Csak egy gyors bejegyzés, hogy évek múlva emlékezzünk ezekre a dolgokra is. A múlt hétvégén szüleim ellátogattak hozzánk. Igazi villámlátogatás volt, pénteken jöttek hétfőn repültek, de így 70 év fölött és kicsivel alatta is szép teljesítmény. Ráadásul, amennyire én tudom apám először ült repülőn. Aztán az autóban elmesélte az unokáinak, hogy 17 évesen az MHSZ kötelékében még ejtőernyővel is ugrott. Ez a történet még nekem is új volt. Ezért is jó blogot írni, így nem maradnak rejtve az ilyen dolgok. Az utazás apropója volt még, a közelmúltban megért 50 éves házassági évfordulójuk.

Sajnos nem túl szerencsésen alakultak a dolgok abban a tekintetben, hogy az időjárás szürke és esős volt, nekem meg éppen ekkorra érett be egy határidős munka, így azzal is kellett foglalkozni. Energetikai pályázat. Szívből gyűlölöm már ezeket, de most csak erre van igény, így ezt kell csinálni. Azért jutott egy kis idő a családra is. Pénteken a repülőtérről hazafelé a városi piacot néztük meg. Ebben ugyebár az az érdekes, hogy nem piactéren zajlik az árusítás, hanem a főutcát zárják le minden pénteken reggeltől kora délutánig, itt vonulnak fel az árusok. Estére pedig B iskolája szervezett nekünk programot. Az UNICEF javára rendezett kis előadásukat néztük meg a művelődési központban. Szinte az egész iskola fellépette a darabban, ami egy kalóztámadást mesélt el. Ügyesek voltak. Az előadás végén az előtérben kis állófogadás volt, mivel az iskola diáksága jellemzően indiaiakból áll, így természetesen indiai ételek voltak. Kóstolgattam is belőlük, de a ránézésre finom kis falatkák ízetlenek voltak, legalábbis a magyar ízlelőbimbók számára. Érdekes népek ezek az indiaiak, az elmúlt hetekben valamelyik hétvégén az osztályközösség (nevezzük SZMK-nak) egy ebédet szervezett a családoknak Antwerpenbe, egy pizzériába. Természetesen mi is elmentünk és így gyakorlatilag mi képviseltük Európát a társaságban. A férfiak és a nők külön-külön alkottak asztaltársaságot, így én a gyenge angolommal bekerültem a férfiak közösségébe. A mellettem ülőkkel váltottunk pár szót, ki mivel foglalkozik, honnan jöttünk, miért stb. A társaság 90%-a gyémánt bizniszben érdekelt, ezt tudtam meg, azonkívül a krikett volt még napirenden. Egyik területen sem vagyok nagyon tájékozott így számomra a buli meg is halt, vagy én haltam meg a buli számára. Na de nézzük az étkezést. Első körben saláták érkeztek, majd különféle pasta-k, végül persze pizza. Mivel tudtuk, hogy az indiaiak jellemzően vegetáriánusok, így nagyon nem lepődtünk meg, hogy a sonka-gombás, netán csirkés, tonhalas feltétek annyira voltak népszerűek mint óvszerreklám a Mária rádióban. A férfiak nagyon kedvesen felajánlották, hogy rendeljek kedvemre olyan pizzát amilyet szeretnék, de én köszöntem szépen és mondtam jó lesz, amit ők rendelnek. Ennek láthatóan nagyon örültek. Nem úgy M döntésének, aki mint kiderült, rendelt magának valamilyen húsos feltétes pizzát, amit aztán a hölgyek udvariasan lemódosítottak húsmentesre. De aztán az az újdonság is kiderült számunkra, hogy asztaltársaink a föld felszíne alatt termett alapanyagok elfogyasztásától is ódzkodnak, így M nem tudta körbekínálni a hagymakarikákkal is gazdagított pizzáját.

Visszatérve a szüleimre, szombaton lustálkodással telt a délelőtt (mármint a család részéről, én dolgoztam a pályázatokon), M ebédet főzött, majd délután elindultunk a tengerpart irányába. Oostende partjait céloztuk meg, mert nem emlékeztünk már arra, hogy tavaly B nénivel melyik partot néztük meg. Mint mondtam szürke, esős idő volt, így szerencsére nem volt nagy tülekedés az utakon. A parthoz közel sikerült leparkolni, majd elsétáltunk a vízhez. Erősen apály lehetett, mert a tenger nagyon visszahúzódott, sokat kellett trappolni mire tényleg beleért a lábunk. Hagyott hátra viszont kagylókat, egy szép nagy tarisznyarákot, és néhány kékes színű medúzát. Némi kagylószedegetés és homokba rajzolás után még a sétányon nyaltunk el egy fagyit, majd hazaindultunk. A vasárnap már a teljes pihenésé volt, illetve M esetében inkább a lábadozásé, mert sikeresen elkapta a szerda óta táppénzen lévő G hányós-hasmenéses vírusát. Ekkor bezzeg gyönyörűen sütött a nap, de mire a gyerekek elhatározták, hogy megmutatják a nagyszülőknek a játszóteret, jégeső zavarta haza őket. Hétfőn hazautazás. Kicsit aggódtunk, hogy az idegen nyelven nem beszélő nagypapa, nagymama vajon jó gépre száll -e, de nem volt probléma, dél körül már Debrecenből hívtak, megérkeztek.

Ma reggel B-t kellett elvinni Antwerpenbe, mert az egyik osztálytára meghívta a szülinapi partijára. Ez konkrétan azt jelentette, hogy két busznyi gyerekkel együtt Hollandiába mentek egy vidámparkba és este jönnek haza. Úgy látszik a gyémánttal jobban lehet keresni mint az energetikával. Bár azért két éve mi is elvittük a magyar osztályát egy lézerharcra Budapestre.

Apró örömök, hogy sikeresen rendeltem a www.vauxhallsuperstore.co.uk webshopból javító festéket a kocsihoz. A reptéren sikerült nagyon óvatosan hozzáérinteni az első lökhárítót egy beton elválasztó elemhez, ami elég csúnyán megkaristolta az alsó részét. Máshol is vannak apró lepattanások, kavicsfelverődések, így azokat is lejavítom amint megjön az anyag.

Ja még valami, küzdünk az adóhivatallal. M-nek el kell készítenie a bevallását, de közben nekem is küldtek nyomtatványokat. Az M angol érdeklődésére flamandul megküldött válaszból kihámoztuk, hogy hiába nincs itt munkaviszonyom, jövedelmem és társadalombiztosításom, azért nekem is kell bevallást tennem, de adóznom persze nem kell. Mivel M-nek vannak magyarországi bevételei lakás bérbeadásból, neki azt itt is be kell vallania, ami után nem kell adóznia, mivel odahaza már adózik érte és kettős adózás ugye nincs, de mivel az összeg növelni fogja az adóalapját így előfordulhat, hogy emiatt magasabb adósávba esik így mégiscsak többet kell adóznia. Jövőre pedig családilag közösen kell majd adóbevallást tennünk, így valószínűleg az én jövedelmem is ezt a hatást erősíti majd. Ki van ez találva rendesen.