Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Heti összefoglaló

2017.11.06 - Hétfő

2017. november 06. - Műszaki

Amint az előző bejegyzésben vállaltam, ma megjelenik az írás a múlt hét, és az azt megelőző hét elmaradt eseményeivel. Nem akarok most mérnöki precizitással írni, sőt. Kutyult téma lesz tehát Babbelplussal, jazz koncerttel, tollaslabda partival amely szokásosan kagylóevésbe torkollott. Ja és picit gasztrózunk. Sőt azzal kezdünk nosza.img01.jpg

A  fenti képen látható ételcsodát M rendelésére készítettem az előző hétvégén. Az úgy volt, hogy egyszer az egyik Babbelplusra N, aki Indonéziából származik és a Babbelplus egyik háttérszervezője, hozott egy ilyet, ami M-nek kedvére volt, így később ő is csinált egyet. Most is ez volt a terv, de aztán valahogy úgy alakult, hogy én valósítottam meg. Persze illene valami receptet adnom hozzá, de az nem fog menni. Eleve M is csak két videót dobott elém a telefonján, hogy abból gazdálkodjam, aztán megállapítottam, hogy ez csupán egy omlett ami leveles tésztába van töltve. Tehát meg kell venni a leveles tésztát a boltban, itt nálunk már szépen sütőpapírba csomagolva adják, így azzal együtt leterítjük a pite sütő formába (amerikai pite). Belehelyezzük a tölteléket, ez esetünkben brokkoli, sonka, paprika volt, de tulajdonképpen mehet bele bármi. Azután néhány tojást egy kis tejszínnel fellazítunk, picit fűszerezzük ahogy jól esik, majd a masszát ráöntjük a pitére. Azt hiszem a tetejére még szórtam egy kis sajtot is, aztán sütőbe vele 180 fokon úgy 35-40 percre és készen is van. Jó étvágyat. Amíg ezen csemegéztünk azon járt az eszünk, mi is lesz a heti Babbelplus találkozó témája. M csak annyit jegyzett meg, hogy valahova megyünk, de azt nem tudta hova. Én viszont elolvastam N meghívó levelét, amiben bizony ott volt, hogy csütörtökön érkezzünk időben, mert valamit meg kell beszélni, aztán pedig ellátogatunk a Heemkundige Kring-be, ami szabad fordításban a helytörténeti kört jelenti. Az eseményre ismét szép számban összejöttünk, kicsit cserélődött a társaság, mert olyanok is jöttek akik az előző alkalommal nem, ellenben voltak akik korábban jelen voltak, de most nem jöttek el. Sebaj így is éppen megtöltöttük a kis termet ahol a gyűjtemény egy töredéke volt a kedvünkért elhelyezve. img02.jpgMegpróbálom leírni a látványt, mert fotózni nem volt kedvem, annak ellenére, hogy el lett mondva, tessék sokat fényképezni, mert majd a fotókról fogunk beszélgetni. Valami kiállítást, vagy digitális bemutatót is akarnak csinálni, ehhez például le is kellett mondanunk a fotóink szerzői jogairól. Vagy valami ilyesmi. Mindegy, most leírás lesz, röviden. Egy kisebb osztályterem méretű helyiséget kell elképzelni amiben a katedra helyén egy szép régi söntéspult áll sörcsappal ahogy kell. A teremben hosszában három hosszú asztalsor, azokon mindenféle régiségek, tematikusan. Az egyik asztalnál régi használati tárgyak, a másiknál régi mesterségek szerszámai, a harmadiknál a szórakozással kapcsolatos dolgok. Az élet fontos területei, munka, hétköznapok, kikapcsolódás. Én persze a mesterséges asztalhoz ültem, a fotón pedig amit készítettem egy, az én mesterségemhez is kapcsolódó tárgy van. Nem írom le a nevét, hanem tessék itt és most szavazni, mit láthatunk a képen, középtájon a kordékat ábrázoló könyv lapjai fölött.

Kicsit szemét vagyok, mert igazából a három válasz közül első ránézésre akármelyik is lehetne, de azért szerintem felismerhető, hogy miről van szó. Egyébként hasonló kvízben volt részünk nekünk is. A vendéglátóink sorban bemutatták a tárgyakat, nekünk pedig ki kellett találni mit látunk. A tárgyak felismerése nem okozott gondot, de a flamand elnevezéssel akadtak problémáim. Meglepő módon még a flamandoknak is. A fenti, a teszten szereplő tárgynak például nem tudták megmondani a flamand nevét. Röviden felsorolom miket láttunk. Régi kávédarálót, pont olyan kis kihúzható fiókkal mint amiket nálunk is mutogatnak néprajzi múzeumokban, varrókészletet, gyűszűvel amit itt "ujj kalapnak" neveznek. A szerszámok között voltak borbély kellékek mint borotva, meg hajsütő vas, de kipakoltak két gyalut, egy fűrészt, egy vasvillát és egy körzőkészletet is. Érdekes volt, hogy régi vasalót kettőt is láttunk, de egyik sem a nálunk ma már lakás díszként is használt faszenes típusú volt. Az itteniekeket a tűzhelyre tették úgy melegítették fel. A szórakoztató dolgok között persze a kártya és a kocka volt első helyen, aztán egy érdekes mini kugli készlet gyerekeknek, és egy betlehemi csillagot formázó valami, amivel régen a gyerekek vízkeresztkor az utcán énekelve, a három királyokat megidézve pénzt gyűjtöttek. Hasonló szokás lehetett ez mint nálunk a betlehemezés, vagy a kántálás. A bemutató közben használatba került a söntéspult is, mivel megkínáltak minket elég széles italválasztékkal. Én egy pohár Hoegaarden-t kortyoltam el, közben beszélgettem a szemben ülő belga bácsival, aki miután megtudta, hogy magyar vagyok rögtön megemlítette, hogy 56-ban sokan menekültek ide országunkból. Erről jut eszembe, a  nyelvtanfolyamon meg van egy csecsen férfi, akivel a héten egy feladatnál közös csoprtba kerültem. Nos ő meg, miután megtudta honnan jövök, arról beszélt, hogy szovjet kiskatonaként két évet volt Magyarországon. Nem tűnik túl öregnek, szóval szerintem azok között lehetett akik az utolsó turnusban állomásoztak nálunk. A helytörténeti bemutató után kettészakadtunk M-mel, mert míg én ott maradtam egy időpontot egyeztetni, addig ő N-nel (az indonéz lány) ment vissza, mivel két koncertjegyet kaptunk tőle ajándékba azt kellett felvennie. Én azért maradtam le, mert a következő Babbelplus program az a városi fúvószenekar, a Xaverianen próbájának megtekintése lesz, amit előtte le kell zsírozni a zenekar vezetőjével. Azazhogy már le van zsírozva, de mégis illik kicsit bemutatni a csoportunkat, meg felhívni a figyelmet, hogy nem nagyon beszéljük még a flamandot, tessenek tehát lassan, érthetően szólni majd hozzánk. Erre a találkozóra kísérem el a csoporthoz idén frissen csatlakozott N-t (ez egy mási N), aki amúgy a kultúrházban dolgozik. Kapva kaptam egyébként a lehetőségen, mert így majd megpróbálok puhatolózni afelől, miként tudok beférkőzni a zenekar tagjai közé. Ma, hétfőn délelőtt lesz a megbeszélés, felkészülök és igyekszem érthetően elmondani a helyzetem, miszerint valamelyest képzett klarinétos vagyok, aki négy évet játszott egy fúvós zenekarban, viszont azóta eltelt harminc év és ezalatt klarinétot csak messziről látott. Kiterítem a lapokat aztán döntsék el ők, hogy mehetek közéjük vagy sem, aztán ha minden jól alakul februárban már én is vonulok a karneválon. Amíg mi megtárgyaltuk az időpontot, amiből ezek a precíz belgák óriási problémát csináltak (kinek mikor jó, ki fog fényképezni stb.), addig M megkapta a koncertre szóló jegyeket. A koncertet egy neves jazz zenész Philip Catherine  kvartettje adta. Zseniális volt. A kvartett minden tagja igazi virtuóz, de emellett a 75 éves Philip még a humorát is megcsillantotta. Érdemes megkattintani a nevét, oda linkeltem a weboldalát, és belehallgatni a zenéjébe. img03.jpgA koncertről sietősen mentünk haza, mert rá kellett pihenni a másnapi tollaslabda délutánra. Ezt ismét a szomszédaink szervezték hasonlóan a tavalyi eseményhez. Persze nem biztos, hogy a tavalyiról írtam, szóval a lényeg, hogy a szomszéd házaspár P&P szeret tollasozni, ezért megszerveztek egy tollaslabda délutánt az egyik közeli kisváros sportközpontjába ahova ők rendszeresen járnak játszani. Ilyenkor lefoglalják a pályát két órára, és a ház együtt elmegy és tollasozik. Idén csak három lakás volt ott, a többiek betegségre, idős korra, vagy valami egyébre való hivatkozással távol maradtak. De mi így is jól szórakoztunk, megismertük a játék szabályait, és nem is nagyon kaptunk ki tőlük. A tollas után ittunk valamit a minden sportcentrumhoz alapból csatolt Cafeteria-ban, majd irány haza, mert este pedig a közeli étterem udvarán sátorba szervezett mosselen feesten volt asztal foglalva, szintén az egész háznak. Ez az esemény arról szól, hogy van a belgáknak egy kedvenc csemegéje a főt fekete kagyló, a mosselen. Ilyenkor beülnek a sörsátorba az asztalokhoz és csak eszik a kagylót, amit fekete fazékban tálalnak eléjük. Valahogy így:img04.jpgA kép csal, mert mohó voltam és mire eszembe jutott, hogy fotózni kellene a blogba, addigra majdem üres volt a fazekam. Szóval ez rendesen csordultig van pakolva a kagylóval. Az idén társalgási szempontból szerencsésen alakult az este, mert egy hosszú asztal helyett két hatszemélyest kaptunk, és úgy jött ki a lépés, hogy P&P-ékkel ültünk le együtt. Így tudtunk velük kicsit beszélgetni, flamandul. P ugyebár jártas a gasztronómiában mivel egy vendéglátóipari szakközépben tanít felszolgálást. Elmondta, hogy az iskolának saját étterme van, ahol a diákok főznek, és bárki betérhet egy ebédre. Olyannyira jól ment a beszélgetés, hogy sikeresen leegyeztettem egy közös kagyló főzést velük, amelynek célja, hogy elsajátítsam a kagyló elkészítésének tudományát. Megvallom az eddigi kagyló kóstolásaim során nem voltam elragadtatva ettől az ételtől, de ezen az estén nagyon bejött. El is fogyasztottam az adagom. M hagyott jócskán a fazekában de azt már inkább P-nek adtuk, én már nem vállaltam be. Mire ezek a sorok kikerülnek a hálóra már feltethően szert tettem a kagyló főzésének tudományára, mivel az tegnap, vasárnap történt. Ezeket a sorokat viszont még pénteken írom, így pillanatnyilag még előttem is ismeretlen az esemény kimenetele. Ugyanúgy ahogy még nem tudok mit mondani a szintén előttem álló hétvégén lévő Scouts-os marcipán árusításról amit a fiúk fognak végezni, valamint arról sem, hogyan érezte magát G a könyvtárba szervezett, ottalvós Pán Péter bulin. Merthogy ilyen is lesz, illetve volt tegnapelőtt. Szóval lesz még miről írnom a héten. S akkor majd azt is elárulom hogy milyen eszköz van a fenti képen.

Előző bejegyzés