B a múlt héten sikeresen levizsgázott autóvezetésből. Ez, meg az index tegnapi cikke adja az apropót áttekinteni miből is áll itt egy jogsi megszerzése.
A teljes képhez tartozik, hogy 14 éves korában Magyarországon megszerezte a segédmotoros jogosítványt, azóta aktívan motorozik, így a forgalomban való jártassága többé-kevésbé megalapozott volt már. Bár a B kategóriás vezetői engedély esetében is felmerült egy pillanatra, hogy csinálhatná Magyarországon 17 évesen, de miután felderítette az itteni lehetőségeket, minden szempontból előnyösebb volt itt megcsinálni.
Az írás nem lesz teljeskörű, így aki olvassa ne tekintse útmutatónak.
B egy átlagos tinédzser fiú, így mint a legtöbb ilyennek neki is égetővé vált 17 éves korában a motorról autóra váltani. Ezt én is támogattam, hiszen így van egy sofőröm a haza utakra, meg ezután nem kell hallanom olyan kéréseket, hogy “apa elviszel?”. Persze helyette hallom majd amit Zorán megénekelt: “tudod apa nekem csak a kocsikulcs kell”. Jobb esetben. Rosszabb esetben csak az autó helye a garázsban.
Szóval amint közeledett a 17 egyre sűrűbben jött elő a téma, így elküldtem az autósiskolába, kérdezzen utána mi hogyan van, mibe kerül. Jött is haza boldogan, hogy hát itt nagyon egyszerű a dolog. Beiratkozol az iskolába és rengeteg pénzek befizetése mellett elvégzed a tanfolyamot, levizsgázol és van jogsid. Remek. Vagy, megveszed náluk a kresz könyvet, megtanulod amit kell, online teszteken gyakorolsz, aztán ha betöltöd a 17-et jelentkezel az elméleti vizsgára és teljesíted. Ezzel az eredménnyel kérhetsz egy ideiglenes jogosítványt. Ebbe két olyan személyt rögzítenek, akiknek már legalább 8 éve van jogosítványuk, így vezethetsz autót akkor ha legalább az egyikük melleted ül, de rajtatok kívül senki más. Illetve vannak még időkorlátok, így pl. hétvégén és ünnepnapokon csak este 10-ig ülhetsz a kormány mögé. Az autóra nincs technikai követelmény, nem kell pótpedálsor, cask egy pót belső tükör az “oktatónak”. Nincs kötelező óraszám, nem kell adminisztrálni semmit. A rendes jogosítványra betöltött 18 év után bármikor vizsgázhatsz amikor úgy érzed hogy felkészültél, és tudtál időpontot szerezni. Mert mint kiderült elég hosszú a várólista. Azért én támogattam B-t abban, hogy a vizsga előtt vegyen pár órát hivatásos oktatótól is, mert bár én meg tudtam tanítani az autót vezetni, de a szivatós vizsga trükköket, pláne egy idegen országban nem ismerem. Vett is két órát potom 181 Euróért. Hát mit mondjak. De tényleg hasznos volt, főleg hogy a szakember is megerősítette, hogy próbálkozhat a vizsgával és végig is járta vele a várható vizsga útvonalat.
Mint az eddigiekből sejthető az olcsóbb utat választottuk, B már az első látogatáskor meg is vette a kresz könyvet, kb. Egy hétig tanult, gyakorolt, majd jelentkezett az elméleti vizsgára, ahol tapasztalatot szerzett, majd a következő alkalom után megkapta a jogosítványt, amibe oktatóként M és én lettünk beiktatva. Persze velem voltak gondok, mert az én jogsim még magyar, így személyesen be kellett mennem az itteni okmányirodába és valami dokumentumot kitölteni. Gondolom azzal honosították a papírt, illetve a műanyag kártyát. Ezen adminisztratív formaságok után kezdődhetett a gyakorlás. De hol? A legalkalmasabb helyszínnek M munkahelyének egyik parkolója tűnt, hatalmas terület, hétvégén teljesen üres így ide vettük az irányt, de le volt zárva. Így az első órát a Brico (Magyarországon Bricostore-ként vált ismertté) tetején levő parkolóban kezdtük meg, amit az tett emlékezetessé, hogy miközben a különféle kezelőszervek, lámpák kapcsolóit, a műszerfal visszajelzőit mutogattam, a bekapcsolt gyújtás lemerítette az akkut, így a vezetésre szánt délután nagy része azzal telt, hogy a parkoló és a lakásunk közötti cirka 3 km-es távot hol sétálva hol biciklivel/motorral többször megtegyük az akku töltésének érdekében. Végül azért némi vezetésre is sor került.
Legközelebb már sikerült egy másik céges parkolót találni, és addigra már bólyákat is csináltunk 20-as MÜ-II védőcső és némi hulladék fa felhasználásával. Haladtunk szépen lépésről-lépésre, így rövidesen már forgalomban gyakoroltunk, majd jött az autópályán közlekedés is. Egy kisebb, figyelmetlen tolatásból eredő, lámparepesztő koccanást leszámítva eseménytelen egy év után jött el a vizsga napja, amin M volt jelen, mivel az én munkahelyem nem olyan rugalmas, legalábbis én így érzem.
A résztvevők részletes beszámolója szerint a vizsga két fő részből állt. Először egy kockázat értékelési tesztetet (risicoperceptietest) kellett elvégeznie a gyereknek, ami váratlanul érte, merthogy erről senki eddig, még a két órára fizetett oktató sem beszélt. Ennek megfelelően nem is sikerült túl fényesen. A teszt során forgalmi szituációk szimulációja során különféle nem szokványos, vagy épp veszélyes szituációt kellett azonosítani. A sofőr szemszögéből rögzített video felvételek megtekintése után a kapcsolódó kérdésekre kell helyesen válaszolni. Itt ki lehet próbálni mijnrijbewijs.eu/risicoperceptietest. Nos, hát még nekem sem sikerült. Ezután jött a vizsga a forgalomban. Itt kisorsolták az útvonalat, azzal együtt a kötelező rutin elemet, B esetében merőleges parkolás két autó közé tolatva, valamint megfordulás az úttesten. A vizsga az autó műszaki átvizsgálásával kezdődött, lámpák, folyadékok ellenőrzése. Itt is akadtak gondjai a fiúnak, az ablakmosó tartályt nehezen találta meg, pláne hogy nem látszik sehol, csak a beöntő nyílás kupakja bújik meg félszegen a lökhárító mellett. A lámpatesztet megértem, én is csak találgatok minden évben a műszaki vizsgán amikor kérik hogy kapcsoljam be a ködlámpát, tolatólámpát stb. Ezek a szavak nem képezik a nyelvoktatás szerves részét 1.1-2.4 szinteken, így én is csak magyarul tudtam neki átadni. Na meg az is egy éve volt, most valahogy erre nem koncentráltunk. Na mindegy, átlendültek a kezdeti nehézségeken, a többi már rutinosan ment. Bár M, aki mint oktató rettegett a jobb egyben, magában azonosított egy piros lámpán áthaladást, ami nem is volt az. Adódott még némi gond a parkolással, amit sikerült olyan passzentosra venni, hogy az oktató megjegyezte, ha ki akarna szállni nem sikerülne, de B-nek volt annyi lélekjelenléte, hogy amikor visszaérkeztek a vizsgabázis parkolójába, akkor ugyanúgy tegye be az autót, immár hibátlanul két kocsi közé, ahogyan az elvárható, így az összesítettben teljesítette a követelményeket.
Tegnap már kézbe is kapta az új jogsit, én meg mostantól figyelmesebben bicajozok, mert egy zöldfülűvel több ólálkodik az utakon.
Ja és mibe került mindez. Ha nem számítom az időmet meg a gyakorlások során elhasznált üzemanyagot, valamint a két szál MÜ-II cső árát, akkor 314 Euro. Ebből 181 Euro az autós oktató, ami talán megspórolható lett volna, de szerintem akkor szükség lett volna egy pótvizsgára 43 Euróért, amire még heteket kellett volna várni annyira zsúfolt a vizsgarend.
