Na miről lehetne ma másról írni, mint a koronavírusról meg a karanténról. Mi hogyan éljük meg, mások hogyan élik meg, mikor várható valami változás. Ó pedig olyan jó egyéb témáim lennének még, ha nem lennék lusta megírni őket. Kezdetnek megmutathatnám, hogy milyen remek kis mini lángosokat tudok sütni a télen vásárolt fritőzben.

Elmesélhetném, hogy a fritőz megvásárlása a szárítógép és a garázsban álló hat darab bicikli után egy újabb jelentős lépcsője annak, hogy belgának érezzük magunkat. Vagy írhatnék a nagy LEGO építő projektről amiben lassan az egész család részt vesz. M és a gyerekek vááltozó lelkesedéssel építenek, én csak néha villantom meg zsenialitásom amikor egy régóta keresett darabot egy mozdulattal elővarázsolok a kupacból.A nagy LEGO építő projektet nem a TV-ben futó LEGOmasters vetélkedő apropóján indítottuk el. Évek óta gyűltek a legkülönfélébb, gyakran horrorisztikus árú (mint az Millenium Falcon ott középen) készletek, hogy aztán a kezdeti lelkes összeszerelés és néhány napi-heti gyönyörködés után atomjaikra bontva, egy nagy kék babahomokozóban a felismerhetetlenségig keveredjenek. A projekt ennek hivatott véget vetni és már szinte elvakít minket az alagút végén ragyogó fény. Mire nem jó a karantén ugye?

Például arra is, hogy kihasználjuk azt hogy végre kinyitottak a DIY (csináld magad) üzletek, és pótoljuk annak a kerti aszalnak az üveglapját, amit a februári szélvihar egy elegáns mozdulattal felkapott majd hagyagul a térkő teraszra dobott, ami így persze kis ékkövekre hasonlító darabkákra robbant szét. A ptólás persze nem üvegből készült, mert annak az ára, tekintve, hogy íves darabról van szó kb. egy új asztal árával egyezik meg. Maradt az az anyag amivel itthon is elboldogulunk, a fa.

Ez így kijött hatvanvalahány euróból meg egy heti munkából. Az egy hetet nem szó szerint kell érteni, de ugye mire megszáradt a három réteg festék addig csak telt az idő.

Szóval ahelyett, hogy ilyen érdekes dolgokról írnék mégiscsak jobban esik a lelkemnek, ha a koronavírust feszegetem. Merthogy Belgium egy érdekes társadalmi kísérletet küszöbén áll. A március óta tartó lockdown feloldásának újabb lépcsőjére a hétvégén fogunk felkapaszkodni. Az, hogy hétfőtől újra nyitnak az üzletek nem is olyan érdekes, bár ahogy nekiálltak útburkolati jelzésekkel elláttni a sétálóutcák kövezetét, hogy majd a vevők a szerint közlekedjenek, az beszédes. Nem veszik félvállról a dolgot. Az újonnan újranyitó üzletekre is érvényes, hogy minden tíz négyzetméterre egy vevő juthat be, és maximum 30 percig lehet csak vásárolni. Az egy érdekes szociológiai kérdés, hogy egy hetek óta vásárlásmegvonási tünetekkel küzdő nőnek mire elég fél óra a kedvenc butikjában, drogériájában, táskaboltjában, háztartási izéket árusító boltjában (nem kívánt törlendő). De én inkább a logisztikával foglalkoznék. Nézzünk egy egyszerű utcát, amilyen a mi főutcánk is, ahol sorban egymás mellett állnak az üzletek. Egy telek általában 6 méter széles, tehát ilyen szélesek az üzletek is, amik zártsorú beépítésben valósultak meg, mert kevés volt a hely. Világos, hogy 1,5 méter távolságot tartva egymástól, az üzlet előtt jó ha három vevő fér el, feltéve, hogy középen van az ajtó.Jönnek a vevők. Bemegy aki befér, a többiek meg kint várakoznak. A példánkban a ciklámen (magenta) és a kék vevők még rendben vannak, az egyik üzlet képeslapokat a másik táskákat árul, nincs sok érdeklődő valahogy elférnek. De mit csináljon a narancs színű, aki nem fér oda a kedvenc kalaposboltjához, mert a sportrajongó zöldek várják a bejutást a szomszédos sportszerüzletbe? Arról meg már nem is szólva, hogy a járda sok helyen alig egy méter széles, ha sorok alakulnak ki rajta, akkor hogy fog egy jobbról érkező ciklámen eljutni az üzlethez ha távolságot kell tartania a többiektől? Na és ha még ott van egy buszmegálló is? Még szerencse, hogy a másik oldalon könyvesboltok vannak, ott nem áll senki, át lehet menni.

A másik nagy társadalmi kísérlet az emberi kapcsolatokat teszi próbára. Vasánaptól minden családnak, illetve egy fedél alatt élőknek engedélyezve lesz, hogy négy azaz négy, családon kívüli személlyel találkozzon, vendégül lássa. Feltételek: 

- a fizikai távolságot meg kell tartani, tehát legjobb ha a találkozó a kertben, teraszon történik

- a négy kiválasztott személye nem változhat, tehát csak és kizárólag azzal a négy személlyel lehet a kapcsolatot tartani (mármint személyes, élő kapcsolatot)

- az négy ember más családdal nem veheti fel a személyes kapcsolatot, nem látogathat mást

Ez engem kicsit emlékeztet az amerikai tinifilmekre, amikor a jócsajokat a baseball, foci, lacrosse csapat menői viszik a ballagó bálba, a csúnyákat meg még a kémia szakkörös szeműveges szeplős srác sem meri/akarja megkérni. Most jön majd az oviból ismert "Jos akarsz a barátom lenni?" "Nem mert én Jensnek vagyok a barátja." Vajon a jó társasági emberekre gyorsan lecsapnak majd az élelmesek, az unalmasak meg maradnak otthon? 

Azt meg megint nem értem, hogy ha a mi családunk négy tagú és meghívunk egy-egy házaspárt, és az egyszerűség kedvéért ők legyenek csak ketten-ketten. Akkor ők tulajdonképpen 6-6 emberrel találkoznak (mi négyen és a másik pár), miközben mi csak néggyel. Akkor ők már a mi teljes családunkat nem is hívhatják meg, ha másik pár is átjön? Viszont ha a másik pár nem jön akkor mehetünk mi négyen? 

 Szavazzunk, hogy mi az igazság!