Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

Állatkerti séta

2017.09.24 - Vasárnap

2017. szeptember 24. - Műszaki

Most megint repülés, így az unalmas időt blogolásra használom, telefonon.  Pár hetet bírtam csak Belgiumban tölteni, aztán már mehettem is vissza munka miatt. Egy új rendszert helyezek épp üzembe, azt kell még pofozgatni. Egy olasz kolléga van ebben többé kevésbé segítségemre, kicsit olyan vele a kommunikáció mint Ford Fairlannek Zuzu Petassal. Gyorsan reagál a kérdéseimre, de abszolút nem gondolja át a problémát, minden információt egyesével e-mailről e-mailre kell kiszednem belőle.

Elutazásom hétvégéjén állatkertben voltunk. A program apropóját az adta, hogy G az elmúlt tanévben összegyűjtött egy ingyen belépőt, ami 30-án járt volna le. Aki év közben, suliba jövet-menet, hűségesen hordta az iskola által biztosított láthatósági mellényt, esetleg még kerékpárral is közlekedett, az matricákat kapott, amelyből ha elég összegyűlt az egyenértékűvé vált valamelyik állatkertbe szóló belépővel. A mi választásunk a közeli Mechelenben lévő Planckendaelra esett. Mehettünk volna a még közelebbi Zoo Antwerpenbe is, de G tavaly itt Mechelenben osztálykirándult, és azt mondta ez olyan nagy, hogy ők egy nap alatt be sem tudták járni az egészet. Gyorsan megfejtettük még a kedvezményes jegy titkát, más kedvezménnyel össze nem vonható, és kell mellé egy teljes árú felnőtt jegyet venni. A teljes árú azt elenti, hogy azt a helyszínen kell vásárolni, nem lehet online, mert az 1,5 euróval olcsóbb, ergo kedvezményes. Nosza vettünk hát egy diák és egy felnőtt jegyet online, így egy felnőttet kellett csak helyben fizetni. Mechelen kb. 25 km-re van tőlünk, hamar ott volltunk, leparkoltunk az egyik, szinte üres parkolóban, a bejárat felé sétálva egy automatából megvettük a jegyet ami még kellett, s már benn is voltunk. Az állatkert földrészek szerinti tematikával van elrendezve. A bejáratnál tábla hívja fel a figyet arra, hogy mely területen mikor látható valami érdekes attrakció, ami jellemzően valamilyen etetés. Mi sormentén haladva az ázsiai részleget vettük célba, itt láttuk a térképen legközelebb elérhetőnek az éttermet, s mivel dél múltával értünk oda, időszerű volt a magunkkal hozott elemózsia elfogyasztása. Út közben épp belecsöppentünk az elefántok etetésébe, aztán a madárházat is éppen akkor nyitották amikor odaértünk, így a papagájokat is testközelről szemlélhettük meg.

img01.jpgItt uzsonnáznak az elefántok

img02.jpgValahogy ilyennek képzelik ázsiát az állatkert designerei.

img05.jpg

Ezek a papagájok magasról tojtak a fejünkre. Szó szerint. 

Ázsia után Ausztráliába, innen Amerikába siettünk, mert a pingvinek etetése érdekesnek tűnt. Sajnos lekéstük, olyan hosszú út vezetett odáig.

img03.jpg

Afrikában a majmokat  találtuk igazán érdekesnek, Európát már csak átfutottuk. Így is éppen zárásra végeztünk, az afrikai részen a zsiráfokat már be is terelték az istállójukba éppen csak elkaptam őket egy kép erejéig.

img04.jpg

A héten mint a bevezetőből kiderült Magyarországon voltam. Több oka is volt az utazásnak, elsősorban munka, de e mellett családi programokra is időt kellett szánnom. E hét végén a keresztanyám születésnapját ünnepeltük, a fiai azaz az unokatestvéreim igazi meglepetés partit szerveztek, ahol a szűk rokonság és barátok úgy 30 fős tömeget tettek ki. A helyszín a szüleim háza volt, mert itt fértek el a legtöbben. A szervezés jól sikerült, az ünnepelt az utolsó pillanatig sem sejtett meg semmit. Pedig több esély is adódott a lebukásra, még az utolsó percek is izgalmasan teltek. A vendégek autóit a közelli mellékutcákban parkoltuk le, így az érkező szülinaposnak tényleg esélye sem maradt felismerni a helyzet valódiságát, s már épp indultunk be vele a házba, amikor a kapuban megjelent egy utcabeli, panaszolva, hogy a kerti traktorjával nem fér el az autók miatt. Igyekeztem gyorsan leszerelni a fickót, de ekkor bónusz nehezítésként keresztanyám hangos sziával ráköszönt, és beszélgetni kezdtek. Mint később megtudtam az illető osztálytársa volt valamikor az általános iskolában. Minden tiszteletem az ilyen jó arcmemóriának, hogy így 45 év után első pillantásra felismerték egymást. Ez persze nem segített a helyzetemen, így rohantam az unokatesómhoz a kulcsért, s vonszoltam magammal a traktoros figurát, hogy majd arrébb állok a problémás autóval, míg keresztanyámat a nagybátyám tuszkolta az ajtó felé. Alig hat perc alatt sikerült is féreállni az autóval. Ennyi időbe került míg megfejtettem a kulcs nélküli indítás, az automata sebességváltó, és az automata, elektromos vezérlésű kézifék összefüggéseit. De a meglepetés végül sikerült, csak én maradtam le róla. Ez volt péntek este, szombaton nagybátyám irányítása alatt a csapat bérelt buszra szállt és megtekintette a szatmári vidék néhány nevezetességét. Ezen és az ezt követő vacsorán én már nem vettem részt, mert az esti géppel repültem haza, és hogy elérjem már reggel vonatra kellett ülnöm Pest felé.

Sajnos szomorú apropója is adódott hazautamnak. A múlt hét elején eltávozott közülünk apám nővére. Pénteken tőle is búcsúzott a rokonság érintett fele.

Jövő héten kezdődik a flamand nyelvtanfolyam, így később már nem lesz sok lehetőségem hazajönni, pedg az ez évi kötelező szakmai képzések még hátra vannak. Hétfőn viszem az autót műszaki vizsgára. Kedden betölti a négy évet, eddig tartott az első turnusa, innentől évente vizsgáztatni kell majd. Örömhír, hogy hosszas várakozás után, amikor már panaszlevél küldését helyeztem kilátásba, az Allianz végre kifizette a kárunkat. Nem volt egyszerű, áprilisban történt a baleset, eddig ültek rajta. Konkrétan, nem történt hónapokig semmi. A kifizetés sem volt zökkenőmentes, mert bár benyújtottuk a javítás számláját, elsőre csak a nettó összeget tétítették, majd külön kérésre utalták át az ÁFÁt is.

Előző héten volt a Babbelplus alakuló ülése. Mivel tavalyi működésünket sikeresnek ítélték, ezért idén újra indul, remélhetőleg új belépőkkel. Ezt elősegítendő, a helyi újságban rövid cikk jelent meg, amelyben M és én név szerint is meg lettünk említve. Az első összejövetelre eljött a kultúrház munkatársa (vezetője?) aki azzal az ötlettel állt élénk, hogy szeretné, ha összeállitanánk valami kultúr műsort, amit bemutatunk az érdeklődő helyi közönségnek. Elfogadtuk a kihívást, úgyhogy most törhetjük a fejünket.

Nos ezek az elmúlt hét fontosabb eseményei.

IGAZSÁGTALANNAK TALÁLJA, HOGY MÁSOK HELYETT FIZET?

Csak annyit akar a fűtésért fizetni, amennyit valóban elhasznál?

www.hodijelosztas.hu
süti beállítások módosítása