Idén változott kicsit a járműparkunk. B már tavaly Magyarországon letette a vizsgát kismotorra, de a megszerzett jogosítványnak eddig nem sok hasznát vette Belgiumban, mivel itt betöltött 16 éves kor az előírás a segédmotoros kerékpár, vagy ahogyan itt hivják, bromfiets vagy bromer vezetéséhez. Így az elmúlt egy év számára álmodozással, tevezgetéssel és gyűjtögetéssel, majd keresgéléssel, lelkesedésel és csalódással telt. Egészen júniusig. Akkor ugyanis beállíthatta a garázsba az álom Aprilia RS 50 segédmotoros kerékpárt.

Az ide vezető út röviden. Sehogyan sem tudtam rábeszélni őt arra, hogy az én első Romet Kadet 780 típusú motoromat vegye elő a sufniból, mindenképp valami sportosabbra vágyott. Így esett a választása az Aprilia fenti gyártmányára. Hosszas keresgélés után talált is egyet a tweedehands.be-n (ami kb. a jófogás.hu itteni megfelelője) amire meg is alkudott az eladóval, ám az az utolsó pillanatban visszalépett. Ugyanakkor felhívta a figyelmét egy másik járgányra, ami valamivel olcsóbban egy brüsszeli kereskedésben várta új gazdáját. Még azon a héten megnéztük, leelőlegeztük, majd következő pénteken trélert béreltünk és elhoztuk. A tréler bérlésekor tapasztaltuk meg, hogy Belgiumban bizonyos súlyhatárig (nem néztem utána mennyi lehet) az utánfutókra nem kell rendszám (így valószínűleg műszaki vizsga sem) hanem a kerékpár szállítóhoz hasonlóan, a vontató autó saját rendszámának másolatát kell rá felszerelni. Praktikus. Szóval hazahoztuk a gépet, amit jóformán kipróbálni sem tudtunk, mivel sem a kötelező biztosítás, sem a szintén kötelező rendszám nem állt még rendelkezésünkre. Mivel a nyarat Magyarországon töltöttük, így ezekkel nem is foglalkoztunk szeptemberig. Azért persze nem múlt el nap a nélkül, hogy B ne próbálgatta volna a szomszédok tűrőképességét azzal, hogy a garázsok előtt körözött egyet-kettőt a motorral, aminek a hangja valami sportkipufogónak köszönhetően valamivel hangosabb mint normálisan. Amint eljött az ősz, és üzembe lehetett helyezni a motort, neki is álltam a rendszám és biztosítás ügyintézésének. Naivan abból indultam ki, amit pár éve az autóvételnél tapasztaltam, hogy majd besétálok a biztosítónkhoz ahol az autó is biztosítva van, ott leadom a szükséges iratokat és egy-két napon belül nálam a rendszám és a kötvény. Nyilván nem a naivan szóval kezdtem volna a mondatot, ha így lett volna. Ott kezdődött, hogy a korona vírus miatt besétálásról szó sem lehetett, vagy egyeztetett időpont, vagy online ügyintézés. Sebaj, jó nekem az online is. Csakhogy a mi biztosítónk bromerre nem ajánlott biztosítást. Kutakodni kezdtem más megoldás után, amikor egy másik társaság igen kedvező ajánlatába botlottam, ha van náluk másik biztosításunk is. No gondoltam akkor átviszem az autót is oda. Kerestem a kapcsolatfelvétel lehetőségét, és írtam is a legözelebbi címre, de másnap estig nem érkezett válasz, így gondoltam egyet és munkából hazafelé beugrottam a második legközelebbi irodába. Ott egy nagyon kedves fiatalember fogadott, szépen felvázolta milyen lehetőségeket tud ajánlani. Végül kiderült, ők annak a biztosító társaságnak nem is igazán partnerei, akiknek a honlapján keresztül hozzájuk kerültem, de összességében egy másik társaság ajánlatával nagyjából ugyanazt a kedvezményt tudta biztosítani. Így döntöttem a váltás mellett, aláírtam amit kellett, a fiatalember megígérte, (ez volt kedden) hogy péntekre rendszám is, biztosítás is meglesz, a motor használható. Na eddig ment kábé simán minden. Másnap hívtak, hogy ígéretükkel ellentétben nem tudják kikérni az autó kárelőzményeit a jelenlegi biztosítótól, mert azt csak nekem adják ki, valamint rendszám sem lesz, mert a hivatal (DIV) ahol intézni kell éppen aznap zárva lesz, amikor ők menni akartak. Két hetes veszőfutást követően, mialatt én is igyekeztem kikérni a kárelőzményeket, majd ők is újra, végül meglett a rendszám. Akkor még azt hittem ezzel a motor sínen, azaz aszfalton van. Nos az élet más lapokat osztott. Alig egy hét telt el amikor B mondja, hogy valami nem stimmel a járgánnyal, mert az öt sebességből csak egyet tud használni, a harmadikat, a többit nem veszi. Aztán addig gyötörte, míg változott a helyzet, használható lett az 1-2, és nem több. Na most mi legyen? A motor még ha hasunált is, mivel kereskedőnél vettük egy éves garanciával bír, de a tortúra, hogy elvigyük Brüsszelbe sehogyan sem esett volna jól. Trélert bérelni, azt időben visszavinni, stb. macerás. Úgy döntöttünk első lépésben hétvégén megnézzük saját hatáskörben a dolgot, talán csak valami kiugrott a helyéről, helyrepattintjuk és kész. Szombat délelőtt neki is feküdtünk, víz, olaj leereszt blokk megbont, de nem láttunk semmit, a további bontásnak már nem mertünk nekiálllni, ahhoz már le kellett volna venni a blokkot a helyéről. Délután volt már mire idáig jutottunk, amikor jött az ötlet, hogy ha lassan is, de B el tudna motorozni vele Brüsszelbe, én megyek autóval, leadjuk a motort, aztán hazajövünk. Amikor meg már jó akkor pláne haza tud vele jönni, hiszen 40 km-ről van szó. Rohamtempóban összedobtuk, mert közeledett a záróra, majd el is indult a gyerek, én meg később utána. Sajnos nem ért oda zárásig, volt még hátra 10 km amikor hívtam, hogy az üzletben nem várnak rá egy percet se. Úgy döntöttünk, visszafordulni már nem érdemes, odahozza a motort, lelakatoljuk a bolt előtt, aztán majd hétfőn visszajövünk átadjuk nekik. Nem voltunk azért teljesen nyugodtak, vajon ott lesz -e még a gép hétfőn, ezért vasárnap M-el hétvégi program gyanánt elbicajoztunk a bolthoz (40+40 km) megnézni minden rendben van -e. Rendben volt. Egy hét múlva készen volt a jármű, B hazahozta, aztán a karburátort kellett  még rendbe tenni. Arról az derült ki, hogy az egyik összefogató csavar menete, helyesebben az alumínium házba fúrt tőmenet, megszakadt, így a porlasztóból szivárgott a benzin, amit a levegőszűrő szivacs nagyrészt felszívott, (a többi a garázs padlóján mutatkozott meg) e miatt nehezen indult a motor, hiszen levegő helyett is benzint kapott.  A hibát egy átmenő csavarral orvosolta B, most már tényleg rendben van. 

Másik járműbeszerzés az én érdemem. Mivel a munkába járást napi szinten kerékpáros közlekedéssel oldom meg, így az általam használt bicikli jelentős igénybevételnek van kitéve. Sajnos hamar be kellett látnom, hogy a 18 évvel ezelőtt Praktikerben vásárolt mountain bike bicajom nem erre lett tervezve. Folyamatosan karban kellett tartani. Egy-egy esős nap után a fékbetétek elkoptak, a csapágyak, láncok, lánckerék, de még a váltó is az első munkábajárós év után cserére szorult. Mondjuk ez alatt több mint 5000 km-t tekertem bele, szóval nem csoda. Tulajdonképpen ezekkel nem is lett volna bajom, ha az egész nem lett volna annyira gyenge konstrukció, hogy pl. a középagyba vásárolt új csapágybölcsőt kénytelen voltam hegesztéssel rögzíteni, ugyanis állandóan kitekeredett. Tehát eljárt felette az idő, így szegény erre a sorsra jutott.Azért hogy átadja a helyét utódjának.Az új bicaj egy holland gyártmányú KOGA F3 4.0 gyártmány. A megvétele komoly fejtörést okozott. Először is volt egy általam elég jól behatárolt pénzügyi keretem, valamint egy jól megfogalmazott igényem. Strapabíró városi bicaj, ami minimális (értsd nulla) karbantartást igényel, 4-5 sebességes, gyors és nem Decathlonos. Ezek alapján az alábbi paramétereket gyorsan meghatároztam: váltó csak hátul, fékek csakis tárcsafékek. További kutatómunka után tovább kristályosodott a kép: szíjhajtás, agyváltó, a fékek hidraulikusak. Igen, de körbenézve a koronavírus miatt megtépázott piacon, a megcélzott árkategóriában ilyen csak nyomokban volt megtalálható. Szíjhajtás de felnis fék vagy tárcsafék de akkor lánchajtás. A keret duplázása után már feltűnt egy esélyes jelentkező, az azonban a vásárlás előtti próbakör során nem nyerte el sem az én sem a segítő szándékkel velem tartó B tetszését sem. Így fájó szívvel, de az "egyszer élünk", és az "úgyis megkerestem már az árát" illetve a  B irányából érkező "apa hülye vagy ha nem ezt veszed meg" szlogeneket mantrázva tovább emeltem a tétet, és vettem meg ezt a szép bicajt. Azt kell mondjam, hogy nem bántam meg. A fenti feltételrendszert kimeríti, kiegészítve egy első teleszkópvillával és agyba épített dinamóval, ami egy hátsó és egy bitang erős első lámpát hajt meg. Így nincs gondom a lemerült elemekkel meg a kontakt hibás érintkezőkkel sem. A mai napig összesen két problémám adódott vele. Az első az a szervíz. Autós tapasztalatom évtizedek óta, hogy ha szervízbe viszed az autód, amikor visszakapod nézd át, mert valamit biztos nem tettek a helyére, nem húztak meg egy csavart stb. Biciklit életemben először vittem szervízbe (három hónap utáni kötelező szervíz a garancia miatt) így ezt a szabályt nem vezettem még át erre az eszközre. Hibáztam. Bár a karbantartás után megszűnt a 8. sebességből származó zaj, de egy-két alkalommal szalasztott egy picit az agy. Figyelmetlen voltam, most volt szervízben a bicaj, arra gondoltam valami gyári hiba lesz, majd jól széthajtom az egy év alatt aztán garanciában kicserélik. Aztán egyszer csak úgy kíváncsiságból piszkálgattam a váltó környékét, és akkor vettem észre, hogy a két hátsó kerékagy anyája nincs rendesen meghúzva.Olyannyira, hogy az egyik oldalon kézzel le tudtam tekerni. Ez okozta a szalasztást. Szerencsére a szerzvíz után szinte rögtön beállt a home office, nem sokat mentem a bicajjal így kárt nem okozott a szitu. Legalábbis azóta, hogy meghúztam a csavarokat, valamint beállítottam a szíjfeszességet, minden rendben van.

Másik bosszantó dolgo egy tervezési/konstrukciós hiba. Az esős napok beköszöntével vettem észre, hogy amikor beérek a munkahelyemre, a csomagtartó kosarában lévő hátizsákom, illetve a kabátom háta csupa sár felverődés. Ilyen a régi bicajommal nem volt. Hamar rájöttem, hogy esztétikai vagy valamilyen más megfontolásból a hátsó sárvédő pont olyan rövidre lett szabva, hogy éppen összefröcskölje a hátam. Gyakorlatilag éppen arra nem használható ami a funkciója, hogy megvédjen engem, valamint a mögöttem haladókat a sár felverődéstől. A téli szünetet kihasználva orvosoltam a problémát. Terveztem és 3D nyomtatással elkészítettem egy toldó elemet, amivel meghosszabítottam a sárvédőt, remélhetőleg így már nem lesz vele gond. G is fejlesztette a járműparkját, ő a biciklje és a hoverboardja mellé egy méretesebb rollert vásárolt a spórolt pénzén. Azóta azt használja iskolába járáshoz, tulajdonképpen nagyon praktikus.

Vége.