Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

A korona árnyékában

2020. 03. 24 - Kedd

2020. március 25. - Műszaki

Baljós cím, mert semmi nem jutott eszembe. Igazából nem vagyunk árnyékban, ellenkezőleg, az esős borús február után március második felében dúskálunk a napfényben. A hőmérséklet azonban fagyos, de hó azért nem esik mint Magyarországon. Természetesen mostanság nem nagyon szól másról az élet, mint a koronavírusról. Nálunk szerencsére közvetlenül (még) nem, de közvetve nagyon is hatása van az életünkre, mint mindenkiére.img_20200325_084323.jpg

Nézzük először a belga számokat, csak hogy öszevethető legyen azokkal amiket egy héttel ezelőtt írtam.

Fertőzöttek: 4 269, elhunytak: 122, gyógyultak: 461

Magyar eredmények

Fertőzöttek: 187, elhunytak: 9, gyógyultak: 21

A korlátozó intézkedéseket (iskolabezárások, rendezvények letiltása, stb.) a két ország szinte napra pontosan egy időbe hozta meg, de a vírus szempontjából Belgium késésben volt, akkor itt már több száz beteget regisztráltak. Ehhez képest én most úgy érzékelem, hogy a fertőződés Magyarországon hasonló ütemben halad. 

Mi még konkrétan nem vagyunk érintettek, sem családtagról, sem ismerősről nem jött még olyan hír, hogy fertőzött lenne. Egyfelől remélem ez így is marad, másfelől ma futás közben épp az jutott eszembe, hogy lehet jobb lenne előbb elkapni a kórságot, amíg még van egészségügy és elég lélegeztetőgép. Na persze ennek feltétele, hogy a betegség túlélhető legyen és kialakuljon valamiféle immunitás. Ez még kérdéses. Vannak gyógyultak, de állítólag van aki mégis visszafertőződött. Vagy téves volt a teszt? Erről is hallani. Most olvasom, hogy Marc Van Ranst szerint, aki egy belga virológus, nekem persze semmit nem mond a neve, de mostanában sokat látni a TV-ben, szóval szerinte bizonyosan termelődnek antitestek a vérben így ha túl vagyunk a víruson akkor védetté válunk. De az a védettség csak időszakos. Ő az influenzához hasonlítja, amelyet egyik évben elkapva, várhatóan a következő évben még védettek vagyunk de aztán már nem. Ebben azért lehet valami. Viszont remélem, hogy rajtam kívül senkinek nem jut eszébe hogy a WC papír után a lélegeztetőgépeket is lestoppolja.

Ami a napi rutint illeti, második hete vagyunk "bezárva". Főleg magyar híreket olvasok, de persze a flamand hírek is tele vannak azzal, hogyan tegyük elviselhetővé az itthonlétet. Nem tudom, nekem ezzel soha sem volt különösebb problémám. A szomszédaink viszont kínlódnak már. Hétvégén, mivel nem tudtak beülni egyikük teraszára sem egy szokásos italozós, beszélgetős délutánra, mindenki a saját erkélyéről, kertjéből kiáltozott át a másiknak. Nekünk ilyen gondunk nincs, a kertbe nem tudunk kiülni, mert az öt évvel ezelőtt a Jyskben vett kerti bútor szett székeit megette a nap, az asztalból meg a pár héttel ezelőtti vihar kapta fel majd pottyantotta egy elegáns mozdulattal a terasz térkövére az üveget ami atomjaira tört. Mivel minden zárva, újat ha akarnánk sem tudnánk most venni. Na meg amúgy is van még munkánk azzal foglalkozunk.

De azért itt is téma a gazdasági válság. Az én munkahelyemen már megelőző korlátozásokat vezetett be a főnök. Kezdetnek a heti öt napból csak négyet kell ledolgozni. Persze a fizetés is csak heti négy napra jár. Az mondjuk egy érdekes kérdés, hogy közben a home office-al a cég akár spórolhatna is, míg a dolgozónál plusz költség jelentkezik. Több áram fogy, többet kell fűteni, itthon járunk WC-re, tehát vizet is többet használunk, és ugye ahol (mint nálunk) korlátozott az internet ott annak is merülhet fel plusz költsége. Persze adott esetben még jól is ki lehet jönni a dolgoból. Tavaly, mivel az itteni törvények szerint mint kezdő munkavállaló nem járt nekem rendes szabaság, ugyanakkor szektor szünet miatt két hétre bezárt az iroda, kénytelen voltam egy hetet időszakos munkanélküliként megélni. Viszont erre a hétre, kaptam segélyt az államtól, ami pár euróval még több is volt, mint az elvesztett bérem. Most is jár ugyanez a segély, és azt mondja pénzügyesünk, hogy a koronavírus miatti munkanélküliség nem fogja befolyásolni a jövő évi állami extra juttatásokat sem (nyaralási pénz, 13. havi bér).

Amúgy az élet nem állt meg. A gyerekek kapják a feladatokat az iskolából, zeneiskolából. Néha azért kimozdulunk sportolni, amit tegnap bevásárlással kötöttünk össze. M-el elbicajoztunk a Colruytba. Egyrészt ott szoktam venni a kedvenc fogyókúrás tonhal konzervem, másrészt ez az áruházlánc sokat szerepelt a hírekben a hamsteroló (értsd, beraktározó) vevők miatt. Este mentünk, sorban állás nem volt. A bejáratnál két eladó szólt, hogy mindketten vigyünk bevásárlókocsit, ez a távolságtartás eszköze. Mondjuk nem sokat ért, amikor egy ázsiai származású hölgy olyan lazán nyúlt az arcom előtt keresztbe a polcra valamiért, hogy ha nem kapom el a fejem azzal mozdulattal az orrom is beletörli a ruhája ujjába. A polcok nem voltak üresek, de liszt az nem volt, és hát bizony a WC papír még mindig slágertermék. Nekünk egyikre sem volt szükségünk, így ez nem borzolta a kedélyünket. Kint a két eladó szépen lemosta a bevásárló kocsik fogantyúját és úgy rakták vissza a tárolóba.

Mint írtam előbb, ma futni voltuk B-vel, legalábbis azt hittük csak mi ketten, de mire hazértünk kiderült a család másik fele is elment kocogni közben. Én már több mint egy éve nem futottam. Ennek és a rozzantott bokámnak ellenére lazán beterveztem egy öt kilométert. Ami végül meg is lett, de a 2. és  3. után beiktattam egy-egy pár száz méteres sétát. B viszont szépen tolta megállás nélkül. Az iskola létrehozott nekik valami applikációban egy csoportot. Az applikáció rögzíti a futott, bicajozott kilométereket, és ez aztán beleszámít a torna eredményekbe, illetve valami jutalom is jár majd érte.

G most nagy olvasásban van. A keménykalap és krumpliorr-t olvassa. Bár fárasztó neki az olvasás, főleg magyarul, most belehúzott, mert B megígérte neki, ha egy bizonyos részig eljut, akkor megnézzük a film változatot.

Egy jó hír, hogy az áprilisra tervezett hazautunk bár elmarad, de mivel nem mi mondtuk le, hanem a légitársaság (mivel lezárták a reptereket) így nem bukjuk el a jegy árát. Sőt levásárolható kreditben 20%-al többet is kapunk. Majd elhasználjuk.

Ennyi.