Hétvégén a garázsban pakolásztam, aztán egyebek mellett a kezembe került egy zacskó madáreledel, amit tavaly télen vásároltam, de valahogy nem került rá sor, hogy kihelyezzük. Azt hiszem az vezetett félre, hogy itt Belgiumban olyan enyhe a tél. Hó nincs, fagyni sem fagy, legfeljebb talajmentén pár fokot, ezért gondoltam a madarak úgyis találnak táplálékot. De most mivel a magok már itt vannak, valamit kezdeni kell velük, s egy kis élet is jó lenne a kertbe, így előszedettem a fiúkkal a Bokrijkben készített madáretetőket. Azok is a garázsban pihentek a polcon, B kent rájuk egy réteg lakkot, aztán kiraktuk őket a kerítésre. A túloldali szomszéd néhány kis fát ültetett a drótháló mentén, ezek egyikén tavaly egy galamb rakott fészket. Szép nyugodtan ki is költötte a tojásokat, azt is türelemmel viselte, hogy naponta többször is jöttünk-mentünk mellette, én néha még meg is álltam kicsit bámészkodni, mit csinál éppen. Gondoltam a fák miatt szívesebben szállnak majd a kis vendégek, nagyobb biztonságban érzik magukat, mintha a másik oldali, nyílt terepen lévő kerítésre aggatnánk. Jól gondoltam, mert ma már három cinege is megjelent az etetőknél.