Amikor kiköltöztünk nagy gondot jelentett, hogy hogyan készítsük el azokat a hagyományos ételeket, amelyeket odahaza megszoktunk. Írtam már róla, hogy először tejfölt nem találtunk, (ma már itt is árul a Lidl), aztán a túró okozott gondot amíg a vastehénre nem akadtam. Ugyanígy voltunk a bodzaszörppel is. Odahaza éppen az elköltözésünk előtti nyugisabb években kaptunk rá. A szomszéd faluban a Kis-Duna parton találtunk egy jól termő ligetre, ahol szép nagy  bodzavirágokat gyűjthettünk. De szinte bárhova indul az ember, úton-útfélen megtalálja ezt a növényt. Belgiumban nem ezt tapasztaltuk.

A közelünkben elég sok füves rét, fás liget terül el, bodzát azonban nem találni. Csak megjegyzem, az akác szintén nem gyakori fafajta itt. Az egyik tavalyi bringázásunk hozta meg az áttörést, a folyóparton tekerve a töltés tövében felfedeztem pár cserjét. Tényleg csak elvétve akad egy-egy bokor. A múlt hétvégén ezeket kerestük fel M-mel, és bár a virágok egy része már az utolsókat rúgta, azért sikerült begyűjteni annyit, amiből nem csak hat liternyi szörpre, de pár főzet teára való adag is futotta. A begyűjtés közben bónuszként ráakadtam egy furcsa levelű példányra, ilyet eddig még sohasem láttam. A neten keresgélve már tudom, hogy a bodzának több változata is létezik. Én csak annyit tudtam eddig, hogy van a fás szárú, amit gyűjtünk, meg a lágy szárú, a gyalogbodza, amit nem szabad gyűjteni. Erről az új fajtáról nem is mertem virágot szedni, nehogy mérgező legyen.

A szörp készítéséről annyit, hogy ez a harmadik alkalom, hogy csinálom, és még mindig kísérleti stádiumban vagyok. A legelső évben rendben volt, aztán módosítottam valamit, mire a második évad terméke pár nap alatt besűrűsödött. Olyan lett mint egy híg zselé, és bár az íze nem romlott, de a vízben egyáltalán nem oldódott, csak keveredett, így valami élvezhetetlen löttyöt eredményezett. Idén alaposan felforralt majd visszahűtött vízbe áztattam a virágokat, amelyekről a vastagabb szár részeket levagdostam. A citromokat nem karikában raktam bele, hanem kifacsartam, de a héjakat azért beledobtam, biztos ami biztos. Így ázott egy napot, majd leszűrtem. Két kiló cukrot másfél liter vízben felforraltam, majd hozzáöntöttem a szűrt léhez. Ezután még citrom ment bele, közben kóstoltam. Amikor már megfelelő volt felforraltam újra. Eredetileg így forrón akartam üvegekbe tölteni, de nem volt elég üveg palackom. Megpróbáltam PET palackba is forrón, de a hő hatására a palack zsugorodni kezdett, így a végét inkább lehűtöttem, és úgy tettem el. Lezárása előtt egy-egy csipet nátrium-benzoát is került minden palackba. 

A szörp nem elsősorban magunknak, hanem a hamarosan hozzánk érkező vendégeknek készült. Zenésztársaim egy részét látom majd vendégül egy kis kerti partin. A meglévő 3x3 méteres kerti sátorhoz vettünk még kettőt. Tegnap leveleztem két rendezvényszervező céggel, egyiküktől fogunk sörpadokat bérelni. Huszonnégyen jelentkeztek be, úgyhogy fel kell még turbózni az ekcájgot is. A menü még nem százas,a lebbencsleves az már biztos, bográcsban. Ehhez hoztam otthonról jó szalonnát, egy kis kolbászt, és tésztát. Merthogy a múlt héten otthon voltam munka és egyéb ügyeket intézni. Ez is megér egy posztot, ha lesz kedvem megírom. Így is adós vagyok sok mindennel, G elsőáldozásáról sem írtam pedig azon is túl vagyunk már három hete. Tulajdonképpen sokat nem is tudok írni róla. Nem rendeztünk nagy családi ünnepet, főleg, hogy a nagy család Magyarországon él. A templomban teljesen máshogy mentek a dolgok mint ahogy nálunk. Az egész inkább hasonlított a kempingezéskor megszokott mini-disco-hoz, mint egy katolikus miséhez. Már a gyerekek úgy vonultak, be, hogy a szülők és egyéb jelenlévők egy kis dalocskát énekeltek, kb. mintha Halász Judit koncert lenne. Aztán az egész szertartás hasonló stílusban zajlott, a gyerekek néha felálltak énekeltek, néha kettes-hármas csoportokban az oltár elé állva mondták a szertartás szövegét. Élvezetes és pörgős volt az egész. A végén kaptak egy kis emlékcsomagat, s G osztályfőnöke még külön osztogatott nekik kis ajándékokat. Az ünnepi ebédet otthon költöttük el, este pedig indultunk a reptérre, mert a már említett ügyek miatt Magyarországra utaztam.