A 3D nyomtató lágyan duruzsol a háttérben, egy több mint négy órás műveleten dolgozik éppen, és ha nem is egészet, de legalább egy jelentős részét szeretném felügyelni. Ez adta az alkalmat és az ihletet a blog folytatására. 

Ott hagytam abba még májusban, hogy koronavírus miatti bezárások vannak, illetve éppen újranyitás kezdődött. Akkor még mi is teljes bizonytalanságban voltunk a nyarat illetően. Terveink voltak, nem kicsik nagyok, de hogy abból mi valósulhat nem abban még reménykedni sem mertünk. Utólag már elmondhatjuk, nemhogy a lehetőségekhez képest, de úgy általában is kihoztuk a maximumot, vagy még többet is. Nyár elejére a koronavírus kicsit alábbhagyott, így újraindult az élet. Mi is útnak indultunk hát júliusban Magyarország felé. Nyaralásról szó sem lehetett, a rendelkezésre álló három hét szabadságot szigorúan munkával terveztük eltölteni. Elsődleges projekt volt após-anyósék vidéki házának külső hőszigetelése, valamint az én szüleimnél a kazán kondenzvíz elvezetés megoldása. Nem volt egyszerű menet, de így hogy a család minden tagja kivette a részét a munkából, végülis elkészültünk azzal a hőszigeteléssel, amire egyszerűen nem találtak kivitelezőt. Nagy segítség volt, hogy augusztusra visszaállították Belgiumban a home office kötelezettséget, így egy kis alkura nyílt lehetőségem a főnökömmel. Én kértem, hogy ha már home office, had végezzem Magyarországról. Ezt ő nem támogatta, de felajánlott egy hét fizetés nélküli szabadságot, amíg összeszedi magát és kitalálja milyen feladatot adjon nekem. Én erre kértem még egy hetet, mondván akkor én is hasznosabban töltöm az időmet. Így esett, hogy az említett szigetelésen túl sikerült a mi teraszunkra a korlátot is megcsinálni. A szúnyoghálók az ablakokra, valamint az autó 150 ezer km-es nagyszervize meg már tényleg a hab volt a tortán. A habról lecsorgó eperszirup pedig, hogy eladtuk a jó ideje üresen álló házat amit még 12 éve vettünk azért, hogy a szüleim a közelünkbe költözhessenek.

Mivel M megkapta a magyarországi munkavégzés lehetőségét, kiegészítve egy balatoni pihenő héttel, így augusztus közepén egyedül autóztam vissza Belgiumba. Home office-ban kellett dolgoznom, így élveztem a nyár végi meleget, időnként beültem a tavasszal vásárolt jacuzziba, hétvégén meg 100 km-es bicajtúrára mentem a júniusban vásárolt KOGA kerékpárommal. Szeptemberben a zenekar is megszervezte, hogy betartva a járványügyi előírásokat azért mégiscsak próbálhassunk, de sajnos az elmaradt tavaszi koncertek után bizonyossá vált, hogy novemberben sem állunk majd színpadra. Olyannyira, hogy október végétől a romló statisztikák miatti újabb lockdown már a próbákat is elvetélte.

A gyerekek a rendes meneteben kezdték meg az iskolát, B nagy örömére aki végre üzembe állíthatta a júliusban vásárolt Aprilia RS50 segédmotoros kerékpárját. G is beruházott egy komolyabb rollerre. Azzal jön-megy az iskolába, meg a zeneiskolai foglalkozásokra.

A karácsony az előző évektől eltérően alakult, annyiban, hogy sem mi nem utaztunk haza sem hozzánk nem érkeztek vendégek. Ezzel együtt igyekeztünk megadni a módját, így aztán készült sajtos perec, diós/mákos beigli, halászlé. A gyerekek kérésére pedig marhahúsleves és töltött káposzta is. Most készülünk a szilveszterre, mivel még mindig tartanak a szigorú korlátozások így azt is bizonyosan csak szűk családi körben élvezzük majd.

 UPDATE/FRISSÍTÉS

Egy fontos dolgot meg majdnem elfelejtettem.  Családom tagjai augusztus végére megkapták a belga állampolgárságot. Így tehát sikerült szert tennem egy belga feleségre és két belga gyerekre. Az én honosításom még folyamatban van, de már csak egy-két hónap.