Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Hangszeres kalandok, meg a többi

2018.09.24 - Hétfő

2018. szeptember 25. - Műszaki

Még mindig semmi hír G gitárjáról és az "Ik word gitarist" című könyvéről. Ez azért érdekes, mert már kétszer is kaptam e-mailt arról, hogy a gitár elindult a raktárból és amint az üzletbe ér értesítést kapok. Az első tájékoztatás óta egy hét telt el. Pár nappal később jött a második ilyen info, akkor, más okból, elzarándokoltam a hangszerboltba, de a gitárról nem tudtak semmit mondani. Vajon hol lehet az a raktár? Azt képzelem, hogy legalábbis Kínában, vagy még azon is túl, mert Kínából két hét alatt megérkezett ő:img01.jpg

A történet szálát ott kell fevenni, hogy sikerült kiimádkozni G gitár tanárjából az infot, mely szerint ne vegyünk 3/4-es hangszert, mert azt hamarosan tehetjük is el a szekrény mélyére, inkább ruházzunk be egy 7/8-os méretűre. Óriási szerencsénkre ez az a méret, amilyet minden sarkon egyet vihet kettőt kap akcióban árulnak. NEM. Ez az a méret, amelyet csak néhány gyártó gyárt, és csak néhány üzletben forgalmaznak, ott sem a polcon tartják, így megrendeltem. A boltban kezdetben kellemes élményekkel gazdagodtunk, mert bár órákig kellett várni amíg valaki ráért foglalkozni velünk, de a B-nek kiszemelt elektromos dobfelszerelést három nap alatt prezentálták. Volt ugyan egy kis csavar a sztoriban, mert én házhoszállítással kértem, ugyanakkor amint a cucc a boltba érkezett küldték az e-mailt, hogy mehetek érte, én meg biztos ami biztos alapon nem vártam meg az, eredetileg a következő napra ígért kiszállítást, inkább elhoztam. Még akkor is lelkesedtünk amikor két nap múlva visszavittük a lábpedált, mert B nagy igyekezetében erősebben húzta meg a csavarját és az alu öntvény szorító eltörött. Megjegyzem, hogy milyen dolog már az, hogy egy szorító kézzel való meghúzástól eltörik. img02.jpgSzerencsére ezt az üzletben is így gondolták, így szó nélkül rendelték a cserét. Közben a központjuk bőszen bombázott e-mailekkel, hogy vegyem már át a dobfelszerelést, mert ha nem, törlik a rendelésemet. Válaszoltam is nekik, hogy köszönöm a figyelmességüket, de a holmit nemhogy elhoztam, hanem már vissza is vittem, és folyamatban van a garanciális ügyintézés. Erre elnézést kértek, hogy oké ezt ők nem tudták, majd kaptam egy e-mailt, hogy törölték a rendelésemet. Persze ha aláírattak volna velem egy átvételi elismervényt amikor elhoztam a dobokat, és esetleg még a nagyon számítógépbe is rögzítik ezt a tényt, akkor ezt a levélkört megspórolták volna. Mindegy, végülis a törött pedált kicserélték, de a gitár még sehol, de még csak az érdeklődő e-mailemre sem jött semmi válasz. Mondhatnánk erre, hogy hát itt sem minden arany ami fénylik, de azért a nyári egyenruhához rendelt pilótaingem két nap alatt itt volt, s ha holnap tényleg csöngetnek a ma este rendelt, 200x160 cm-es matracunkkal, amelyből nekem már 50%-os részesedésem van (házasság alatt szerzett közös vagyontárgy), szemben a jelenlegivel, amelyből csak 14x200 cm az enyém, akkor azért elég jó lesz a mérleg.

Na és most térjünk vissza a nyitóképen látható gyönyörűséghez. Ez kérem egy Hongkongból érkezett, Lade márkájú, B hangolású klarinét. Anyaga műanyag, színe vörös. Ára: 60 Euró. Zenekarunkkal több alkalommal is zenélünk szabadtéren, néha zord körülmények (eső, hideg) között, így zenésztársaim tanácsát megfogadva gondolkozni kedztem egy "nem sajnálom ha valami baja lesz" hangszer beszerzésén. Először a használt piacon nézelődtem, de vagy nagyon ócska, vagy túl jó hangszereket találtam. Ócskáért miért fizessek, a jóval meg az a problémám, hogy esetleg szívesebben használom, mint a Buffet-et, és akkor meg a szívem szakad meg, hogy egy ilyen drága hangszer itt porosodik a sarokban. Aztán bevillant, hogy már a Buffet vásárlása előtt is nézelődtem az aliexpresszen, megtehetném most is, mert furdalta az oldalam a kíváncsiság, hogy milyen lehet egy kínai olcsó műanyag hangszer. Így akadtam rá erre a csodára, amely több színben is kínálva vagyon, de B véleményét kikérve, a kék helyett a vöröset rendeltem, ez végülis a zenekari egyenruhához is passzol. Egyébként a kínai piacon rengeteg hangszer, kellék és tartozék fellelhető, így rögtön rendeltem is fillérekért egy klarinét felújító készletet (párnák, rugók, csavarok, tengelyek) és egy nádvágót (ezzel a már szétfújt, legyengült nádat tudjuk újra hadrendbe állítani). A klarinét rekord idő, alig két hét alatt, pénteken érkezett, naná hogy nem bírtam ki hogy ne vigyem magammal a próbára. A hatás nem volt akkora mint vártam, a klarinétos kollégák picit elcsodálkoztak, aztán ennyi. Mondjuk nem is volt nagyon látványos a belépőm. Valószínűleg majd az első éles bevetésen nagyobbat szól, szó szerint. K-nak a vezető klarinétosunknak azért a kezébe nyomtam, had próbálja ki. Miután végigfújta rajta az összes hangot a kis É-től a négyvonalas C-ig, csak annyit mondott, "Hihetelen, ennyi pénzért és még szól is". Én itthon próbálgattam, hangolóval ellenőriztem és úgy találom a helyükön vannak a hangok. A hangszine picit más mint a fa klarinétnak, a hozzá kapott kínai náddal meg egyenesen olyan mintha oboa lenne, vagy valami vásári nádsíp, de Vandoren náddal és fúvókával tényleg jól szól, utcai hangszernek kiváló lesz. Erre aztán jöhet hó, eső fagy, nem sok kárt tehet benne. Leginkább arra kell vigyázzak, nehogy nyáron a tűző napon álló autóban maradjon, mert még megolvad.img03.jpgHétvégén esküvőn voltam. Az egyik klarinétos srác hajtotta igába a fejét, bár valószínűleg ő még nem így érzi. M kérdete, szép volt a menyasszony? Hát, mondom, menyasszony korában még mindegyik szép. A meghívás persze nem nekem szólt, hanem a zenekarnak, ráadásul ha jól értelmeztem az elhangzott beszédeket, a dolog apropóját az adta, hogy öt évvel ezelőtt a zenakar segített meghódítani a lányt egy szívhez szóló szerenáddal, és mintegy megpecsételve a jól végzett munkát, most az esküvői ceremóniát is a Xaverianen zenéje kísérte. Egy szép, rövid szertartás volt, nagyon jól szóltak a hangszerek a hatalmas térben. Megfigyeltem, hogy itt a legkisebb városnak is akkora temploma van, hogy nálunk bazilikának hívnák. Volt egy szaxofon kvartett darab, ahol én ültem egy pillér miatt nem láttam a zenészeket, így csak a hangzást élvezhettem. A négy szaxofon (alt, bariton, tenor, szoprán) tökéletesen úgy szólt, mint egy vonósnégyes. De legjobban mégis a menyasszonyi kocsi tetszett.img04.jpgEz az öreg Citroen szintén a zenekar egyik tagjáé, bár őt zenélni még nem láttam, de ha felvonulunk mindig ott van és a forgalmat segít feltartani, amíg áthaladunk egy-egy kereszteződésen. Az autó már debütált nyáron P (aki többek között B első dobtanára volt) lányának az esküvőjén, s hogy ezt a feladatot teljesíteni tudja P segített a tulajnak rendbehozni, ami legalábbis a teljes külső fényezésből állt. A karosszériát teddy-hengerrel festették át, ráadásul kétszer, mert először vizes bázisú festékkel álltak neki, de az a nagy melegben olyan gyorsan száradt, hogy mire végigtolták a hengert a tetőn, az eleje már rászáradt, így nem lett szép a felület. Ezért visszacsiszolták és újrakenték odószeres anyaggal. Szép munka.

Múlt hétvégén sikerült egy Babbelplus eseményen részt vennünk, egy kiránduláson a Boomban lévő régi téglagyárba, ami ma múzeumként üzemel. A csoportból rajtunk kívül nem sokan jöttek el, de mivel ezt egy másik szervezet bonyolította így velük együtt azért számosan összegyűltünk. A program első részében egy művészeti kiállítást néztünk meg, ahol egy 82 éves fiatalember alkotásait mutatták be nekünk. A művész mondjuk így, ipari hulladék újrahasznosításával tölti életét, mindenféle limlomot illeszt össze, ezzel új értelmet és tartalmat adva nekik. Őszintén csodálom az ilyen fantáziával megáldott embereket, akik egy rozsdás ásódarabban is meglátnak valamit és ha már kerül hozzá egy parafadugó egy krumplinyomó meg egy darálónyél, készen is van a műalkotás.img05.jpgEzt a darabot még valamikor a hatvanas években készítette. Ebben némileg több anyag van mint az előbb felsoroltak, de valahogy így összegyúrva érdekesen mutatnak, el lehet nézegetni és elmélkedni, hogy akkor ez most valami vagy megy valahová?

Következő program volt a téglagyár, ami mellett már több alkalommal is elbicajoztunk, legutóbb épp a bodzaszüret során, de nem is sejtettük, micsoda történelmet rejt magában a hely. Egy idős bácsi kalauzolt bennünket végig az üzemen és a téglagyártás folyamatán. Megtudtuk, hogy ezen a környéken nagyon kiterjedt területen folyt téglagyártás a 14. századtól tulajdonképpen 1986-ig amikor is az utolsó téglagyártó meghalt. A helyben fellelhető agyag, valamint a folyó közelsége amely a szállítást könnyítette meg, sok család számára nyújtott megélhetést. Láthattuk a tégla készítés kézi és későbbi gépiesített technológiáját, egyúttal megismertük milyen volt egy téglagyártó család élete, ahol a gyerekek már 7 éves kortól napi 16 órában dolgoztak. El lehet képzelni, csupa móka kacagás. A gyártás két fő évszakra a télre és a nyárra tagózodott. Míg tavasztól őszig az agyag kitermelése és a formázás majd szárítás zajlott, úgy ősztől tavaszig a tégla égetése. img06.jpgEzen a futószalagos gyártósoron formázták a téglát ....img07.jpgmelyeket aztán a külön e célra épített hosszú fedett fészerekben szárítottak.img08.jpgHa jól figyeltem, két hónapos szárítás után kerülhetett a tégla a kemencékbe. A képen egy paapoven látható. Ide behalmozták a téglákat, melyek minden sora közé szenet pakoltak. Amikor tele lett a hatalmas hodály, akkor begyújtották, majd kívülről fújtatóval táplálták a tüzet heteken át, aztán egy hónap volt amíg kihűlt. Mivel az égetés és a kihűtés során a téglákat különböző hőmérséklet érte attól függően hol helyezkedtek el a kemencében, így a minőségük is eltérő volt, ezért a színük alapján szortírozták őket. Később épültek korszerűbb kemencék, ezeket ringoven névvel illették.img09.jpgItt a tűztér egy körbefutó csatorna, ahová bepakolták a téglákat, megrakták szénnel, szénporral, majd úgy irányították az égést, hogy a távozó füstgázok körbejárva az alagutat előmelegítették a további részeket, majd a megfelelő hőfok elérésekor az ott lévő tüzelőanyag is begyulladt. Ebben a kemencében már 24 óra is elegendő volt a tégla kiégetéséhez. (kép forrása: steenbakkerijdumoulin.org). Engem meglepett a téglák kis mérete, de erre is választ kaptunk, mivel a kezdeti időkben a környéken fából építkeztek, így a téglk csak útbrkolatként kerültek hasznosításra, s csak később a gyakori tűzvészek hatására kezdtek el téglából házakat építeni. Egyébként itt jegyzem  meg, hogy errefelé ma sem gyakoriak a nagyméretű téglűk. Amíg Magyarországon 44-es téglákból építkeznek, itt a főfalak, amelyek aztán megtartanak még két szintet, csak 20-25 cm-esek.

 Azt hiszem ezzel az elmúlt két hét fontosabb eseményeit rögzítettem. Legközelebb igyekszem a nyárra visszatérni. 

IGAZSÁGTALANNAK TALÁLJA, HOGY MÁSOK HELYETT FIZET?

Csak annyit akar a fűtésért fizetni, amennyit valóban elhasznál?

www.hodijelosztas.hu