Jól van, muszáj írni, mert M már rongyosra olvasta az előző bejegyzést, és már lassan ráfanyalodik a flamand blogokra. Erről persze a nyelvtanárunk tehet. Miért ad nekünk órán olyan feladatot, hogy blogokból írjunk összefoglalót? Persze téma is lenne, csak a lendület csappant meg egy kicsit. Na meg így, hogy a negyedik évet kezdjük sok dolog már ismétlődni látszik, nem tűnik olyan izgalmasnak minden, mint az első években volt.

Menjünk akkor oda vissza, hogy B és az iskola. Szeptember végén, ahogy ígérték, összeült a tanári kar és meg hányták-vetették a gyerek ügyét. A végeredményről az évfolyam igazgatója tájékoztatott minket, akinél nyáron a beiratkozást intéztük. Már akkor is nagy bizalmat éreztünk iránta, úgy láttuk fontosnak tartja az ügyünket, nem akarja lerázni, mint a másik iskolánál tapasztaltuk (mármint egy másik flamand sulinál ahova szintén jelentkeztünk). Sejtésünk most is beigazolódott, a megbeszélésre egy egy oldalas riporttal érkezett, amiben le volt írva minden amit a tanárokkal egyeztettek. Egyetértettek abban, hogy B intelligens gyerek, látják hogy igyekszik, és ennek az eredménye is megmutatkozik így a nyelvi nehézségeken kívül más problémátnem látnak. Ehhez igyekeznek segítséget nyújtani. Egy extra nyelvórát biztosít neki az iskola, ezen kívül még két órát adnak amiben privát tanár foglalkozhat vele a tanórák helyett. Ezt nekünk kell fizetni, de segítenek találni valakit. Sajnos még nem sikerült. Közben megjött az első rapport is, az összesített átlaga 70% felett van, ezzel még csak nem is a legrosszabb az osztályban. Ezek a jegyek gyakorlatilag a tavalyi tananyag ismétléséből írt tesztek eredményét tükrözik, tehát amit ő csak idén tanult. Az anyja így egy kicsit megnyugodott, majd rögtön törni kezdte a fejét valami új projekten amivel feszültséget tud magának generálni. Ez alighanem az én munkavállalásom lesz, így a napokban ezt is elővettük. Bevallom ez a téma engem, mindig lázba hoz, legtöbbször negatív értelemben. M mindig olyannak látja a helyzetünket, amilyennek József Attila ábrázolja gyermekkorát az anyjáról írt megemlékezésekben, amivel engem rendesen felbosszant. 

"Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek"

Nos azért ennyire nem élünk rosszul. De tény, sokkal jobb lenne a helyzet, sok szempontból ha én is itt vállalhatnék munkát. Ennek szellemében elkészült az önéletrajzom, amit már be is küldtem egy közeli céghez. Éppen pénteken, így most várok valami visszajelzést. Közben nézegetem az álláshirdetéseket, és ahova még érdemesnek gondolom oda majd küldöm.

Kultúrális életünk továbbra is a zene köré rendeződik. Nekem ott vannak a zenekari próbák, fellépések. Hetedikén sikeresen felavattam a piros klarinétot egy antwerpeni körmeneten. A Sint Pauluskerkből indultunk a Schelde-t megszentelni, majd visszatérve a hatalmas és gyönyörű katedrális alagsorában lévő kriptájában egy kis szendvicset, üdítőt elfogyasztva beszélgettünk.  A következő esemény néhány hete egy amatőr kórus fellépése volt a művházban. Ide azért mentünk el M-el, mert a Xaverianenből is voltak fellépők, akiket illett megnézni. Klasszikus és könnyedebb operett műfaj is volt a műsorban, így számunkra is emészthető volt. Papagénó áriája, vagy Schubert Pisztrángja nem ütötte meg az ingerküszöböm, de a Lehár Ferenc operettekből kiragadott részletek felidézték bennem az estéket, amikor a TV előtt az egész család az M1 csatornán közvetített operettszínház előadásokat nézte.

Szombaton a zeneiskola tanárai tartottak egy koncertet, ahova hivatalosak voltak az első évfolyamosok és családjuk, így G és mi is. Egy könnyed kis előadásban bemutattak a gyerekeknek különböző hangszereket, amiket aztán a folyosón kis is próbálhattak. Nagyon érdekes, hangulatos volt. Novemberben B fog fellépni az ő zenesulijában. Bőszen gyakorolja is a maga választotta AC/DC Back in Black-jét, a szomszédok hatalmas örömére. Na jó, nem annyira örülnek, de becsületükre legyen mondva, szépen megbeszélték velünk, hogy nincs ellenükre ha B püföli a dobot, de naponta csak max. egy órát és azt este nyolc előtt tegye. Így kikötöttem B-nek, hogy délután öttől hatig gyakorolhat, akkor még éppen nem érnek haza, kevésbé zavarja őket.

Én is készülök a Xaverianennel a novemberi fellépésünkre, már csak két hét. Gyakorlatilag most lesz egy éve, hogy velük zenélek, illetve, hogy egyáltalán újra zenélek. Ennek örömére már egy picike szólót is kaptam. Magam sem értem hogyan lehet ez. Egy kis swinges darabnak az eleje klarinéttal nyit, ahol kell egy hajlítást tenni a hangba. Na ezt elsőre rajtam kívül senki sem tudta produkálni. Aztán másodikra sem. Aztán sokadikra néhányan már megtanulták, de ők meg valamiért nem akarják ezt szólóban vállalni, így S a dirigensünk megkérdezte, vállalnám -e én ezt a részt. Mondtam, hogy ha nincs más akkor természetesen. Aggódtam, hogy esetleg sértődés lesz a vezető klarinétos K részéről, mert ez az ő szólama, de mivel ő még mindig nem érzi hogyan kell ezt a hajlítást csinálni, így inkább  megköszönte, hogy átvettem tőle a feladatot. Nem egy nagy durranás, hét ütem az egész, de örülök, hogy játszhatom, mert ha valamiért érdemes klarinétozni, az az, hogy ezeket a hangokat elő lehet csalni a hangszerből. Lehet ha erre gyerekként jobban orientálnak nem álltam volna le a hangszerrel.

Gasztro percek

M egyik nagy bánata oldódott meg ebben a hónapban azzal, hogy gesztenyemasszát készítettünk, amit itt nem lehet kapni a boltokban, nem ismerik. Október az gesztenye szezon, és hála a közeli tanösvényen lévő szelídgesztenye fasornak, idén is dúskáltunk a termésben. Nem akartam úgy járni mint tavaly, hogy az utolsó fél kilót már összefonnyadva öntöttem a komposztba, ezért egyrészt próbából lefagyasztottam pár szemet, másrészt gondoltam gesztenyemasszát készítek. Ehhez G-vel elmentünk és sikerült jó nagy szemű darabokból fél óra alatt három kilónyit begyűjteni. Ezeket bevadgdostam és bő harminc percig főztem. Főzés után meg kell pucolni, amennyire lehet, de ha marad rajta a belső vékony héjból, az nem probléma. Pucolás után lett vagy két és fél kilónyi, amit aztán egy konyhai aprítógépel (amit mi csak Jamie gépnek hívunk, mert Jamie Oliver a 30 perces kajáihoz mindent egy ilyen géppel aprít össze) bedaráltam. Végül az így kapott masszát cukorsziruppal, vaníliás cukorral és rum aromával ízesítettem, majd a boltihoz hasonló 250 grammos téglákra formáztam és sütőpapírba csomagolva lefagyasztottam.Azóta eszegetjük és mindenki elégedett mert finom, és tudjuk miből készült.