Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Biztosítási és egyéb ügyek

2017.04.28 - Péntek

2017. április 28. - Műszaki

A napokban több adminisztratív üggyel is foglalkoznunk kellett, amelyek némelyike nem igazán kötelező eleme a normál életvitelnek, de bizony előfordul, és akkor muszáj megoldani a feladatokat. Egyik ilyen volt ugye a hirtelen betegségem és az ezzel járó hercehurcák, a másik - amiről még nem emlékeztem meg itt a blogon - az egy autóbaleset és ennek szövődményei. Az adóhivatallal pedig szintén foglalkoznunk kell még ha az nem is mindig váratlan, bár most az volt.

 Szóval a betegségem kapcsán felmerült, hogy akkor hogyan is van most az én betegbiztosításom. Mivel amikor ideköltöztünk igazából senki sem tudott akart értelmes választ adni az esetemre, így nem foglalkoztunk tovább az üggyel. Ugyebár én Magyarországon vagyok biztosítva, ott fizetem a járulékokat. Az itteni biztosító azt kérte, adjak be egy nyomtatványt azért, hogy a biztosításom átvezesse Belgiumba. Amikor ezt a nyomtatványt kértem az OEP-től, akkor egy ügyintéző felhívott, hogy megkérdezze mire és miért van szükségem. Elmagyaráztam neki helyzetet, és végül megértette, hogy én sem kiküldetésben nem vagyok, sem nem ingázok mint azok akik Sopron környékéről járnak Ausztriába dolgozni, hanem Belgiumban lakom, de Magyarországon dolgozom. Tehát az ügyintéző, miután felvázoltam, hogy mi is van velem, rábeszélt egy nyomtatványra, amellyel azt igazolják, hogy mióta van nekem TB jogviszonyom Magyarországon, amit aztán el is postáztak. Ezt egy ideig nézegettük itthon, majd úgy döntöttünk, hogy mivel ez nem az amit az itteni biztosítós kért, én meg úgy éreztem nem tudom már ennél világosabban elmagyarázni a helyzetemet az OEP-nek, akik ezek szerint csak ezt a papírt tudják adni, így hagyjuk a fenébe az egészet. Harminc éve megvagyok orvosi segítség nélkül, majd megleszek még negyven évig aztán meg már mindegy. Na persze amikor a múlt héten beütött a ménykű, mentő meg minden, akkor aztán előkerült a téma, ki fizeti a révészt? A mentősöknek hiába mutogatta M az Európai Egészségbiztosítási Kártyámat, azok nem foglalkoztak vele. Elővettük tehát újra az itteni biztosítós ember levelét, próbáltuk értelmezni mit is akart pontosan. Most úgy gondoljuk, hogy ő egy E-106 jelű igazolást kér. Amennyire a neten utána tudtunk járni a dolgoknak, persze sehol semmi hivatalos forrás, csak és kizárólag fórumtémák, blogbejegyzések foglalkoznak ezzel, úgy tűnik, hogy ilyen E-106-ot akkor kaphatok, ha kilépek a magyar egészségbiztosításból, merthogy nem lehetek egyszerre két országban is biztosítva. De az nem világos számomra, hogy hogyan tudom ezt megtenni, ha közben a munkahelyem továbbra is Magyarországon van és továbbra is oda fizetem ez egészségügyi járulékokat. Mindenesetre elküldtük a tavaly kapott nyomtatványt az itteni biztosítónak, hogy jó -e az nekik valamire, és újra írtunk az OEP-nek, hogy magyarázzák már el mi a teendőnk, ha Magyarországon van a munkahelyem és oda fizetek, de Belgiumban tartózkodok többet ezért itt szeretnék orvoshoz járni. Nem tudjuk felfogni, hogy ennyire egyedi eset lenne a miénk, hogy nincs rá megoldás. Hévége van és válasz még sehonnan sem jött, úgyhogy várunk. Annyi előrelépés azért történt az ügyben, hogy hétfőn, amikor az MRI-re mentem. Ja igen mert voltam ott is, erről is írok mindjárt. Szóval hétfőn a kórház recepcióján megemlítettük, hogy van EU-s TB kártyám, mire az ügyintéző hölgy azt mondta, az csak vészhelyzeteket fedez. Mondtuk, hogy ez eléggé az volt, legalábbis annak indult. Szerencsére nem lett az, de hát ezt nem tudtuk amikor négykézláb vártam a mentősöket a WC ajtaja előtt. Sőt az MRI-t és minden még szükséges vizsgálatot most e miatt kell csinálni. Akkor elkérte a kártyát, berögzítette az adatokat és így nem is kellett letétet fizetni a vizsgálatért. Hetek múlva kapjuk majd meg a számlát, kíváncsian várjuk így mekkora lesz az összeg.

Az MRI a következőképpen zajlott. A recepció után, mivel időpontunk volt, azonnal mehettem a radiológia osztályra. Ott felvették az adataimat. Mint korábban már írtam talán, az itt annyiból áll, hogy az ID kártyámat (kb. mint a magyar személyi igazolvány) bedugják egy kártyaolvasóba. Ugyanez van a bankban, sőt pl. még az üzletekben is. Amikor a szárítógépet vettük semmit nem kellett diktálni, kártya be, adat leolvas, és ki volt állítva a számla, garancialevél, amit postán kaptunk meg. Ezzel szemben, amikor odahaza vettem egy nyomtatót a Mediamarktban, a pénztár után még két pulthoz kellett mennem a garancia és a számla elintézéséhez. A bankban egy számla megszüntetés miatt fél órán át írta az ügyintéző az adatainkat. Na szóval MRI. Adatfelvétel után ki kellett tölteni egy papírost, gyakorlatilag X-elni kellet, hogy van -e pacemakerem, piercingem, implantátumom, fémiparban dolgozom -e, stb.. Itt elárultam, hogy előző nap flexxel sarkocsiszolóval elvágtam egy hatos csavart és nem volt rajtam védőszemüvg. Na erre külön megröntgenezték a szemem, hogy nem ment -e bele valami, mert ha igen, akkor azt az MRI mágnese eléggé rossz helyekre tudja cibálni. Szem röntgen után azonnal mehettem az MRI géphez, ahol nyomtak egy kanült a vénámba, feltoltak belém egy kis vizet, majd fekhettem a gépbe. A fülembe kaptam dugókat, aztán egy fejhallgatót, majd a fejem satuba rakták, hogy ne mozgassam és rámraktak egy tükrös szemüveget amellyel egy képernyőn egy filmet láttam és betoltak a gépbe húsz percre. Miközben különféle, leginkább útburkolat bontása mellett hallható zajokat hallgattam, sok minden megtudtam a pandák életéről is. A pandák nagyon érdekes állatok. A kedvenc, éppen ezért állandó időtöltésük, hogy ülnek a földön, a hátukat nekitámasztják valaminek és bambuszt rágcsálnak. A pandák a kihalás szélén állnak, valószínűleg azért, mert arra is lusták, hogy felálljanak és bambuszt hozzanak maguknak. Szerencsére vannak olyan  emberek akiket azért fizetnek, hogy a pandákat ellássák bambusszal. A pandák néha birkóznak egymással, de ezt is lassan megfontoltan teszik. Aztán újra esznek. Nagyon lekötött a film, ezért amikor már ötödször néztem újra, akkor megpróbáltam megszámolni az egyik jelenetnél a háttérben lévő cserje leveleit. Sajnos nem sikerült, mert hirtelen kihúztak a gépből és hazaküldtek. Így összesen ötven perc volt az egész, M közben elintézte a szemközti Lidl-ben a bevásárlást.

Innen a G-Manba mentünk, ez az itteni Opel márkahálózat. Azért vezetett hozzájuk az utunk, mert két héttel ezelőtt Magyarországon egy szabálytalanul elénk kanyarodó autós miatt egy kis sérülés történt a kocsin. Jobb első sárvédő csere, jobb első lámpa csere, és úgy néz ki a lökhárítót is cserélik. Még aznap bementünk a vétkes sofőr biztosítójához, majd Keszthelyen a kárfelmérés is megtörtént, de mindkét helyen jeleztük, hogy Belgiumban lesz javíttatva az autó. Elmentünk hát a márkaszervízbe, hogy elindítsuk az ügyet. Ott viszont azt tudtuk meg, hogy Belgiumban ilyen esetben az embernek a saját biztosítójához kell fordulnia, és az bonyolítja le az ügyet és egyeztet a vétkes fél biztosítójával. Azért a szervizes hölgy lemásolta a papírokat, lefotózta az autót, és így mentünk át a biztosítóhoz. Ott egy kicsit értetlenkedetek, hogy miért is mentünk mi más biztosítóhoz, de aztán ők is lemásolták az iratokat és azt ígérték pár napon belül értesítenek a teendőkről.

Az utolsó unalmas adminisztratív ügy az adóhatósághoz (a belgához) vezetett, ezt szerdán intéztük. Ennek az előzménye, hogy április elején kaptam egy levelet az itteni társadalombiztosítótól (gondolom hogy attól), hogy információt kaptak az adóirodától, hogy nekem vállalkozásból származó bevételem volt 2015-ben, és ez után nem fizettem egészségügyi hozzájárulást (vagy valami ilyesmit), úgyhogy harminc napon belül indokoljam meg miért nem fizettem. Írtunk az ügyintézőnek egy e-mailt, amiben leírtuk, hogy az a bevétel nem Belgiumból származik és az után már Magyarországon megfizettem becsülettel. Válaszul elkérte az adózással kapcsolatos papírokat, majd visszaírta, hogy valami nem stimmel, mert az adóhivatal nem vette figyelembe a bevételem származását így velük kellene tisztázni ezt. Három címünk is volt az adóhivatalhoz, így első körben elmentünk a legközelebbihez. Nagy szerencsénkre éppen ahhoz sikerült, ahol ott volt az az ügyintéző, aki a bevallásunkat rögzítette. Meg is állapította, hogy valóban rosszul vitte be az adatokat a rendszerbe, nem állította be, hogy az egy külföldi, adózott jövedelem, de javítani fogja s így ennek megfelelően visszakapjuk azt a pénzt, amit utólag kellett M-nek befizetnie. Ez azon okból is jó hír, hogy megtudtuk, jól töltöttük ki tavaly a bevallást.

A hét érdekes eseményei közé tartozik még, hogy szerdán G nagy vágya teljesült, kétszeresen is. Átjött az egyik barátja, és ő is átmehetett hozzájuk. Már régóta pedzegeti, hogy egyik-másik osztálytársát  elhívná hozzánk. Az iskolában egymás közt ezt állítólag meg is beszélik, de mi mindig azzal hárítottunk, hogy ez így oké, de amíg a másik gyerek szüleivel nincs egyeztetve, addig nem tudunk mit tenni. Szerdán nem volt tanítás, és már múlt héten mondta, hogy az egyik fiúval megbeszélte, hogy átjönne. Mivel a gyerek szüleivel nem volt semmilyen kapcsolatunk így fogalmunk sem volt arról, hogy ezt mennyire kell komolyan vennni. Végül aztán azt a megoldást választottuk, hogy mivel véletlenül tudtuk, hogy ez a fiú hol lakik (tavaly nyáron ránk köszönt a kapujuk elől), így odamegyünk, becsöngetünk és megkérdezzük, hogy átjöhet -e játszani. Elvégre a mobil telefonok, sőt a vezetékes telefonok előtti időkben ez így működött. Működött most is.

Tegnap a sportcentrumban voltunk, a Babbelplus csoport egyik feladata volt megismerni a sportolási lehetőségeket. Nagyon kedvesen fogadták kis csoportunkat, itallal kínáltak, körbevezettek a sportközpontban, és egy kis vetített prezentációban is bemutatták a környezetünkben lévő sportolási lehetőségeket. Végül kaptunk egy listát is a különféle sport klubok, csoportok elérhetőségével. Sokféle mozgást lehet végezni csak hogy néhányat említsek: foci, vízi gimnasztika, tenisz, tollaslabda vagy akár ott a capoeira is. Ami viszont szembetűnő volt, hogy a prezentáción a legtöbb fotón bőven 50+ korosztály volt látható. M rá is kérdezett a telep vezetőjétől, hogy nekünk 40+-osoknak is van -e valami lehetőség. Megtudtuk még azt is, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Több önkormányzat próbál összefogni egy közös uszoda építésében, de eddig még nem jött össze rá a pénz. Úgyhogy becsüljük meg az EU-s támogatásokat amikből annyi szép Stadion épül Magyarországon! Ami igazán fontos a sport mellett az pedig a cafeteria, azaz a kávéző, söröző. A sportközpontban három cafeteria is működik. Igaz, hogy az egyik az konténerekben van, akárcsak a zuhanyozók egy részre, de már épül az új épület ahol majd helyet kapnak ezek is.