Szombaton újabb fellépésünk volt a Suske zenekarral. Ez a Xaverianen néhány, idősebb tagjából álló kis zenekar, úgy nyolc-tíz fő. Van számos olyan rendezvény ahol nem a teljes zenekar, csak a Suske lép fel. Ilyen a februári karnevál, fellépés a templomban, kisebb városi eseményeken. Szívesen látunk persze bárkit a nagy zenekarból is, de sajnos nincs túljelentkezés. Én február óta játszom velük, a fejlődésem érdekében minden lehetőséget megragadok ahol zenélni lehet, és hát mégiscsak érdekesebb, ezáltal inspirálóbb ha az ember többedmagával zenél, mint szólóban. Meg kell említenem például, hogy az április 21-i rendezvényre való felkészülés, a K-val játszott duók gyakorlása is jó hatással volt az érzékeimre. Kezd visszatérni az a képességem, hogy játék közben a többi zenészre is figyeljek. Ez fontos a közös zenélésben, nemcsak azért, mert így szól szépen együtt egy zenekar, de például a játék közben fellépő hibák kiküszöbölésénél is nélkülözhetetlen. 21-én is megesett, hogy az egyik résznél valahogy eltévesztettem az ütemet és korábban léptem be mint kellett volna. De nem jöttünk zavarba, K játszotta amit neki kellett, én meg amint felfedeztem, hogy nem jó helyen vagyok, egy ütemet beimprovizáltam a darabba, így aztán helyre kerültem.

Szombaton tehát újabb fellépés volt. Minden tavasszal, május környékén a zenekar az utcára vonul, és sorra meglátogatja a város vezetőit, önkormányzati képviselőket, és természetesen a polgármestert. Ilyenkor zeneszótól zeng a környék, majd a kötelező tisztelgő beszédek után egy kis eszem-iszom következik, aztán vonulunk tovább. Hasonló ez mint amikor a ballagó középiskolások látogatják sorra a tanáraikat. Az esemény hátterében az áll, hogy így mondunk köszönetet a zenekar munkáját segítő mindennemű támogatásért, és igyekszünk ápolni a kapcsolatokat a jövőre nézve. Idén októberben önkormányzati válsztások is lesznek, így most a dolog kétoldalúvá vált. Néhányan meg is jegyezték a beszédükben, hogy remélik szavazatainkkal hozzásegítjük őket, hogy jövőre is vendégül láthassanak bennünket. Szerencsénkre elviselhető idő volt, a múlt hétvégi kánikula már messze járt, így csak 15-16 fok volt, de legalább nem esett, sőt néha a nap is kisütött. A rézfúvós bázisunk nagy örömére négy klarinét is hadrendbe állt (alapvetően, február óta én vagyok az egyetlen fix klarinétos, fellépésekre eddig K jött még el). Örömmel mondták is a polgármesternél előadott Juventus című szám után, hogy mivel ennek van egy hosszú, kifejezetten a fafúvósokra írt része, így jó ideje nem is tudták előadni, de most remekül szólt.

M és a gyerekek sem maradtak le a mókából. Bár a zenekar előljárója, F pénteken szólt, hogy természetesen a zenészek családja is szívesen látott vendég a felvonuláson, udvariasan le kellett mondanom a lehetőségről. Családom tagjai ugyanis "páholyból" néztek minket, mert G egyik osztálytársának a nagypapája is képviselő, s a lánya (az osztálytárs anyukája) meghívta őket, hogy náluk hallgassák meg a szerenádot. 

A próbahelyünk előtt gyülekeztünk délután fél kettőkor, majd a dobzenekar mögött felsorakozva elindultunk. Az utcán hangos zeneszóval vonulva értünk el a képviselők otthonaihoz. Ott eljátszottunk egy indulót, majd a zenekarunk előljárója rövid, személyre, titulusra szabott beszéddel üdvözölte a jelenlévőket. Erre reagálva minden képviselő elmondta a saját válasz beszédét, aztán még egy darabot előadtunk, majd meginvitáltak minket. Ki-ki a kertjében vagy a háza előtt terített meg. Mindenhol volt sör, bor, üdítők, kis falatkák, melegszendvics vagy sütemények. Közben beszélgettünk, így a nyelvtanulás is kipipálva. Öt helyíszínünk volt, összesen állítólag 10 km-t gyalogoltunk míg végül ismét a próbahelyünkre tértünk vissza. Itt levezetésképpen elfogyasztottuk azt a három ajándék sörünket, amire a zenekar, a dobzenekar és az egyik képviselő hívott meg minket. Ennek a módja szerintem nagyon ötletes. A bár bejáratánál az előljáró elővesz egy pakli franciakártyát, amiből kioszt mindenkinek lapokat, jelen esetben hármat. Ezeket használjuk aztán a kocsmában fizetőeszközként, miden lapért jár egy tetszőleges ital. Gondolom aztán a bár majd ezek alapján számol el a zenekarral.

Tényleg jó móka volt, felidézte bennem ahogy régen minden május 1., augusztus 20. reggelén, igaz menetelés helyett teherautó platóján ülve, ugyanígy körbezenéltük a várost.