Szombaton részt vettem életem harmadik belga esküvőjén, ami lehetett volna a negyedik is, de sajnos 2020-ban P&P szomszédaink meghívását nem tudtuk elfogadni. A nyári szabadságunk idejére esett, amikor mi már Magyarországon hőszigeteltük M szüleinek a házát. Ha szigorúan veszem akkor az első meg nem is számít, mert akkor a zenekarunk egyik klarinétosának a templomi szertartásán működött közre a zenekar, aztán csak egy kis állófogadásra voltunk hivatalosak. Ráadásul ott egyedül voltam míg a másik kettőn M is a meghívottak között volt. Lássuk tehát ezeket.

Időrendben a korábbi tavaly decemberben volt. Szintén a társasházban lakó egyik pár kötötte össze a hátralévő életét, bár mivel mindkettő elvált, mi garantálja hogy ez esetben holtomiglan szól az eskü? Mindenesetre ami a külsőségeket illeti éppúgy megadták a módját, mintha első házasok lennének. Volt limuzin, esküvőre aktualizált kosztüm, és gyönyörű dekoráció, amelyet a pár korábbi közös lappföldi utazása ihletett és amin hónapokig dolgoztak a garázsban.A díszlet tehát a finn hómezőket idézi, a vőlegény fekete öltönye az éjszakát, míg a menyasszonyi ruha zöldje a sarki fényt hivatott megjeleníteni. Na de haladjunk végig a folyamaton. Klasszikus lánykérést nem láttunk, volt egy kis gyülekező a ház előtt majd mentünk a polgármesteri hivatalba. A házasságkötő teremben a polgármesterünk adta össze a párt, akiről M azt állapította meg, hogy az egyébként is egyszerűen öltözködő, de mindig mosolygó asszony frizurája olyan benyomást keltett benne, mintha épp csak kiugrott volna a zuhany alól megtartani a ceremóniát. Nem volt terjengős ünnepi köszöntő, zenei aláfestésre versmondás, és pezsgővel sem koccintottak. Pár vicces megjegyzés, hivatalos szöveg felolvasása, igen-igen, gyűrű, jókívánságok, kivonulás után a meghívottak gratuláltak, aztán mindenki mehetett a dolgára. Mi a többi szomszédunkkal egy közeli kávéházba ültünk be meginni egy italt, mielőtt hazamentünk valamivel elütni a délutánból vacsoráig hátra lévő időt.

A vacsora a már fent bemutatott, tényleg ízlésesen feldíszített teremben volt. A helyszín egy valamikor vélhetően tanyaként működő épületből kialakított rendezvényházban volt. Belépéskor az ifjú pár fogadta az érkezőket, ilyenkor kell az ajándékot átadni. Jelen esetben ez pénzes borítékokat jelent, melyet ők a mellettük "fortyogó" bográcsba kértek elhelyezni (amit amúgy tőlem kértek kölcsön).Ezután/ezalatt állófogadás zajlott, ami közben italokat, leginkább pezsgőt és bort, illetve harapnivalókat szolgáltak fel. Apró kis tányérkákon jellemzően különböző módon elkészített tengeri herkentyűket kaptunk, mint garnélarák, hal, osztriga amiket pincérek hordtak körbe tálcákon. Bő órányi vagy hosszabb ácsorgás után vonulhattunk át az éttermi részbe, ahol kezdetét vette a vacsora. Először előételeket kaptunk hasonló kis méretű kiszerelésben mint korábban. Aztán további mini tányérok érkeztek. Aztán még több, így kb. a tizediknél felfogtam és megértettem mi is az a walking dinner amiről az egyébként séfként dolgozó vőlegény korábban mesélt. Elfogadtam tehát a sorsom, hogy itt nemhogy újházi tyúkhúsleves vagy töltöttkáposzta, de még stoofvlees vagy vol-au-vent sem lesz, és be kell érnem ilyen kis apróságokkal, mint ez itt.Igen ez egy főétel. Egy süteményes tányérkán két vékony szelet hús, egy szem krokett és valami savanyúság. Mentségükre legyen mondva, tényleg tizensokféle ilyen tányérkányi ételt kaptunk, így végeredményben kellemesen de nem túlságosan jóllakva, és sokféle ételt kipróbálva abszolváltuk az est ezen részét.

A vacsora után az ifjú pár nyitótánca következett, ők ebben is kitettek magukért, szépen megkoreografált jelenetet kaptunk amely klasszikus társastáncból indulva az ABBA slágerére ért véget, amelynél már a vendégeket is bevonták. Élőzene helyett DJ szolgáltatta a talpalávalót, itt ez így szokás. Klasszikus lakodalmas muzsika sincs, sláger és pop/rock zenékre mulat a flamand de arra nagyon. Nemsokára már az asztalon is táncoltak. Na mi ekkor gondoltuk azt, hogy ideje hazaindulni.

Az előbbi tapasztaltok után nagy reményekkel vágtam neki a múlt hétvégi esküvőnek, arra ugyanis a főnökömtől kaptuk a meghívást. Első meglepetés a házasságkötő teremben ért, ahova kicsit késve érkeztünk, majd körbetekintve megéllapítottam, hogy egyetlen munkatársam sincs jelen, holott meghívót mindannyian kaptunk. Az esti vacsoránál óvatosan kérdeztük meg az egyiküket, hogy ez hogy van, vacsorára jönnek az esküvőre nem? De ő azt mondta ez így rendben van, az esküvőre jellemzően csak a közeli barátok, rokonok mennek.

A ceremónia itt is hasonlóan egyszerűen zajlott mint tavaly, de valamivel azért sikerült megfejelni. A házasságkötő teremhez egy impozáns lépcsősoron kellett felmenni, ami egy világos előtérből indult ahova az utcáról egy nagy üvegportálon kereszül lehetett bemenni. Ez kellő méltóságot tud adni az eseménynek,Na ez az üvegportál zárva volt, így a teljes násznépnek egy másik bejáraton, majd az ügyfélszolgálati téren, irattáron, teakonyhán kellett átvergődnie a lépcsőig.

Ahogy mondtam, a vacsorának nagy reményekkel álltam neki, a főnöknek mégiscsak van mit a tejbe aprítania, meghívta az egész céget, biztosan kitesz magáért. Az elegáns étterem látványa tovább táplálta a reményeimet, jól nézett ki. Ugyanúgy a bejáratnál fogadott minket az ifjú pár, ahol átadtuk a kollégákkal közös ajándékot, majd mentünk az állófogadásra, ahol jöttek a kis tányérkákon a már ismert falatkák. Aztán újabb kis tányérok újabb falatnyi étkek. Majd újabbak. Majd idővel rádöbbentünk, hogy itt bizony megint csak "walking dinnerhez" van szerencsénk, azzal a különbséggel, hogy most leülni sem tudtunk sehova. Az ételválaszték kisebb volt mint szomszédunknál, viszont mindent kétszer is felkínáltak így mennyiségben hasonló volt mint tavaly. 

A vacsora után itt is a DJ lendült munkába és indult a nyitótánc, ami egy sima lassúzás volt valami romantikus dallamra. Ezt követően diszkréten távoztunk.

Összegezve eddig két esküvőből kettőnél tapasztaltuk azt, hogy a jogi procedúrát lezavarják 20 perc alatt, meg sem próbálnak ünnepélyes hangulatot kölcsönözni az eseménynek. A vacsora esetében meg úgy tűnik a walking dinner a divat, ami azt jelenti, hogy  sokféle étel mini adagokban, fogyasztás közben pedig mászkálhatsz, vegyülhetsz, beszélgethetsz. Nem mondom hogy nem élveztem ezeket az eseményeket, de azért egy igazi magyaros lagziban szívesebben veszek részt. Sajnos tavaly a covid keresztülhúzta, hogy a keresztlányom férjhez menetelét megünnepeljem, így úgy tűnik a jövőben ha egyáltalán hívnak valahova, akkor be kell érjem a flamand verzióval.