Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Medvelesen Svédországban

2017.08.13 - Vasárnap

2017. augusztus 13. - Műszaki

Időrendben most pici felfordulás következik, ugyanis az aktuális eseményekkel folytatom, aztán majd következnek a nyaralási élmények. Másik változás, hogy megpróbálom telefonon írni a bejegyzést, nincs kedvem elővenni a laptopot. E pillanatban ugyanis Svédország északi részén ülök egy patak partján egy faház teraszán.

Úgy kerültem ide, hogy M volt kolléganője, egész pontosan a közvetlen főnöke (még Magyarországon) É, nem sokkal a mi emigrációnk után szintén úgy döntött, hogy külföldre viszi a családját, de ők Svédországban vertek tanyát. Na persze nem az északi tóvidék közepén, hanem Stockholmtól nem túl messze. Az ő vendégszeretetüket élvezzük most, és ennek része, hogy pár napot eltöltünk itt a vadregényes fenyvesek között. Az ideutazás két részletben történt, én a fiúkkal Budapestről, M Belgiumból érkezett a kis Skvasta repülőtérre. Innen még egy órát buszoztunk Stockholmig, ahol É várt minket, majd elvitt hozzájuk, ahol az első napot töltöttük. Ők egy 200 ezres lakosú város kertvárosi részén laknak, egy itt gyakori, sőt tipikusan gyakori faházban. Egész kis lakótelepek vannak errefelé ilyenféle épületekkel, amelyek szinte teljesen egyformák.img01.jpgFinom vacsora mellett jól kibeszélgettük magunkat, a vezető téma természetesen az emigráció és azzal kapcsolatos tapasztalataink egyeztetése volt. Vendéglátóinknak a mieinkhez hasonló korú gyermekeik vannak, így kézenfekvő volt gyorsan kielemezni a belga-svéd-magyar oktatási rendszert, majd jutott pár szó a társadalmi, szociális és egyéb kérdésekre is.

Első napunkon Stockholmba látogattunk, ahol előbb megnéztük az M-nek és É-nek egyaránt kenyeret adó cég, az A C központját, ahol még az irodaház alatt lévő bányába is lementünk, melyben szépen kialakított tárlat mutatja be a vállalat történetét a kezdetektől napjainkig. Ezután rövid sétát tettünk a város archaikus részén, közben vetettünk egy pillantást a svéd király palotájára is ahol sikerült egy rövid őrségváltást elcsíptünk. img02.jpgimg03.jpgDe a látogatásunk fő célpontja nem az urbánus Skandinávia, hanem a már említett, naturálisabb északi terület felfedezése. A hely ahol vagyunk arról nevezetes, hogy egy holland pár nem kevesebb látványosságot ígér, mint azt, hogy egy tó felszínén úszó leskunyhóból vadon élő állatokat láthatunk. Főként medvére és farkasra lehet számítani, mivel ezeket folyamatosan etetik a tóparti kövek alá helyezett húsokkal, amivel állítólag egy időben az őslakos helybéliek ellenszenvét is kivívták, mert azok féltek a medvék ilyetén beszoktatásától.

Péntek délután érkeztünk meg, a helyszín nagyon kellemes, az idő is tűrhető, nekem a múlt heti budapesti kánikula után felüdülés ez a 20 °C ami itt fogad. Elfoglaltuk a szállást. É-ék egy különálló két lakrészes rönkház egyik apartmanját választották, ami az 1700-as években még iskolaként működött. Mi a tulajdonosok által lakott sárga főépület vendégszobáját kaptuk, ez nem olyan régi csak 1904-ben épült.img04.jpgAz egykori iskola épülete, ma "apartmanház".img05.jpgAz érkezés után azonnal felmértük a terepet. A másik család már járt itt télen, így ők rutinosak, bár azt megjegyezték, hogy akkor nem tűnt fel nekik ház mögötti patak, mert mindent méteres hó borított.img06.jpgMost persze amint lepakoltuk a csomagokat, a zubogó melletti kis fa teraszon kötött ki társaság. Kíváncsian belelógattam a lábam, majd meg is mártóztam a kellemes, kb. 16 fokos, kristálytiszta vízben. Példámat a két nagyobb fiú D és B is követte, így nem sokkal később már hárman élveztük, ahogy bizsergő bőrrel száradunk a stégen. A gyerekek még megúsztatták a helyben talált fadarabokból tákolt kis tutajaikat, majd a vacsora után kicsit társasjátékoztunk, aztán mindenki nyugovóra tért.

Szombaton reggel korán keltem, lefutottam az aktuális négy kilométeremet, megcsináltam az erősítő gyakorlatokat (fekvőtámasz, lábemelés), aztán megfürödtem a patakban. Reggel is jól esett a hideg víz. Mire végeztem a többiek is ébredeztek. A délelőtt haszontalan szöszmötöléssel telt el, de dél körül házigazdánk egy rövid kenuzásra vitt minket, pár kilométert eveztünk az egyik tavon. Nagyon sok tó van errefelé, s úgy tűnik ezeket patakszerű átfolyások kötik össze így alkotva összefüggő vízfolyásokat. Mi is az egyik ilyen vízfolyáson haladtunk pár kilométert, sajnos a beígért hódokkal nem találkoztunk, csak a rágásaik nyomát láttuk a fákon, és egy hódvárat nézhettük meg. Jól esett az evezés, de még jobban az azután kapott vacsora, amely korán érkezett, mivel délután öt órakor indulnunk kellett a medvelesre. A vizen úszó házat télen, a befagyott tó jegén építette meg a tulajdonos, majd izgatottn várta az olvadást, de reményei beteljesültek, a ház nem süllyedt el.img08.jpgA kis építményben, amely az egyik parttól kb. húsz méterre ringatózik a vízen, négy leshely van kialakítva, ennek megfelelően a hálóhelyek is korlátozottak, tehát a két család csak külön-külön tudta igénybe venni a lehetőséget. A program szerint a leskelődők kora este foglalják el a házat, és egy éjszaka áll rendelkezésre az élmények begyűjtésére. Megállapodásunk szerint mi kaptuk az első éjszaka jogát, így tehát elindultunk házigazdánk vezetésével. Pár percet autóztunk, majd csónakba szálltunk, és elektromos motor hajtással, igyekezve a lehető legkevesebb zajt csapni, érkeztünk a házhoz.img07.jpgEz fő szabály volt az ottlétünk alatt, nem csapni zajt és nem csinálni fényt. A tulaj évek óta tartó etetéssel csalja ide nap, mint nap az állatokat, de mint mondta azok nagyon óvatosak, a legkisebb gyanús neszre, vagy akár a telefonunk által keltett fényre elbújnak. Vezetőnk elmagyarázta mit hol találunk, majd beült a csónakba és azzal az ígérettel, hogy másnap reggel fél kilenckor jön értünk, elhajózott.img09.jpgMagában a lesben négy kényelmes irodai székből lehet kémlelni a partot, aki pedig elfárad a nagy igyekezetben az három kis priccsen és egy matracon dőlhet le piheni. A tanács persze az volt, hogy használjuk ki a lehetőséget és minél kevesebbet aludjunk, annál többet figyeljünk. Nagy igyekezettel próbáltunk ennek megfelelni, még a gyerekek is erőt vettek magukon és a szokásosnál jóval kevesebb zajt csaptak, de hat órától fél kilencig csak néhány hollót, és egy harkályt sikerült meglesni. Ekkor azonban megjelent egy farkas. Körbeszaglászta a területet, de vagy zavarta a szagunk, vagy nagyon ügyetlen volt, mert élelem nélkül távozott. Újabb unalmas órák következtek, melynek monotonitásán a kunyhóban lévő vendégkönyv lapozgatásával enyhítettünk, amelyben az előző látogatók sorolták fel a látott állatokat. Ezeket néha erős kételkedéssel olvastuk, például a szirti sas hihetetlennek tűnt, főleg hogy már erősen sötétedett és mi még a farkason kívül semmi érdekes teremtést nem láttunk. Közben erős szél kezdett fújni, a vízen úszó házikó ide-oda imbolygott, és attól kezdtem félni, ha vihar támad a vadaknak nem lesz kedvük a csemegézéshez, inkább otthon maradnak. Már-már feladtuk a reményt és erősen kacsingattunk az ágy felé, amikor 21:58-kor, éppen a sötétség beállta előtti percekben, megérkezett amire vártunk, egy nagy barna mackó. Szépen lesétált a parthoz, felborogatott pár sziklát, majd amikor megtalálta a számára kihelyezett falatokat, egy jókora darabbal a szájában elszaladt. Mint másnap a vezetőnktől megtudtuk, ez teljesen természetes viselkedése, a medve nem akar konfrontálódni a többi ragadozóval, különösen a farkassal. Nyugodtan szeret enni, ezért ha megvan a zsákmány, azonnal elvonul. A medve távozása után G kimondta a kulcs mondatot „na megvan az amiért jöttünk, láttunk egy medvét” s mivel a felhős ég miatt a sötétben a hold fénye sem segített volna újabb állatot felfedezni, így ledőltünk, bízva abban, hogy hajnalban nagyobb szerencsénk lesz.

Némi mocorgós, kényelmetlen alvás után (nem csináltunk helyet a negyedik matracnak, így M-el az egyik keskeny priccsen együtt próbáltunk aludni) négy órakor inkább visszaültem a székbe. Ekkorra az eddig kellemesen meleg házikónkban kicsit didergősre fordult az idő, így magamra tekertem az egyik hálózsákot, és így figyeltem a lassan pirkadó partot.img10.jpgSzerencsére nem sokat kellett várni, mert egyszer csak egy fekete folt jelent meg a területen. Egy rozsomák volt az, aki az éjjel látott medvéhez hasonlóan rutinosan keresgélt a kövek között. Közben a parttól távolabb, a fák között valami szürke is mozogni kezdett, egy farkas. A rozsomák az egyik nagyobb szikla takarásában kutakodott, majd egy nagyobb falattal a szájában megindult az erdő felé, ekkor jobbról a farkas, mint egy rakéta, megindult felé. Takarásban voltak, így nem láttuk mi történt, csak egy rövid vonyítást hallottunk, majd valami elszaladt és csend lett. Nem láttam szürke vagy fekete volt -e, így fogalmam sincs ki győzött a viadalban. Pár perc múlva azonban a rozsomák ismét visszajött, megint az előbbi sziklánál matatott, majd a legteljesebb nyugalomban elballagott egy pár méterrel távolabbi nagy kőtömbhöz, amin olyan kényelmesen elhelyezkedett, mint mi a tengerparton amikor napozni készülünk. Ahogy leheveredett, megérkezett egy újabb rozsomák, de távolabb a farkas is mozogni látszott. Az új rozsomák, hasonlóan társához, nyugodtan körbejárt, közben a kövön nyújtózóval is összedugta kicsit az orrát, majd a már említett szikla mögül elvett némi élelmet, és a társával együtt, aki mintha csak erre várt volna, akár egy unatkozó férj a családi bevásárláson, jobbra elkocogtak. A farkas azonnal utánuk eredt, de nem tűnt úgy hogy rájuk támadna, valószínűleg egyedül nem vállalta be a harcot a láthatóan összehangolt párral. Ezután az este már látott hollók tértek vissza, majd nemsokára egy szarka, sőt M későbbi elmondása szerint (ekkor én ugyanis visszadőltem az ágyra) több is, érkeztek. A hollók hangos károgással társalogtak, majd néha el-el csíptek egy falatot a csali húsból, amivel a fák ágaira repültek falatozni. Ekkor a farkas is visszatért, és tett még egy-két bátortalan próbálkozást, de valamiért (erősen gyanítom, hogy a kunyhó felől érkező szagunkat érezte) nem mert a parthoz közel jönni, így ő csemege nélkül maradt.

Kísérőnk percre pontosan fél kilenckor megérkezett, így rendet raktunk magunk után, csónakba szálltunk és búcsút intettünk éjszakai gyötrelmeink színhelyének. Vegyesek az érzéseim a kalanddal kapcsolatban, több látványban reménykedtünk, de az is igaz, hogy nem voltunk kellően felkészültek, hiszen például a pár éve, pont az ilyen alkalmakra vásárolt távcsövet természetesen otthon hagytuk. Ugyanakkor egyedi élmény volt és mindenkinek ajánlani tudom ezt a szórakozást, amiről bővebb információt a wildlifesweden.se honlapon találhat az érdeklődő.

 Ma egyébként a másik család ücsörög a rejteken, kíváncsian várjuk a reggelt, ők miről fognak majd beszámolni.

IGAZSÁGTALANNAK TALÁLJA, HOGY MÁSOK HELYETT FIZET?

Csak annyit akar a fűtésért fizetni, amennyit valóban elhasznál?

www.hodijelosztas.hu