Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Itt van az ősz itt van újra

2018.11.09 - Péntek

2018. november 09. - Műszaki

Azért kellett ezt a hangzatos címet adnom a bejegyzésnek, mert valamivel be kellett vezetnem ezt a képet amit ma készítettem a már rutinná vált úszásom után. Itt Belgiumban egyébként is később köszönt be az ősz, sőt nemegyszer látok még a téli hónapokban is viruló rózsákat. Vagy éppen februárban virágzó muskátlit a balkonon, mint volt Mechelenben az inbugering kurzusnak otthont adó épület szomszédságában. Jöjjön tehát a kép, aztán lehet lapozni.img01.jpg

Miért úszok? Mert valamivel rendbe kellett tennem a gerincemet. Nem nagyon emlékeztem meg itt arról a kellemetlen élményemről, hogy augusztus vége után sokáig gyötört egy irtózatos hátfájás. Nem állítom, hogy nem lehet köze hozzá a nyár végi megfesztített tempójú térkövezésnek, különösen annak a mozdulatnak amivel egyedül tettem fel a lapvibrátort az utánfutóra, hogy visszavigyem a kölcsönzőbe. Mindenesetre azon a napon amikor B iskolájába mentünk rapportra az igazgatóhoz, olyan mértékű feszültség volt a derekam tájékán, hogy az emeletre vezető lépcső közepén meg kellett kapaszkodjak a korlátban, különben összeesek. Na ekkor jött mentő ötletként az úszás. Amúgy is kellett valami mozgás, mert a futással meg az itthoni erősítésekkel nyár eleje óta leálltam. Iskolaszezonban az uszoda napközben a diákoké, csak kedd és csütörtök délben van egy órára nyitva, ekkor viszont kedvezményesen mindössze két euróért lehet bemenni. Olcsóbb mint a bérlet, mert azzal egy alkalom 2,2 Euró lenne. Szóval szeptember vége óta amikor lehet elmegyek úszni, és úgy tűnik hatásos, mert már hetek óta semmi panaszom nincs. Érdekes, de az ominózus "majdnem elájultam a fájdalomtól" eset után szép fokozatosan lefelé haladva hagyta el a fájdalom a testemet, utolsó rúgásait a farokcsontomba irányítva.

 Egyre komolyabban  vetem bele magam az álláskeresésbe, már az első elutasításomat is megkaptam. Haj, itt sem fenékig tejfel az élet. Egy kábelfektetéssel foglalkozó céghez jelentkeztem, ahol a hirdetésben mindössze annyi szakmai elvárás szerepelt, hogy főiskolai végzettség vagy azzal egyenértékű szakmai tapasztalat, és autoCAD program ismerete. Nos egyetemi diplomával és bő hat éves tervezői gyakorlattal azt hittem ezt a mércét megütöm, de azt írták, inkább nagyobb tapasztalattal rendelkező kollégára vágynak. Egyfelől nem sajnálom mert nem egy álommelónak nézett ki, bár a belga munkaerőpiacra történő beugrásnak tökéletesen megfelelt volna. Valamint volt még egy hatalmas előnye, itt volt tőlünk 10 perc kerékpár vagy 20 perc gyalogos távolságra. Sebaj, az élet nem állt meg, tegnapelőtt viharos gyorsasággal beiratkoztam egy energia tanúsító tanfolyamra. Olyanyira viharos voltam, hogy a kedd este megtalált tanfolyam szerda esti első óráján már ott feszítettem. Ezzel remélem két vagy három legyet üthetek egy csapásra. Egyfelől egy újabb lehetőség a nyelv gyakorlására, különösen a szakmai szókincsem létrehozására. Mivel ezen a területen nem csak végzettségem, de sok éves gyakorlatom is van, így ha minden egyes szót nem is értek, de a műszaki összefüggéseket átlátom. Másik hozadék lehet, hogy rálátok majd az itteni szakmai, jogi rendszerre, szabványokra. A harmadik, legnagyobb eredmény, hogy a záróvizsgával (amit remélem sikeresen abszolválok majd) megkapom a jogosultságot, hogy itt Belgiumban energia tanúsítást végezzek. Ez már akár egy vállalkozás indításához is jól jöhet, ha nem találok addig valami jó munkát. Jelenleg két ígéretes hirdetést látok, egyet energetikai egyet tervezői területen. Sajnos az egyik távol van attól a kritériumtól, hogy 15 km-en belül, azaz kerékpárral relatív gyorsan eléhető legyen. Közben egy máik szálon is jelentkezett egy társaság, akik mérnököknek ajánlanak munkákat. Erről még nem tudom, hogy fejvadászok vagy munkaerő kölcsönzők, de hétfőn megyek hozzájuk akkor kiderül.

A hétvége megint a zenéről szól. Szombaton lesz az év végi nagy koncertünk. A héten minden nap gyakoroltam, mert van egy kis problémám azzal, hogy a kétvonalas G-A-H illetve a háromvonalas C hangok indításakor mindig van egy pillanatnyi tompa felhang. A nád olyankor még nem rezeg eléggé és ez hallatszik ki. Próbálom korrigálni, azt gondolom erősebb levegővel és gyorsabb nyelvindítással kell megoldani. Viszont azt hiszem, csökkentenem kell a gyakorlás mennyiségét. Minden alkalommal belecsúszok minimum a két órába. Közben meg azt veszem észre, hogy egy óra után már fáradok, bírom még szusszal, de már elcsúsznak a hangok, frusztrált vagyok. Szóval inkább kevesebb, de jobb minőségi gyakorlást fogok csinálni.

Vasárnap lesz az első világháború lezárásának századik évfordulója. Ennek tiszteletére templomi megemlékezést tartanak, majd a zenekarral kísérjük a népet a temetőhöz a hősök sírjához, onnan vissza a művházba ahol fogadás lesz. Megyek.

Tegnap kenyérlágost csináltam vacsorára. Nem egy nagy etvasz, de amiért mégis megemlítem, hogy teljes kiőrlésű lisztet használtam hozzá. Az ok prózai, még nyár elején vettünk egy fél kilót, mondván a liszt-cukor-tej diétám során majd kenyeret sütök belőle és azt bátran ehetem. Kenyér nem, de ez a finom langalló kisült.img02.jpgA feltét a tipikus tejföl, bacon szalonna, hagyma, és egy kis kecskesajt. Lett még egy nagyobb darab is, de azt megették mire fotóztam volna.

 Azt hiszem ennyi mára. Zárásként pedig íme még egy mai őszi kép.img03.jpg