Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Stoofvlees - a belga gulasch

2017.11.23 - csütörtök

2017. november 24. - Műszaki

Mozgalmas napok állnak mögöttünk, csak felsorolás szinten a történések a teljesség igénye nélkül: heti két nyelvóra, babbelplus események tömkelege, vendégek érkezése, zenekari próba, elsőáldozási hittanóra. Vissza is kellett néznem az előzményeket miről írtam már és miről nem. img01.jpgOnnan indítom az eseményeket, hogy röviddel a kagylófőzés után a nyelvórákon a főzés témakörben egy másik belga specialitás,a stoofvlees készítését vettük elő. Nem véletlenül utaltam a címben a gulyásra, azaz a pörköltre, mert egy ahhoz nagyon hasonló húsételről van szó és amikor itt-ott nagyvonalakban valaki elmondta, hogy marhahúsból készül egy nagy fazékban, az ember nem is gondolhat másra. Aztán amikor olvasni kezdtem a nyelvkönyvben a hozzávalók listáját, mégis ökölbe szorult a gyomrom, mert azokból bennem sehogy sem állt össze semmi rendes étel képe. Röviden a kellékek: marhahús, hagyma, bors, kakukkfű, babérlevél, szegfűszeg, barna sör, mustár, rozskenyér, alma-körte szirup. Ezek alapján világos volt, a pörkölt ízt elfeljthetjük és örüljünk ha összejön valami szecsuáni édes-savanyú ragu. A megvalósításra két hetet kellett várni, ugyanis az eredetileg tervezett hétvégén szombatra ütemeztük a nagy bevásárlást, mivel pénteken a babbelplus szervezett nekünk más elfoglaltságot. Szombaton pedig nagy meglepetésünkre minden üzlet zárva volt, mivel november 11-én az első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt ünnepelik. Akiben felmerül az, hogy harmadik éves ittlétünk alatt ez még miért nem tűnt fel, annak elmondom, hogy eddig ez az ünnep hétköznapokra esett, és olyankor M-nek szólnak a kollégák, hogy munkaszüneti nap lesz. Most, mivel hétvégére esett, senki sem szólt. Szóval az első alkalmas hétvége nem törte meg stoofvlees szüzességünket, viszont a következőre vendégeket vártunk, M húga K és annak férje J látogattak meg minket. Ez remek alkalom volt arra, hogy ezzel a finom belga különlegességgel fogadjuk őket. Igazából a fogadás nem is ezzel történt, hanem disznótorossal, de az is belga alapanyagokból készült. A lényeg, hogy az elmúlt hétvége szombatján a konyhánk igazi helyi specialitásokat vonultatott fel vacsorára. Az előétel természetesen kagyló volt. Ezt nem kell ragozni, itt a lényeg, az újdonság csak annyi volt, hogy most belga segítség nélkül készítettem. Hozzáfűznöm csak annyit kell, hogy valahogy nem lett olyan ízletes mint amikor a szomszéddal csináltuk, arra gyanakszom túl sokáig hagytam ázni a kagylókat és így a sótartalmuk csökkent. A főétel pedig a már sokat emlegetett sottfvlees met frieten.

Tehát a menet a következő. A hagymát megpucoljuk kockázzuk, mint a pörkölthöz. Oda is tesszük egy kis vajon, én mondjuk mogyoróolajat használtam de szerintem ez mindegy. Nem hagyjuk nagyon dinsztelődni, mert közben a húst, amit itt valamilvel nagyobbakra vágnak mint mi szoktuk, egy serpenyőben megkérgesítjük, picit borsozzuk és már tesszük is rá a hagymára. Kap egy kis sót, majd beletesszük a kakukkfüvet és a babérlevelet. Ezeket itt csinos kis csokorban lehet kapni a boltokban, én simán a zacskósból szórtam egy kiskanálnyit, plusz mellédobtam két babérlevelet. Ezután következik két szem szegfűszeg és két kanálnyi alma-körte szirup. Erről majd később lesz szó bővebben. Ezután egy-két üveg barna sört (0,33 liter) a serpenyőben, amiben a husokat pirítottuk, felmelegítünk, majd ezt is rátöltjük. Na ekkor itt tartunk:img02.jpgAzaz nem pontosan, itt, mert itt még nem önötöttem bele a sört a fazékba, de mindjárt mutatom azt is.img03.jpgIgen, itt már rajta a sör a húson.  Én két üveggel töltöttem, ami elsőre soknak tűnt, de a végére egész szépen elfőtt a leve és besűrűsödött ahogy kell. Amiről még nem esett szó, azok a lé tetején úszó kis tutajok. Azok alap esetben mustárral megkent barnakenyér szeletek, amelyek a mustáros felükkel lefelé kerülnek a fazékba. Ha nincs kéznél barna kenyér, akkor helyettesíthető egyfajta kaláccsal, amit mi ajándékba kaptunk éppen, így azt használtuk. Ennek az íze pontosan olyan mint a mézes puszedlié. Ha ez megvan, akkor lefedjük és két órán keresztül hagyjuk szép csendesen rotyogni. Van olyan recept is, ahol sütőbe teszik, nyilván akkor ennek megfelelő fazék kell. Én később levettem róla a fedelet, hogy a leve minél jobban tudjon párologni. Akkor lesz jó, ha a hús körül jó sűrű mártás alakul ki, ahogyan a legelső képen látszik. Az íze meglepően nagyon finom. Olyan mint egy jó vadas pörkölt.

Na és most pár szóban az alma-körte esszenciáról, mert ez az amit odahaza talán sernki sem ismer. Ez pontosan az amiről a neve árulkodik, almából és körtéből főzött nagyon sűrű, tömény lekvár szerűség. Állítólag minimális a hozzáadott cukor, és tényleg nagyon sűrű, kb. mint a mogyorókrém. Nekem a Carrefourban olyat sikerült vennem (lásd a képen) ami az alma és a körte mellett datolyát is tartalmaz. Ettől ennek pontosan olyan íze van, mint a szilvalekvárnak. Levonható a következtetés, ha valaki Magyarországon nem tud alma-körte szirupot beszerezni, az használjon jó sűrű szilvalekvárt.img04.jpgKöretnek itt a sült krumplit ajánlják, mi mást, de ez a vadas mártásos íz szerintem zsemlegombóccal is megállja a helyét.

November 10-én tehát nem mehettünk vásárolni, a Babbelplus ugyanis érdekes programot szervezett nekünk. Pár possztal ezelőtt említettem már, hogy a városunkban működő Xaverianen fúvós zenekar 11-én tartotta az évzáró nagykoncertjét. Mi babbelplusserek pedig abban a szerencsében részesültünk, hogy megnézhettük a főpróbát. Számomra különösen izgalmas volt ez a nap, mert pár nappal korábban egyeztettünk közösen a babbelplus szervezői és én a zenekar műszaki vezetőjével. Akkor megragadtam az alkalmat, és elmondtam, hogy valamikor én is zenéltem fúvós zenekarban és bár harminc év eltelt azóta, de ha lehet újra megpróbálnám. Olyannyira lehetett, hogy a főpróbára már hozott is nekem egy Buffet Crampon B klarinétot. Ez egy igen nagy márka, és bár a hangszer nem fiatal, de hibátlanul működik. Múlt pénteken pedig már meg is volt a beígért meghallgatásom, és pár perc játék után a zenekar karmestere mosolyogva nyújtott kezet, mondván szívesen látnak a csapatban. Akkor nem maradtam ott, mert igyekeztem haza a vendégeinkhez, meg igazából új volt nekem még az egész, de holnap este már megyek a próbára. Idén még lesz egy fellépésü(n)k a tempolmban. Sajnos úgy néz ki ezen még nem játszom, mert akkor épp haza kell utaznom. Korábban írtam már a nád kálváriámról. Na ez csak bonyolódik, mert miután az erősnek gondolt 3-as nádat sikeresen becseréltem 2-re, a mai gyakorlásnál úgy tűnt, hogy a 2-es mégiscsak gyenge lesz. Kezdek megerősödni. Mindegy. Még anno tanultam a tanáromtól egy technikát, hogyan lehet a gyenge nádat erősíteni, majd azt alkalmazom. A koncertről még szeretnék pár szót mondani. A főpróba alatt vendéglátónk, a zenekar műszaki mindese egy kis prezentációt készített nekünk. Képeket tettek elénk, amelyek kapcsolatban hozhatóak voltak a koncert repertoárjával. Nekem azonnal feltűnt két kép. Az egyiken egy gémeskút sziluettje, a másikon egy pihenő szürkemarha gulya volt látható. Mint kiderült ezekhez a képekhez egy flamand zeneszerző, Jan van der Roost, Puszta című műve tartozott. Milyen érdekes, hogy pont most tűz a zenekar maga elé egy magyar vonatkozású művet, amikor én hozzájuk csapódok. Akit esetleg érdekel, az itt belehallgathat, persze ez nem a Xaverianen, de ők is legalább ilyen jól játszották.

Amint a bevezetőben írtam, vendégeink is voltak a hétvégén. Igyekeztünk a lehetőségekhez mérten tartalmas programot szervezni. Sajnos az idő nem volt túl kegyes, kevés volt a napsütés, de azért mégis összejött egy antwerpeni bicajozás, egy amszterdami kirándulás, és egy séta Brüsszelben és persze a mi kis városkánkban. Megkóstoltattuk a kagylót, a stoofvleest, a waffelt és a frietet (sült krumpli), ami ugye azért olyan finom, mert kétszer sütik. Szerintem meg azért sütik kétszer, mert amikor egyszer megsütik és nem fogy el, akkor másodjára is átsütik és úgy adják el melegen. Számomra a fenti programok már nem sok újdonságot mutattak, amire mégis felfigyeltem mert még nem láttam, pedig egyszer már biztos elmentem mellette, az Brüsszelben ez a Bartók Béla szobor.img05.jpgKülönleges esemény volt, hogy szombaton betekinthettünk a templomba, ahol G hittanórája volt, mivel elsőáldozásra készül. Nem így szerveztük, de praktikusan összejött, hogy mivel vendégeink G keresztszülei is, így rögtön fel is készülhettek, hogy tavasszal mire számíthatnak a jeles napon. Szép a templom, de érdekes különbség a nálunk megszokotthozképest, hogy itt nem padokra lehet ülni, hanem székekre. Viszont az is különbség, hogy míg a magyar templomokban jellemzően nincs fűtés, vagy csak nagyon gyenge, itt komoly légbefúvással melegítenek.img06.jpg

Katints ide, hogy a főoldalra juss!

 

IGAZSÁGTALANNAK TALÁLJA, HOGY MÁSOK HELYETT FIZET?

Csak annyit akar a fűtésért fizetni, amennyit valóban elhasznál?

www.hodijelosztas.hu