Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Életet az éveknek

2018.06.11 - Hétfő

2018. június 12. - Műszaki

A címet a hétvégi kalandom ihlette. Így tavasz végére rendesen besűrűsödött a naptárunk, a gyerekek év végi vizsgái, a Babbeplus utolsó foglalkozása, ahova illik egy kis sütit vinni, a zenekarral csak ebben a hónapban annyi a fellépés mint amúgy egész szezonban, s ha még marad energia akkor készüljünk a nyelviskolai záróvizsgákra is. Persze álszent vagyok, mert engem ezek a programok nem zavarnak, M-t annál inkább. Ő egyre csak azt hajtogatja, na még ezt megcsinálom aztán befejeztem, pihenek, de aztán mindig jön valami. Például a gyerekek nyári tábora, de előtte még G szülinapi zsúrja, majd nyaralás, hazautazás. Otthon sem lesz megállás, a házunkat akarjuk tovább pofozgatni hiszen többek között az emeleti fürdőszoba még nincs befejezve, egy hónapja bedöglött a kazán így a melegvizet a vésztartaléknak bekötött régi villanybojler szolgáltatja ami nem gazdaságos, s akkor még az udvar térkövezésről nem beszéltem, ami aktuális lesz, mert félek az aljzatnak ledöngölt beton szétfagy ha sokat várok.

De térjünk vissza a jelenbe, azaz a múltba, merthogy szombattal indítok, amikor a szomszédos Nielben lévő idősek otthonában adott koncertet a Suske. Érdekes egyébként, hogy az életkor alapján szinte a Suske tagok is bevonulhatnának ebbe az otthonba, hiszen egyik tagunk éppen a hetvenedik születsénapját ünnepelte aznap s nem vagyok benne biztos hogy ő a legidősebb közöttünk. Vicces is volt, amikor P, aki az ilyen eseményeken a konferanszié szerepet is vállalja, az egyik szám előtt elmondta, hogy a hölgy aki a műsorunkat lelkesen videózza amúgy az ő párja, s bár normálisan pikolón játszik a zenekarban, most nem tud fellépni, mert előző napokban volt fogpótlása, és nyolc implantátumot is kapott az állkapcsaiba. Itthon elmeséltem, hogy szerintem milyen égő már így kiteregetni a dolgokat, mire B szellemesen megjegyezte, hogy abban a közegben ahol voltunk lehet, hogy ez teljesen természetes, és tiszteletet ébreszt. Az otthon egyébként nagyon szép, a város szélén van, a kertjéből és az apartmanhoteleket idéző balkonokról egy szép legelőre látni amin túl a Ruppel folyó hömpölyög. Helyben van az orvosi ügyelet, mozgásterapeuta, stb. Ugyanakkor őszintén el is gondolkoztam azon, hogy megette már a fene azt az életet, amiben már csak annyi örömünk van, hogy az orvoshoz elég csak egy szintet liftezni, s ha beüt a krach akkor még idejében visszahoznak az életbe azért, hogy várhassuk a következő alkalmat. Megjegyzem azért az ebben az otthonban élők nagyon jó karban voltak, persze mint általában a belga nyugdíjasok. Toltak le kerekes székben idős néniket, akiknek nagyon nehezére eshetett már a mozgás, de a szemük azért élénk volt. Itt ha valaki nyugdíjas lesz az nem jelenti azt, hogy lehúzza a rolót és otthon ücsörög. Elég csak a Suske-re nézni, mindenki 70 körül vagy a fölött van és úgy szervezik az életüket, mintha 20 évesek lennének, utazgatnak, kempingeznek.

A koncert részemről feledhető volt, nagyon nem voltam magammal megelégedve. Persze a számok többségét eljátszottam, de sajnos pont azoknál a részeknél, ahol hangsúlyos lett volna a klarinét, na ott hibáztam rendesen. Mentségemre felhozhatom, hogy a Suske-vel havonta egy próbánk van, ott gyorsan végéignyomunk 10-15 darabot, még felfogni sincs időm mit kellene játszani már megyünk tovább. Én meg az a típus vagyok, hogy nem tudom a kottát gépiesen eljátszani, meg kell értenem a dallamot aztán már megy. Néha azt gondolom elég lenne ha valaki eldúdolná mit is kell játszani, akkor még kottára sem lenne szükség. Nem baj, a többiek még nem szégyellnek nagyon, sőt talán még dicsekednek is velem, mert a koncert végén, ahogy a hangszert meg a kottákat pakoltam el, odajött egy nénike s megkérdezte, hogy jól hallotta -e, hogy én Magyarországról jöttem. Mondtam hogy "Ja", és már vártam, hogy akkor majd magyarul szólal meg, de nem ez történt, csak megköszönte a gyönyörű muzsikát és sok szerencsét kívánt a belgiumi életemhez. 

A hétvége további része a jövő szombati kertipartira való készülődéssel telt. M takarított, de előtte kiosztotta nekem, bölcs előrelátással, hogy ha pogácsát, meg kakaóscsigát is akarunk, plusz kakaóscsigát vinnénk csütörtökön a Babbelplus évzáróra is, akkor jó lenne előre dolgozni, mert mindenre nem lesz időnk szombaton. Így aztán legyártottam egy jókora adag sajtos pogácsát, meg kakaós tekercset, amelyeket nyersen betettünk a fagyasztóba, így már csak elő kell kapni és kisütni. img_20180610_191016.jpgEz itt a legfelső réteg kakaós csiga. Mivel tévedésből telepakoltuk a hűtőt kenyérrel, így kevés szabad hely maradt, ezért a jobb kihasználás végett kartonpapírból polcokat csináltam a fiókba. A polcok közé építőkockákat tettem távtartónak, így egy fiókba négy réteg sütemény került. Lett két réteg pogácsa és két réteg kalács. Ezek a szebb tekercsek, az alatta lévőt picit elrontottam, túl vastagra nyújtottam a tésztát, nem tudom abból milyen lesz.img_20180612_002737.jpgEz pedig egy réteg pogácsa, ezek is a jobbak. A tetejük már le van kenve tojással és a sajt is rajta, így tényleg csak a sütés maradt hátra. A recepteket az interneten vadászom ezért nem is adom közre, bárki megtalál ezerfélét.

Szervezzük G szülinapját is. Tavaly ugye az utolsó tanítási hét végén rendeztük itthon, éppen ezért több gyerek nem tudott eljönni, mert akkor már indultak nyaralni, vagy táborozni. Ebből okulva M arra gondolt, hogy a többi gyereknél tapasztaltakhoz hasonlóan mi is a szerdai félnapos délutánra tegyük a rendezvényt, de mivel így több gyerekre számítunk, akiket egyedül itthon már nem bírok szórakoztatni, keressünk valami alkalmas helyszínt. A más szülinapokról már ismert játszóház kilőve, mert ott több gyerek is tartott már bulit, így unalmas. Felmerült még egy, a közelünkben nyílt trambulinos hely, de ott is voltak már a gyerekek, még iskolai kirándulás keretében is, nem olyan régen, így maradt még egy opció, amit eddig egyik gyereknél sem tapasztaltunk, a gyorséttermi megoldás. G amúgy is rajong a McDonaldsért, s mivel itt Belgiumban sosem megyünk mert drágának találjuk, így többek között ezért is várja mindig, hogy Magyarországra menjünk, mert akkor van mekis sültkrumpli. Én meg felvetettem, hogy ha már gyorsétterem, akkor ne Meki legyen hanem Quick. Ez a gyorsétteremlánc a kétezres évek legelején Magyarországon is próbálkozott, de hamar ki is vonult. Az első munkahelyemen az első projekt amibe belecsöppentem egy ilyen étterem villanyszerelése volt, pár hét múlva meg már a leszerelésre gyártottam az árajánlatot. Innen jött hát a nosztalgikus ötlet, hogy nézzük meg őket, ami végül bevált, mert a közelünkben lévő McDonalds nem vállal már szülinapokat, viszont a szomszéd városkában lévő Quicknél kaptunk időpontot, az utolsó hét szerdájára. Le is foglaltuk, most várjuk az értesítést mikor mehetünk a meghívókért, mert abból éppen kifogytak amikor ott jártunk. G azonban már szóban osztogatja a meghívásokat, jelenleg 10-12 fő van a listán.

Most pedig megyek, vagy lefeküdni, vagy kvízkérdéseket gyártani a szombati partira.

IGAZSÁGTALANNAK TALÁLJA, HOGY MÁSOK HELYETT FIZET?

Csak annyit akar a fűtésért fizetni, amennyit valóban elhasznál?

www.hodijelosztas.hu