Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Folytatás

2018.07.15 - Vasárnap

2018. július 26. - Műszaki

Az van, hogy most Mallorcán nyaralunk, a blog meg hónapos lemaradásban van, így kihasználva, hogy a család alszik, faragni próbálok a hiányból. Sajnos ez ilyenkor mindig a mennyiség és/vagy a minőség rovására történik, mert az eltelt idő távlatából a fontosnak, érdekesnek tűnő dolgok már nem is olyan fontosak, érdekesek. A technikai hátrányokról szót sem ejtek, ez az első nyaralásom, ahova nem hoztam magammal laptopot, ezzel is kizárva a munkavégzés legkisebb esélyét is. Így viszont most telefonon kell bepötyögnöm a bejegyzést.

Tegnap a horvátok bejutottak a foci döntőbe, remélem meg is nyerik, ha már a belgák elbénázták a franciákkal szemben. Versenyhelyzet van mindenütt, mi is vívjuk a magunk kis csatáit, szerencsére elég jó eredményekkel. A tanulmányi helyzet az egész családban kielégítő, a gyerekek szép bizonyítványokkal zárták a tanévet, Bence pedig bejutott az áhított Sint Rita gimnáziumba. M és én is sikerrel végeztük el a 2.2 nyelvi kurzust, pici üröm az örömben, hogy jövőre messzebb és más napokon kell folytatnunk. Ezzel valószínűleg kilőttük annak a lehetőségét, hogy a Babbelplusban is aktívak maradjunk, ami szerintem nem nagy veszteség, abból már kihoztuk a maximumot. Részemre is lezárult a zenekar tavaszi évada, a főtéri koncert mellett volt két Suske fellépés még. Egyikről írtam a másik egy hasonló idősek otthonában volt, itt már igyekeztem jobb lenni, ami alán sikerült is.  Lezajlott a suske tagoknak rendezett kertipartynk is. Kellemes idő volt, ügyesen megoldottuk a főzést, és a vendégek mindent dícsértek, remélem nem csak illendőségből. A menü a következő volt: lebbencsleves, csirkepörkölt nokedlivel, kakaós csiga, túrós rétes, kókuszgolyó. Sajna a kelt tésztás sütik előkészítésével lefagyasztásával mellélőttünk. Elsőre minden rendben lévőnek látszott, felolvasztás és a sütés után helyes kis pogácsákat, kakaós csigákat láttunk a tepsiben. Amikor azonban, egy-két órával később, tálaltuk őket nagyon szárazak voltak, a csigákkal szó szerint szöget lehetett beverni. Ennek biztosan a fagyasztás volt az oka, mert a pogácsa már kipróbált recept szerint készült, s korábban nem volt gondunk vele. Másik izgalmas csörte a túrókészítés volt. Még hétfőn odatettem 2 liter tejet, amiből szerdán 30 dkg túró lett, de kicsit savanykásnak éreztük, ezért M javaslatára csütörtökön újabb 5 liter tejet készítettem be aludni, azzal, hogy csak egy napig hagyom szobahőmérsékleten. Az öt litert befőttes üvegekbe osztottam szét, aminek egy része egy nap után szépen megaludt, míg másik része továbbra is tej maradt. Végül az alvadtakból kevertem át ezekbe oltóanyagot, így sikerült éppen időre elkészíteni a réteshez való túrót.img01.jpgSzépen terített asztalokhoz ültettük le a vendégeket. Akik ilyen gyönyörű ajándékkosárral leptek meg bennünket.img02.jpgA kosárban rengetegeg különféle belga sör van, így rövidesen lehetőségem lesz egy kis sörbemutatót blogolni. A hangulat jó volt, bár a vendégekkel nem sok időnk volt foglalkozni mivel a főzés, tálalás minden percünket lefoglalta, de mivel összeszokott társaság, elszórakoztatták magukat. A végén egy kis rögtönzött koncertet is kaptunk, P és párja E egy fura kis duettet adtak elő, a hangszerek világának mondhatni két végpontját, a pikolót és a tubát állították párba. Vicces volt, humornak is szánták, azonban amikor pár órával később P a Nessun Dorma-t énekelte el, megemeltem képzeletbeli süvegem. Mesélte korábban, hogy jár énekórákra (közlöm, hogy a többiekhez hasonlóan egy nyugdíjkorhatáron túli emberrről van szó), de azt nem sejtettem, hogy ilyen jó eredménnyel.

A nyaralás előtti napokban elmentünk a szomszéd P-vel és nevelt fiával J-vel egy kis bicikli túrára. Mivel a korábban Lierbe tervezett közös kiruccanás elmaradt és B-vel önállóan pótoltuk, így most azt kértem vigyen valami olyan helyre ahol jó nádat találunk. G-nek akartam egy papírsárkányt készíteni. A Schelde majd a Rupel partján tekeregtünk, közben többször hajóra is szálltunk. A két folyón több helyen is van ingyenes kishajó járat amely átviszi az embereket, bringásokat a túlpartra. img03.jpgNádat is találtunk, ellenben sültkrupmlit nem. Ez csak kis érdekesség, elmodom. P és J ebédelni is szerettek volna, persze a belgáknál szokásos szendvicsre gondoltak. Mivel én vittem magunkkal párat így arra nem volt igényünk, de megjegyeztem, hogy nyugodtan álljunk meg ahol nekik jó, ha kapunk ott sült krumplit annak G örülni fog. Ezen komolyan elgondolkoztak, majd mondták, hogy az nehéz lesz, mert Belgimban, a sült krumpli hazájában délben sehol sem lehet sült krumplit kapni, a frituur-ök zárva vannak. Be is bizonyították, mert több helyen próbálkoztunk de mindenütt elutasítást kaptunk. 

Délután elkészítettük a papírsárkányt is, nemzeti színű farokkal, amit aztán a közeli kaszálón fel is röptettünk. G nagyon élvezte, valójában szerintem meg volt lepődve, mert nem hitte el, hogy pár szál nádból, papírból és madzagból az apja tényleg képes olyan eszközt készíteni ami felemelkedik a levegőbe. Ezért elmeséltem neki, hogy gyerekkoromban nyaranta többször csináltam sárkányt, mert ez fogyóeszköz volt. Ráadásul azokban az ínséges időkben a ragasztót csirizzel helyettesítettük, és a madzagot is úgy kunyeráltam a barátoktól akiknek szülei kertészkedésből éltek, így mindig volt jó erős kötöző spárgájuk.img04.jpgEzzel a képpel zárom a bejegyzést megjegyezve, hogy mire befejeztem és közzéteszem, már túl vagyunk a mallorcai nyaraláson, a szomszédokkal közös grillpartin, a franciák megnyerték a VB-t de a belgák is bejöttek a harmadik helyre, én és G már Magyarországon vagyunk és nekem már volt egy klarinétórám egy budapesti klarinét tanárral aki jó sok dolgot helyretett a fejemben.