Igazából nem is az elsők, mert azokat már a tavalyi állásinterjún megkaptam. Mármint M interjúzott, addig én nézelődtem a környéken és gyűjtöttem a benyomásokat. Most az első heteket gyakorlatilag külföldön töltöttük, így leginkább francia és angol élményekkel gyarapodtam. Ami a legérdekesebb, hogy megvolt az első flamand órám. M-hez már hónapok óta jár egy tanárnő, most pedig én is csatlakoztam az egyik órához.A duolingo mobiltelefon applikációból már van egy kis előzetes ismeretem a nyelvről, de természetesen az élő oktatás másképp folyik. A tanárnő szavakat próbált velünk megismertetni képes kártyák alapján. Nem tudja, hogy az én műszaki egyetemen edződött agyam képes viszonylag gyorsan rögzíteni dolgokat, amiket ugyanolyan gyorsan el is felejt. Másképpen hogyan lehetett volna egy hét alatt letenni 2-3 vizsgát ( a többi idő bulira és/vagy munkára kellett). Volt olyan mázlis vizsgám, amikor éppen arról kérdeztek amit az utolsó percben a folyosón olvastam el ezért tudtam mindent. Torziós inga. Már semmire sem emlékszem belőle, mondjuk nem is finommechanika vonalon folyik az életem. Legalábbis a munkában nem.

Szóval most ott tartok, hogy időt kellene szánnom a környezet felfedezésére. Ez alatt azt értem, ami egy férfinak fontos. Műszaki berendezések, eszközök, autószerelő, gumis, futóműves (ezek most aktuális problémának tűnnek). Azonban még egy egyszerű csavar beszerzése is nehéz feladatnak bizonyul. Otthonról olyan sietősen és magabiztosan távoztam, hogy a mindenes szortimentemet nem hoztam el. Csak azt nem tudtam, hogy itt egyelőre a barkácsáruházban tudok majd csak bármit is megvenni, aranyáron (erről apósom tájékoztatott). Egyelőre a kis hazánkban megszokott barkácsboltot, csavarboltot, gazdaboltot ahol kilóra lehet venni szeget, csavart akármit még nem találtam meg. Mondjuk időm sem volt még rá. Mint írtam a kicsomagolás után vakációzni mentünk, aztán meg dolgoztam is egy keveset, majd ismét kiruccantunk pár napra külföldre. Most megint munka, no meg vendéget is várunk. G a kisebbik fiam óvónője, aki egyben B karate edzője is jön hozzánk pár napra. Meg amíg a gyerekek itthon vannak és nem iskolában addig nagyon nem is akarok elindulni felderítő utakra. Nekem ahhoz nyugalom kell és egyedüllét. De leginkább azért sem mert első menetben a közelben akarok kerékpárral szétnézni, viszont G még csak néhány hete tud biciklizni, hosszabb utakra nem vihetem, és egyébként is a tempója miatt lassú a haladás vele. Így ha el is megyünk családilag, akkor csak 2-3 km a táv amit vállalunk. Azért bízok a biciklis keresgélésben, mert jobban körbe tudok nézni a kerékpárról, nem kell a forgalomra figyelni, valamint könnyebb behajtani mindenhová.

Egyenlőre tehát lebegek a víz felszínén mint egy darab fa, és hagyom, hogy sodorjon az ár. Aztán majd kibontom a vitorlákat és elindulok.