérleti szerződésünk szerint csak egy kutyát hozhattunk volna. Úgy fél, egy óra bizonytalanság után gondoltam körbenézek a garázsban alaposabban aminek meg is lett az eredménye. K ott lapult a még szanaszét lévő dobozok között. Vagyis egyáltalán nem ment be a lakásba, hanem amikor én az ajtónál riogattam ő hazamenekült, amit én a garázsok felőli fa kerítés miatt nem láthattam. Estére megjöttek a szomszédok, gyorsan vázoltuk nekik a helyzetet és kértük őket saját érdekükben nyugodtan riasszák el a macskánkat a területükről.

Másnap végeztünk a kipakolással, és M elérkezettnek látta az időt, hogy tárgyaljunk a nyaralásról. A szokásos módon gyors keresgélés a google maps-on az elérhető és klímájuk alapján számításba jöhető tengerpartokról, majd kempingek felkutatása. Az eredmény az lett, hogy a legközelebbi és vélhetően meleg partszakasz az valahol Franciaország déli részén keresendő, így uticélunk Montpellier városa közelében található föveny lett ami úgy 1100 km-re van innen. Villámgyors csomagolás, kemping felszerelés összedobálása után éjfél körül autóba ültünk és elindultunk egy újabb kaland felé. De erről majd a következőkben írok.