A bejegyzést vasárnap írom, de mivel jórészt pénteki eseményekről lesz szó, ezért adtam meg ezt a dátumot az alcímben. Majd jelezem ahol áttérek a péntek utáni dolgokra, de most tehát péntek. Amiről szó lesz: újra voltam a piacon, aztán elkerékpároztam a Colruyt-ba, végül a napi dolgok.

Onnan indulunk tehát, hogy a korábban bemutatott kis fenyő, némileg jobb helyzetben, de még mindig várja a sorsát a járdán.Most még szomorkodva nézem a látványt, de elárulom szombat estére eltűnt a fa, csak remélem, hogy végre valaki gondjaiba vette. Egyébként éppen a héten láttam az egyik szomszédos ház ajtaja elé kihelyezve egy szépen felszerelt madárkalitkát, rajta egy cédulával, hogy bárki ingyen elviheti. Talán ezt a fát is ilyen céllal pakolták ide, bár ezen cédula nem volt. Téma lezárva, séta tovább a piacra. Most egy kicsit jobb képet mutatott mint a múltkor, bár ma is voltak foghíjak.A képeket igyekeztem olyankor ellőni, amikor kicsit kevesebb ember állt benne, hogy jobban látsszon a téma, másrészt nehogy valaki szóvá tegye mit és miért fotózok. Igyekeztem ma egy kis képsorozatot összeállítani a piac hangulatáról, mármint amire én felfigyeltem.Így árulja például egy bácsika a sajtjait.Amik így néznek ki közelebbről. Ezeknek még most nem lehetett érezni különösebben a szagát, de volt már olyan amikor messziről "bűzlött" hol kell keresni a sajtokat. A halas stand ilyen. Nos hát ezt is lehet érezni. A pult másik végénél jobb a helyzet, mert ott sült formában is vásárolható az állat, és annak hatványozottan jobb a bukéja.Szimpatikus, hogy a savanyúságokat a vásárlás előtt/helyett, meg is lehet kóstolni. Persze kovászos uborkát, vagy savanyú káposztát itt ne keressen az ember, van viszont oliva, zöld paradicsom és hasonló finomságok.A fenti képpel két dolgot szeretnék bemutatni. Egyfelől azt, hogy az élelmiszerek mellett sok minden más is található itt, ezen a standon például viaszosvászont árulnak méterre, elég bőséges választékot kínálva. A bal sarokban az látszik, hogy a kötöttárunak is jut hely, de volt ott még méteráru is (szabás, varrás kellékekkel), vehetünk mobil telefon tokokat és háztartási tisztítószereket is. Továbbá fel szeretném hívni a figyelmet, arra a korábban már említett profizmusra, ami fényévekre van a magyar vásárok környékén szembejövő, tetőcsomagtartón 20x20-as zárszelvényköteget szállító, tetőkárpitig felpakolt Astra kombitól, VW Passattól. Ez a teherautó pár mozdulattal alakítható át vagy 20 méter hosszú, esőben is jól használható vásáros standdá, majd ugyanígy vissza, és közben az árut sem kell nagyon mozgatni. Szerintem profi.Azért nem mindenkinek jön jól a piacnap, főleg annak nem, akinek az üzletét kitakarják az árusok autói, sátrai. Így inkább lehúzzák a redőnyt.De azoknak sem egyszerű akik ebben a társasházban laknak, főleg ha kerékpárt, vagy babakocsit kellene kitolni az utcára.A piacos túrát végül egy kis belga utcaképpel zárom. Amit hozzáfűznék, hogy itt sem ragyog ám minden a tisztaságtól, és bár a házak rendezettek, nekem mégis nagyon unalmas, hogy mindenhol csak tégla burkolatot látni, még ha az újabb épületeknél, mint itt is, igyekeznek különféle színeket variálni. Bár ez a burkolat biztosan jobban bírja az itteni párás, csapadékos klímát mint a vakolt fal. Amúgy fogok majd írni az itteni építésekről is, már amit az utcáról lehet látni belőle.

Piac után bicajra ültem, hogy megmutassam milyen az egyik általunk kedvelt áruház. Mielőtt azonban odaérünk, megmutatom a belga, vagy legalábbis a flamand vidéket is. Most megint főleg képek következnek, alatta a megjegyzéseimmel.Tehát mi egy kisvárosban élünk, Atwerpenhez nagyon közel, de Brüsszel is csak 35 km-re van. Amint kilépünk a sűrűn lakott részről, vagy ipari parkokat találunk, vagy amolyan tanya szerű gazdaságokat. A képen egy ilyen "tanya" látható, a háttérben pedig komoly üvegház rengeteg ámbár az azt hiszem nem ehhez az épülethez tartozik. Írtam már, hogy ebben a klímában a szabad ég alatti termelés erősen korlátozott, a kukorica nem képes beérni novemberig sem, gyümölcsösöket, búzamezőket meg aztán végképp nem érdemes itt keresni. Bármit akarnak is termeszteni ahhoz üvegház kell.Ami lehet ilyen kis háztáji jellegű.De aki ebből szeretne megélni annak nyilván nagyban kell gondolkoznia. Viszont valószínűleg jól jövedelmez, mert a képen a gazdasághoz tartozó lakóháznak csak kb. a harmadrésze látszik, tehát nem kicsi.Ezt máshol fotóztam. A jó termésért nem elég üvegbe burkolni az anyaföldet, a növényeknek kell még víz, meleg és napfény is. Előbbi kettőt az üvegházak közelébe telepített komoly gépházakban lévő berendezések oldják meg (ez a képen nincs rajta), utóbbiról pedig ha máshogy nem, lámpákkal gondoskodnak. De még a bal oldalon látható kisebb háztáji üvegházban is van fűtés, ezért van rajta kémény. A vizet egyébként a lehulló csapadékból gyűjtik össze.

A kis kitérő után eljutottunk végre a Colruyt-ba. Ez az az üzlet ahova a Lidl után a leggyakrabban járunk, mert kedvező áron tudunk itt élelmiszereket vásárolni.Ez egy üzlethálózat, tőlünk elérhető közelségben is van három áruházuk. A felépítését és a kínálatát tekintve a hazai METRO egységekhez tudnám hasonlítani, azzal a különbséggel, hogy ide nem kell vásárlói kártya (bár lehet hogy már a METRO-hoz sem, ezt nem tudom).Az áruk egyszerű polcokon, vagy esetleg raklapon vannak elhelyezve, a belső kialakítás puritán, egyszerű beton padló semmi csempe, vagy műgyanta. A fiaink szeretik, mert ha nem zárás előtti órában érünk oda, akkor mindig találni valami kóstolót. Ez általában valamilyen chips, gyümölcs, sajt, vagy húsféle amelyet megsütnek és úgy kínálják. Ja és szinte mindig lehet bort és valamilyen gyümölcslevet is tesztelni.Itt például a mandarint lehet vásárlás előtt megízlelni. Élelmiszerek mellett persze itt is lehet háztartási kellékeket, illatszereket, de papír írószert és akár autós kiegészítőket is vásárolni.Ami nekünk elsőre furcsa volt, de mára praktikusnak tűnik az a pénztár kialakítása. Nincsenek kassza pultok, nincs szalag amire ki kell pakolni. A pénztárosok egy-egy terminál mellett állnak, mellettük egy üres bevásárló kocsi. A vevő odatolja a tele kocsiját, a kasszás pedig miközben leolvassa a vonalkódokat, szépen átpakolja az árukat az üres kocsiba. Ha viszünk magunkkal táskát, műanyag kosarat vagy dobozt akkor akár abba is beteszi. A végén az egy lépéssel távolabb álló terminálnál kinyomtatja a számlát, ott fizetünk és már mehetünk is. Gyors és kényelmes, mármint nekünk. A kasszást nem irigylem, nem tudom mennyi ideig kell ott állnia.

Hazafelé menet lőttem még egy képet egy kis panzióról. Iderakom mert szép. A kép készítésénél próbáltam figyelembe venni a jancsogergely.blog.hu-n látott tanácsokat. Telefont nem dönteni, HDR-t bekapcsolni, kompozíciót jól kiválasztani.  Próbáltam keretbe foglalni a témát, de sajnos nem lett az igazi, közelebb kellett volna mennem, úgy, hogy a fa teljesen a kép jobb szélén legyen, vagy egy kis utómunkával alakítani rajta, de most ez maradjon így.

Napi dolgokkal kapcsolatosan az van, hogy az elmúlt hetekben erősen rákaptam fizika kísérletek böngészésére a youtube-on. Ezek közben akadtam rá az instant jég kísérletre. Ez azért is keltette fel a figyelmemet, mert egy olyan jelenségről van szó, amely első pillanatban képtelenségnek tűnik és csodaszámba megy. Egy szobahőmérsékletű folyadék mechanikai hatásra (pl. beleejtünk valamit, vagy "megpöcköljük") megfagy és közben még fel is melegszik. Természetesen megvan a fizikai magyarázata a dolognak, telített nátrium acetát oldat túlhűtéséről van szó, amely így szobahőmérsékleten folyékony, de a már említett beavatkozásra, vagy egy kis szilárd kristály darabka bedobására elindul a kristályosodás, ami exoterm reakció lévén, hőt ad le. A jelenséget alkalmazzák például kézmelegítő párnáknál is. Nekem is ez az alkalmazás tetszett meg már tavaly a frankfurti vásárban, de sajnáltam rá 5-10 Eurót költeni. Most viszont megtudtam, hogy némi szódabikarbóna és ecet összevegyítésével és lepárolásával házilag is könnyen előállítható a lötty. Ma (vasárnap van) megcsináltam, és működik. A fiúk nagyon élvezték a dolgot, a második próbánál már azon vitatkoztak, hogy kié legyen a befőttesüvegben tárolt folyadék. B-vel meg már elkezdtünk elmélkedni, hogyan fogunk vele kézmelegítő tasakot csinálni. Ha már B szóba került akkor M külön kérésére be kell mutatnom legújabb szokásának eredményét. Nagyobbik gyermekünk ugyanis az utóbbi hétvégéken brownie készítésével tölti az idejét, amelyet mi pedig örömmel fogyasztunk.Tényleg nagyon finom és a mai, szám szerint a harmadik, tepsi elkészítése után már a konyhát is szépen rendbe téve adta vissza.