Szilveszter napján sokan számot vetnek a múlttal, tervezik a jövőt, fogadkoznak, ígérgetnek maguknak, másoknak. Én szeretnék már erről leszokni, s nagyrészt meg is tettem. Nem fogadok meg semmit, nem ígérek semmit. Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó. Én nem ígérek, inkább csak betartom amit nem is ígértem, az is éppen elég, magamnak mindenképp. Ez a módszer állítólag az örök optimistáktól jön, nem tudom nekem honnan jött, de hasznosnak találom. Egy barátom mondja mindig ha valamiről a véleményét kérik, "Úgy akarom ahogy lesz". Én is úgy akartam ahogy lett, és úgy lett, hogy 2019. január 14-től állásom van Belgiumban.

Az állást nem én kerestem, engem talált meg. Jó, ez így nem teljesen igaz, hiszen azért valamit tettem érte, önéletrajzot írtam amikor M már nagyon piszkált, találkoztam emberekkel akik segítséget ígértek majd eltűntek, ismét találkoztam másokkal akik szintén segíteni akartak de fogalmuk sem volt hogyan kell. Aztán karácsony előtt egy héttel egy fejvadász cégtől keresett egy hölgy, mikor tudnék elmenni hozzájuk bemutatkozni. A pénteki beszélgetés után nyugodtan dőltem hátra, hiszen nála is csak egy adat leszek egy aktakupacban, egy fájl egy könyvtárban egy merevlemezen, jöhetnek az ünnepek, apósék, új év, majd lesz valami. Lett. Hétfőn telefon csörög, +32 .... belga szám, szuper. Rutin már megvolt, bár a nagy ötletet B csak napokkal később adta, "Apa ha nem érted a beszélgetést rögzítsd a hívást legalább utána hallgasd meg!". Pénteki ismerősöm kollégája tudott egy állást, ami szerinte pont nekem való, már ha tényleg értek a tervezéshez, tisztában vagyok a tiszta terekkel, és bírok naponta 14 km-t oda vissza utazni. Hát hogy a viharba ne! Három nap múlva már a cég ügyvezetőjével interjúztam, megnézték tényleg láttam -e már számítógépet, tegnap pedig kezemben volt a szerződés. Gyorsan ment na, felocsúdni sem volt időm. Elégedett vagyok, még akkor is, ha a szerződésem aláírásának napján, amikor a kezem már az új munkahelyem kiléncsén volt, csörgött ismét a telefon, és a süvöltő szélben csak nehezen értettem meg, hogy egy másik cég is, ahova még december elején küldtem életrajzot, szívesen megismerkedne velem. Ugyanaz a munka, hasonló vagy talán még nagyobb cég, fele olyan távolságra. Sajnálom, lassúak voltak. Oké, ha gyorsabban vág az eszem, akkor még elkezdhettem volna velük tárgyalgatni, még a héten egy gyors interjú, aztán ha tudnak többet, jobbat ajánlani akkor itt próbaidő alatt felállni és áttekerni oda, hiszen nem ígértem semmit. Hát ez az, nem ígérek semmit, csak betartom amit nem ígértem. Nem ígértem meg, hogy egy évet minimum lehúzok náluk, de ha rajtam múlik akkor úgy lesz. Szóval hétfőtől végre megismerem a belga munkamorált, meglátom itt hogy húzzák az igát. Az ügyvezető barátságosnak és határozottnak tűnik, ez jó pont. A kollégák fiatalok, ez másik jó pont, remélem tudok tőlük tanulni. Ugyanis az első időben még tanulnom kell. A terület amin doglozni fogok szakmámba vág, de ezzel eddig nem nagyon  foglalkoztam, légtechnika. S ott van még a nyelv. Jó lesz.

Év végi dolgok.

Sok minden történt, de tulajdonképpen csak a szokásosak. Idén sem mentünk Magyarországra karácsonyozni, inkább a kényelmes megoldást választottuk, apósékat utaztattuk meg. Az év végére érdekes programok is összejöttek, korcsolyázás Mechelenben a nyelviskolával, apósom belehallgatott egy Xaverianen próba végébe, és a teljes nyelvi kurzusba a próba utáni cefatariázás során. December 23-án egy kedves kis karácsonyi bulin voltunk, ahol a családunk két tagja is színpadra lépett. Én a Suskes tagjaként játszottam karácsonyi dalokat, G-t pedig Peter Pokus  állította maga elé egy pár bűvésztrükk bemutatásához. A karácsonyi menű nem lehet hal nélkül, apósom idén tengeri sügérből főzött valóban finom magyaros halászlét, én pedig sült tőkehal filét tálaltam endiviás mártással. Karácsony második napján, amit a belgák egyébként nem ünnepelnek, egy kedves ismerősünk Zs, aki a 80-.as évek elején költözött Belgiumba Magyarországról, kínált nekünk fejedelmi menüsorból összeállított vacsorát. Ezt azért leírom, mert a belgák így falatoznak. Megérkezéskor pohár cava (habzó bor) mellé apró falatkák mártogatóssal. Ezután az asztalánl az előétel könnyű saláta volt, amit egy gazdagon főtt zöldségleves követett. Egy adag sorbettel leszorítottuk, mad jöhetett a stofvlees, amelyet most meggyborral és csokoládéval ízesített vendéglátónk. Levezetésnek még egy kis deszert sütemény. S mindez délután négytől éjjel tizenegyig nagy beszélgetéssel. Az óév utolsó napját otthon töltöttük, filmet néztünk, kártyáztunk, éjfélkor koccintottunk. Dióhéjban ennyi.