Hétvégén a garázsban pakolásztam, aztán egyebek mellett a kezembe került egy zacskó madáreledel, amit tavaly télen vásároltam, de valahogy nem került rá sor, hogy kihelyezzük. Azt hiszem az vezetett félre, hogy itt Belgiumban olyan enyhe a tél. Hó nincs, fagyni sem fagy, legfeljebb talajmentén pár fokot, ezért gondoltam a madarak úgyis találnak táplálékot. De most mivel a magok már itt vannak, valamit kezdeni kell velük, s egy kis élet is jó lenne a kertbe, így előszedettem a fiúkkal a Bokrijkben készített madáretetőket. Azok is a garázsban pihentek a polcon, B kent rájuk egy réteg lakkot, aztán kiraktuk őket a kerítésre. A túloldali szomszéd néhány kis fát ültetett a drótháló mentén, ezek egyikén tavaly egy galamb rakott fészket. Szép nyugodtan ki is költötte a tojásokat, azt is türelemmel viselte, hogy naponta többször is jöttünk-mentünk mellette, én néha még meg is álltam kicsit bámészkodni, mit csinál éppen. Gondoltam a fák miatt szívesebben szállnak majd a kis vendégek, nagyobb biztonságban érzik magukat, mintha a másik oldali, nyílt terepen lévő kerítésre aggatnánk. Jól gondoltam, mert ma már három cinege is megjelent az etetőknél.

Elkezdődött az új év, ilyenkor szokás összefoglalni mi minden történt, miben fejlődtünk, vagy épp miben nem. A gond csak az, hogy én nem szeretek elemzéseket végezni. Ugyanis minden vég valaminek a kezdete, a pohár lehet félig tele, de ugyanúgy félig üres, minden éremnek két oldala van. Így tehát a statisztikákat lehet ugyanúgy sikernek, mint kudarcnak beállítani, értékelni. Számvetésre úgyis nehéz jó időpontot találni, ma találok valahol egy 20 Euróst, holnap meg kapok egy náthát és otthagyok a gyógyszertárban 25-öt. Tegnap még nyereséges voltam ma meg már veszteséges. Nézzük inkább mivel teltek a 2017-es év utolsó napjai, amely az első olyan ünnepi sorozatot is magában foglalta, amelyet Belgiumban töltöttünk.

Tegnap este a nyelviskola évzáró ünnepségén voltam. Nem kell nagy eseményre gondolni, az iskola (ahol az órákat tartják) éttermében szépen megterítették az asztalokat és különféle sajtok, italok fogyasztása mellett lehetőség volt egy kis beszélgetésre. Én úgy általában szívesen eszek sajtokat, de rendszerint az egyszerű ízek mellett maradok, így például a Pálpusztai nem tartozik a kedvenceim közé. Gondoltam ez egy remek lehetőség lesz megismerni az itteni választékot, így a piacon bátran vehetek magamnak olyat amiről biztosan tudom, hogy ízlik. Sajnos végül ez a tervem nem jött össze. Megkóstolam valamennyi sajtot amit csak kínáltak, de a neveiket nem jegyzeteltem fel, pláne nem készítettem elemzést arról, hogy melyik milyen, tehát ugyanúgy jártam mint korábban a sörökkel. Fogalmam sincs, hogy milyet kóstoltam és az hogy ízlett. Marad tehát a régi módszer, miszeirnt ami kemény, félkemény sajt, az várhatóan ízlik, lágy sajtok közül pedig azok amiknek el tudom viselni a szagát.

Szombaton volt városkánk karácsonyi vására, a Kerstmarkt. Ezt minden évben nagy lelkesedéssel szervezik, hirdetik, de szerintem mi most először voltunk kinn. Ilyenkor az árusok mellett a városban működő szervezetek is kivonulnak egy-egy sátorral, így idén a wijk és a Babbelplus is képviseltette magát. Ahogyan az előző bejegyzésben írtam csütörtökön pontosítottuk mivel is mutatkozzunk meg a vásáron, akkor feldobtam a forralt bor ötletem. Tetszett mindenkinek, annyi probléma volt, hogy a D-nek aki a wijk képviseletében volt ott a beszélgetésen, még meg kellett kérdeznie az önkormányzatnál, lehet -e fa tüzelésű tűzhely a standon.

Nem tudtam izgalmasabb címet adni a bejegyzésnek, mivel nem egy témáról szól, hanem a szokásos összefoglaló az elmúlt néhány hét eseményeiből szemezgetve. A legutóbbi bejegyzés óta megjártam Magyarországot, voltam zenekari próbákon, Babbeplussoltunk, Bonski koncerten voltunk, leesett az első hó idén.

Pénteki posztom nem lett index2-ős, ezért ma kénytelen vagyok valami újjal előjönni. Olvasom az Indexen, hogy ma van a világútlevél harmincadik évfordulója. Természetes hogy ezzel kapcsolatosan nekem is vannak emlékeim. Persze nálunk, ahol a keleti határ hatványozottan közelebb volt mint a nyugati, a gorenjés bevásárlóturizmus nem volt annyira látványos és érzékelhető, de azért nyomokban észlelhető volt a hatás. 

Mozgalmas napok állnak mögöttünk, csak felsorolás szinten a történések a teljesség igénye nélkül: heti két nyelvóra, babbelplus események tömkelege, vendégek érkezése, zenekari próba, elsőáldozási hittanóra. Vissza is kellett néznem az előzményeket miről írtam már és miről nem. 

Az előző vasárnap, tehát november 5-én, lezajlott a szomszédokkal megbeszélt kagyló főző tanfolyamom. Szombaton délelőtt tíz órakor csöngettem át P-hez a leegyeztett közös bevásárlást elindítani. Gyorsan eldöntöttük, hogy az én autómmal megyünk, amit magam ajánlottam fel, elvégre mégiscsak az enyém a projekt. Pici drukk volt bennem, hogy vajon hogyan fogom majd megfelelően követni P navigációját, miközben fél Belgiumot bejárjuk a legfrissebb, kora hajnalban halászott kagylóért és a reggeli harmattól még csillogó zöldségekért. Aggodalmam hamar elszállt és inkább enyhe csalódottságnak adta át a helyét, amikor P a kezében lévő pár soros listát böngészve azt mondta nejének, nem leszünk el sokáig, ezt mind megtaláljuk a Carefourban. A Carefour mindössze pár száz méterre van. 

Amint az előző bejegyzésben vállaltam, ma megjelenik az írás a múlt hét, és az azt megelőző hét elmaradt eseményeivel. Nem akarok most mérnöki precizitással írni, sőt. Kutyult téma lesz tehát Babbelplussal, jazz koncerttel, tollaslabda partival amely szokásosan kagylóevésbe torkollott. Ja és picit gasztrózunk. Sőt azzal kezdünk nosza.

Nagy restanciáim vannak mostanában, de mentségemre legyen, hogy egyfelől nem dúskálunk érdekes eseményekben, másfelől éppen annyira sűrűek a napok, hogy az írásra már ne jusson, idő vagy éppen lelkesedés. Azt mindesetre előrebocsátom, hogy nevezetes hetet értünk el, ez ugyanis az első olyan őszi szünet, amelyet Belgiumban tölthetek. Eddig jóformán éppen csak elhallgatott az iskolai csengő utolsó hangja, mi máris az autópályákon voltunk ha másképpen nem a két fiammal, útban Magyarország felé. Idén az autó és magunk kímélése miatt is úgy döntöttünk, itt töltjük ezt a hetet is, legalább megismerjük a belga mindenszentek ünneplését.