Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Hétköznapok újra

2017.10.20 - Péntek

2017. október 20. - Műszaki

Az elmúlt hetekben csupa-csupa hétköznapi dolgok történtek, legalábbis az én univerzumomban teljesen szokványos, hogy a gyerekek felfedeznek egy új közösséget, a szomszédok újra tollaslabda partira és kagyló zabálásra invitálnak, a Babbelplus csoport tavalyi alig tucatnyi létszáma megtriplázódik. Lássuk akkor sorban az eseményeket.

 Scouts

Jó az ha a gyerekek nem csak a TV-t, számítógépet, okostelefont, X-Box-ot nézik, nyomkodják, kínozzák, hanem kimennek, barátkoznak, játszanak a szabadban. Az én korosztályomnak ez nem okozott gondot, mivel a felsorolt eszközök akkoriban nehezen voltak elérhetőek, a TV-ben meg nem volt állandóan rajzfilm. Ilyenkor hamar összeverődtünk az utcabeli barátokkal és kitaláltunk valami játékot. Az egyik nyár kedvenc játéka pl. arról szólt, hogy a K. Zoliék illetve a szomszédjukban lakó néni kertjének végében lévő bozótosban csapásokat vágtunk, az így kialakított rekettyést pedig - bár nem hidaltuk át lejtős ösvénnyel - kineveztük bunkernak. Ha pedig bunkerünk volt ahhoz kellett egy valamirevaló ellenség, ők lettek az utca másik végében lakó R-ék és barátaik. Aztán egész nyáron ment a hadakozás, hadüzenettel, elrejtett tikos dokumentumok felkutatásával és  néha egy-két ütközettel. Nos itt Belgiumban sikerült valami hasonlóba csöppenteni a fiúkat. Már az első heteinkben felfigyeltünk arra, hogy hétvégeken az amerikai filmekből ismert cserkész öltözékre hasonlító egyenruhákba öltözött, gyerekeket látunk. Később tudtuk meg, hogy ezek a gyerekek egy-egy szervezet tagjai, akik heti vagy kétheti rendszerességgel összejárnak és pár órát együtt játszanak. Később noszogattam is B-t, hogy ha barátokat akar szerezni az iskolai indiai közösségen kívül, amire azért lenne igénye, ez egy remek lehetőség. Meg is látogatta egyszer a Chiro nevű társaságot, de valamiért nem találta meg a számítását. Idén újabb alkalom adódott belevágni a tortúrába, mert G-t az egyik osztálytársa meginvitálta a  Scouts nevű csapat "hozz magaddal egy barátot" fedőnevű napjára. Kis erőltetéssel B-t is rá tudtuk beszélni, hogy  ha már elkísérte az öccsét maradjon ott arra a pár órára, hátha jól fogja magát érezni. Az eredmény az lett, hogy ma már mindkét gyerek hivatalos tagja a csapatnak, túl vannak két vasárnapi foglalkozáson, valamint egy-egy ottalvós táborozáson. scouts01.jpg A rendes program minden vasárnap délután három órán keresztül tart. Ezen alkalmakkor összegyűlik rengeteg gyerek, akik korosztályos csoportokban játszanak 18+ fiatalok vezetésével. Ez egy igazi ereszd el a hajam parti, a kicsik fogócskáznak, a nagyobbak különféle játékokat játszanak. B-ék pl. első alkalommal skót játékokat, másik hétvégén pedig maffiózós játékot játszottak. Az elmúlt hétvégén aztán ottalvós táborban voltak, a kicsik egy a nagyok két éjszakát töltöttek el együtt. A menetrend egyszerű volt, péntek este B-t, szombat délután G-t vittük el a táborhelyre, előbbit Mechelenbe, utóbbit Antwerpen egyik külvárosába, majd vasárnap délben összeszedtük őket. A szállás meglehetősen puritán volt így M, aki a nyári kempingezésekkor hófehér lepedővel teríti le az éppen kényelmesen keményre fújt gumimatracot, majd a lesimított hálózsákokra még akkurátusan elhelyez egy szép plédet, el is sápadt amikor meglátta az alábbi képen látható "hálótermet". A kis lurkók ennek a kb. 18 nm-es helyiségnek a padlójára terítették a magukkal hozott matracokat, hálózsákokat és azokon aludtak. Fázniuk nem kellett, mert a terem végül úgy megtelt, hogy szó szerint gombostűnyi hely sem maradt, így egymást melegítették. scouts02.jpg

Egy biztos a gyerekek nagyon élvezték, és élvezik. Ráadásul most már teljes jogú tagjai a csapatnak, ezt azzal is megerősítettük, hogy ma este meglehetősen váratlanul, 21:30 körül becsöngettek hozzánk a Paloebies csapat (ez G csoportja) csapatvezetői a leiderek, és elmondtak minden hasznos információt. Érdekes volt, mert azt ugyan jelezték, hogy jönni fognak, de azt nem hogy mikor, így M már a lefekvéshez készülődött és a gyerekek is ágyban voltak amikor becsöngettek.

Gesztenye szezon

Itt van az ősz itt van újra, és lehet gesztenyét szedni. Tulajdonképpen már ki is ment a fejemből, hogy két évvel ezelőtt még D-vel sétáltunk a tanösvényen amikor megjegyeztem, hogy a kis növendék fákról majd ősszel szedjünk gesztenyét. Tavaly ebben az időszakban nem voltam itt, így a család a G iskolájából hozott szemeket kóstolgatta, de azok nem ízlettek nekik. Most épp a Scouts-ba menet figyeltem fel rá, hogy hoppá érik a gyümölcs.gesztenye01.jpgMeg is álltunk visszafelé M-el, és összeszedtünk egy jókora adagot amit aztán az ablakpárkányra tettünk száradni.gesztenye02.jpgA későbbiekben még szedegettem hozzá alkalmanként amikor arra futottam. Így aztán olyan sok gesztenyénk lett, amit a mai napig nem győztünk elfogyasztani, pedig tegnapelőtt már levest is abból főztem. Nagyon finom édes, nincs benne sok kukacos, ráadásul azokat így száradás során könnyen ki lehet szúrni, mert a kis lakók időnként kitútják az ürüléküket, így amint ezt meglátom az a szem már megy is a kukába.

Nyelvtanulás

Természetes, hogy ez még mindig központi téma nálam, nálunk. Járunk szorgosan a heti 2x3 órás tanfolyamra, ami még mindig nagyon jó. Jól szerkesztett, a mindenapokban is használható tudásra építő tananyaggal szép fokozatosan bővül a szókincsünk és a nyelvtani ismereteink is. A fejlődésemet jól tudom mérni a babbelplus alkalmakon. Egy éve voltam ott először és alig értettem meg valamit abból ami elhangzott, értelmesen megszólalni meg szinte nem is tudtam. Ma már, igaz jórészt ugyanazokat a témákat, de viszonylag jó nyelvtannal el tudom mondani. Sikeres volt a reklámkampány amit a szervezők folytattak, mert az első alkalommal amikor az új és a régi tagok is jelen voltak, legalább harmincan voltunk, és ebből régiak talán ha nyolcan lehettünk. A második ilyen alkalommal gyérült a csapat, de még mindig húsz körül volt a létszám. Ennek is köszönhető, hogy ma már bátran megyünk ügyeket intézni, és nem rettentem meg attól sem, hogy elvigyem a söröspohár gyűjtő ismerősünknek azt a néhány poharat és a hozzá társított sört, amit még nyár elején ígértem neki.bierglazen.jpgUgye az egyik utolsó babbelplus rendezvényünk a söröspohár múzeum meglátogatása volt, ami egy helyi lakos több ezer darabos magángyűjteménye, melyet időnként megtekinthetnek az érdeklődők. Nos ennek a szegény embernek Magyarországról mindössze egy darab borsodis pohara volt, így megígértem neki, hogy nyári utam során begyűjtök még neki pár egyéb darabot. Sokáig halogattam a dolgot, míg augusztusban már feszengtem magam előtt, mert a tervem, hogy majd baráti sörözéskor elcsenek egy-két korsót kútba esett, lévén nem nagyon tudtam időt szánni baráti sörözésre. Végül az internet segített ki, kiderült, hogy apróhirdető oldalakon sokan hirdetnek meg egy-két darab eladó söröspoharat. Fel nem tudom fogni, hogy jut valakinek eszébe meghirdetni például egy darab Arany Ászok korsót 500 Ft-ért, de nagyon jól tette a hölgy, mert ezzel nekem sokat segített. Így az aartselaari "Bierglazen Museum" gazdagodott 6 db Pécsi Szalon sörös pohárral, egy Soproni Sörös promóciós pohárral és a már fent említett Arany Ászok korsóval. Stílusosan mindegyikhez, plusz a már meglévő Borsodishoz is, hoztam egy-egy üveg/doboz sört, meg egy ráadás Kőbányait.

Előző bejegyzés                Következő bejegyzés

IGAZSÁGTALANNAK TALÁLJA, HOGY MÁSOK HELYETT FIZET?

Csak annyit akar a fűtésért fizetni, amennyit valóban elhasznál?

www.hodijelosztas.hu