Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Néhány nap Angliában (2015-07-31)

Ebéd a River Cottage központban

2015. szeptember 23. - Műszaki

Franciaországi nyaralásunk után egy hét pihenő következett majd újabb megpróbáltatásoknak néztünk elébe, ami az utazást illeti. M-nek valami dolga volt az AC London környéki telephelyén, és már korábban leszervezte, hogy menjünk vele mi is, természetesen autóval. Tavaly ősszel már M, B és én eltöltöttünk pár napot Londonban, ezért most inkább az angol vidéket szerettük volna látni. Az időrend úgy nézett ki, hogy csütörtök éjjel indulunk, a hétvégét együtt töltjük, majd hétfőtől szerdáig fiús program, mert M akkor dolgozik. Az első napra kulináris programot terveztünk, e köré épült minden. Családunk egyik kedvenc TV sorozata volt a Kapa, kasza, fakanál című, amelyben egy angol TV-s szakács mutatja be reality műfajban az angol vidéki életet. A sorozat későbbi évadában pedig egy farmon, River Cottage Központ néven rendezvényközpontot hoz létre egy tehénistállóból azzal a szándékkal, hogy ott majd helyben termelt, friss alapanyagokból készült ételekkel látja el a vendégeit. Célunk ennek a központnak a felkeresése volt, megtudni, vajon tényleg létezik -e és valóban olyan -e mint azt anno a képernyőn láttuk.

Szerencsénk volt, mert annak ellenére, hogy későn kaptunk észbe, még sikerült a pénteki ebédre helyet foglalni, amiben segített az ott dolgozók rugalmassága is, mivel kérésünkre az utolsó, szabad, három felnőtt helyet átalakították két felnőtt két gyerek konfigurációra. Az ebédre 11 órára voltunk hivatalosak, így ehhez igyekeztünk igazítani az indulást. A szigetre a Csalagúton keresztül akartunk átjutni, ehhez előző nap váltottam jegyet a vonatra, a weboldalukon. A járműveket magasságuk szerint kategorizálják, és az ár tartalmazza az utazó személyek díját is. Mindenféle eshetőségre készülve egy kora hajnali szerelvénnyel mentünk. A vonattal való közlekedés egyszerűen ment. A megváltott jeggyel online be kell csekkolni, azaz megadni az utasok adatait, az autó rendszámát. Az állomásra érve így egyszerűen, mint egy fizetős parkolóba történő behajtásnál, egy automatából kaptuk meg a beszállókártyát, melyet a belső tükörre kell függeszteni. Egy gyors igazolvány ellenőrzés után, amihez ugyancsak ki sem kell szállni az autóból, kacifántos, de jól követhető úton egy parkolóba jutottunk. Itt kellett megvárni, amíg megkezdődik a beszállítás. Addig el lehetett intézni folyó ügyeket, nézelődni, vagy bekapni valamit a parkoló melletti bevásárló terminálban. Amikor a parkoló melletti nagy kijelzőn látjuk az indulásra szólító jelet, lehet indulni a szerelvényhez. Előbb még egy sorompó előtt kellett várnunk pár percet, majd egy felvezető autó mögött indult a kocsisor a vagonokhoz. A vonatba a peronról, oldalról kell behajtani, de az ajtó elég széles, kényelmesen megoldható a manőver. A vonat kocsijai össze vannak nyitva, majd amikor minden autó beszállt, az elválasztó ajtókat bezárják. Innen aztán már más dolgunk nincs, csak ahogy a nóta mondja: ülünk a vonaton, ülünk a vonaton, ülünk a vonaton és kész. eng-img01.jpgKb. 35 perc alatt átértünk a másik oldalra, és ekkor jöttünk rá, hogy nyertünk egy órát. Mert az útvonal tervezésből kihagytam az időeltolódást.

Sebaj, akkor talán belefér még Stonehenge is a mai napba, hiszen útba esik. Ennek megfelelően az útvonalterv: Stonehenge, az eredeti River Cottage ház Dorset megyében, a River Cottage központ, majd vissza észak felé a szállásunkra. A bal oldali közlekedés meglepetésemre nem okozott gondot. Otthon még aggódtam egy kissé, főleg attól tartottam, hogy a bal kormányos autóval lesznek majd gondjaim, de semmi probléma nem volt, gyorsan meg lehet szokni. A körforgalmaknál kellett jobban figyelni, mivel itt ugye a másik irányba kell körbejárni. Körforgalomból pedig itt nincs hiány. Az egészen kicsitől, ami tulajdonképpen egy sima kereszteződés, csak középre felfestenek egy kört, az olyanig, ami pl. hat ilyen kicsi összekapcsolásából áll elő.
eng-img02.jpg
Bevallom, éppen Stonehenge-nél majdnem elrontottam a körforgalomba való behajtást, de szerencsére "csak" egy katonai teherautó jött szembe, ami türelmesen megvárta, míg korrigálok. Stoneheng-el amúgy nem volt szerencsénk, mert amikor odaértünk még nem volt nyitva a terület, a nyitást meg nem volt időnk megvárni. Haladtunk tehát tovább az autópályán Dorset felé. Az angol autópályák egyébként egy-kettő kivételével díjmentesek. A sztrádáról letérve keskeny utakon jutottunk el Netherbury-be ahol a sorozatban látott házat kerestük. Sajnos mivel a ház magánterületen áll, és azt pedig komoly kőkerítés védte, így csak a kapuból kacsintgattunk az épület felé, és bár a sorompó nyitva állt, mivel nem volt meghívónk így nem tartottuk illendőnek besétálni. eng-img03.jpgMeghallgattuk azonban a kúria nevét adó kis patak csobogását, majd tovább indultunk a központhoz, ahova egy kis tengerparti kitérő beiktatásával, éppen időben érkeztünk.

Az útról jól látható tábla hirdeti a helyet, mellette kell behajtani a poros parkolóba. Itt már fogadtak bennünket, majd rövid várakozás után megérkezett a traktor vontatta utánfutó, amellyel eldöcögtünk a pár száz méterre levő főépületig ahol egy pohár itallal kínáltak, felnőttek cidert, a gyerekek házi szörpből készült üdítőt kaptak.
eng-img04.jpg
A River Cottage alapvetése az, hogy helyben termelt élelmiszerekkel készül minden. Ennek szellemében ebéd előtt lehetőséget kaptunk körbenézni a területen. A látvány hozta azt, amit a sorozatból megismertünk. A mintagazdaságnak csak erős túlzással nevezhető farmon, békésen legelésző tehenek, birkák, sárban dagonyázó vagy épp a veteményben turkáló sertések, néhány baromfi és a fóliasátrakban vegetáló zöldségek. Hugh Fearnley-Whittingstall a képernyőn is inkább csak afféle rajongó benyomását keltette a kertjében, előszeretettel mutatta be inkább a környék gazdálkodóit, miközben tanácsot kért tőlük. Néhányszor pedig bizony azon mesterkedett, hogyan is lehetne a maga valójában nem éppen piacképes terményét eladhatóvá tenni. Így készült a zöld paradicsomból csatni, félig érett szilvából jégkrém, mezőn vadászott galambból gyros. A River Cottage központról is azt kell mondjam, nem sokban különbözik bármilyen földműves gazda tanyájától. Viszont a jól felépített marketing eredménye, hogy rengetegen látogatnak el ide elég csak megnézni a honlap asztalfoglalási adatait.
eng-img05.jpg
Sétánk során azért láttunk termékenyebb területet is, majd bekukkantottunk a főző iskolába, ahol a "nebulók" halat készítettek maguknak. Ezek után került sor az ebédre. Előételként először egy krémes állagú valamit kaptunk, ami engem a hideg sárgaborsó főzelékre emlékeztetett. Ezt gazdagon megszórták köménymaggal és pár szelet pirítóssal kísérték. Ezután pici nyársra tűzött és így kisütött fasírt féleség következett, szigorúan egy darab fejenként. A főétel két vékonyra szeletelt sült hús volt, grillezett zöldségekkel.
eng-img06.jpg
Desszertünk egy erősen cukrozott tésztaféle borhabbal és gyümölcsökkel körítve. eng-img07.jpgÖsszességében minden étel ízletes volt, a desszertnél különösen élmény dús volt a nagyon édes tészta, a kellemesen hideg borhab és a gyümölcsök fanyarságának keveredése. Az adagok bár kicsinek tűntek azért éppen elegendőek voltak ahhoz, hogy ne maradjunk éhesek. Az ebéd végeztével kaptunk még egy pohár kávét, teát, ki mit kért. Aztán kis szusszantás, fűben heverés után mi nem vártuk meg a trailert, hanem gyalogosan tértünk vissza a parkolóba, így út közben még bárány simogatás is belefért. eng-img08.jpg Búcsút vettünk hát River Cottage-tól, azzal a megnyugtató tudattal, hogy bakancslistánkon ezt is kipipáltuk.
eng-img09.jpg
Mivel az idő roppant kellemes volt és eléggé közel volt a tengerpart, kínálta magát a lehetőség, hogy szívjunk egy kis sós levegőt. A telefonom navigációs szoftverébe találomra böktem rá egy kis városkára, így jutottunk el Lyme Regis szépen kiépített strandjára. Délelőtti strand látogatásunkból okulva az autót valahol a település egyik mellékutcájában parkoltuk le, és onnan sétáltunk le a kikötő melletti partszakaszhoz. Sokan használták ki a jó időt, és jöttek le a partra napozni, a legbátrabbak még a vízben is megmártóztak. Mi nem voltunk ugyan fürdésre készülve, de a fiúk azért előtúrták a fürdőnadrágokat és határozott léptekkel megindultak a víz felé. Nagyjából úgy térd magasságig jutottak, majd visszafordultak, mondván ez azért még nekik is hűvös. Bizony, nem egy 30 fokos Balaton az biztos.
eng-img10.jpg
Szunyókáltam egy órácskát a kavicsokon fekve, ami igazán rám fért. Ne felejtsük el, hajnal óta úton voltunk, és mint sofőrnek nekem nem jutott lehetőség az alvásra úgy, mint a család többi tagjának. Még hajnalban ugyan, mivel időnk volt bőven, megpróbáltam egy parkolóban leállni és lehunyni a szemem, de az addig alvó társaságból B szinte azonnal felnyitotta a sajátját:

- Megérkeztünk?

- Nem.

- Akkor meg miért állunk? - és aludt tovább.

Késő délután aztán visszaindultunk London felé, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. Azért útközben, mivel a forgalom is éppen megengedte, (volt egy kis torlódás az autópályán) lefotóztam Stonehenge-t is, ha már itt vagyunk, ne maradjon ki.
eng-img11.jpg
Jól néz ki? Igazából ennyi látszott belőle:
eng-img12.jpg

 A következő bejegyzésben elmegyünk majd Legolandba és Portsmouth történelmi kikötőjébe.

IGAZSÁGTALANNAK TALÁLJA, HOGY MÁSOK HELYETT FIZET?

Csak annyit akar a fűtésért fizetni, amennyit valóban elhasznál?

www.hodijelosztas.hu