Ma jöjjön após/anyósomék ittlétének második fontos turisztikai élménye, az amszterdami kiruccanás. Nem volt különösebb előzménye a kirándulásnak, pénteken felmerült az igény, hogy hétvégén menni kellene valahova, és ha már ilyen remek országban élünk, ahol bármerre indulunk, vigyázni kell, hogy véletlenül ki ne fussunk belőle, miért ne mennénk külföldre. Amszterdam pedig egy Debrecennyi távolságra van (mármint Budapesthez mérve) így mehetünk oda is.

M péntek este gyorsan szállást foglalt a Schiphol repülőtérhez közeli Ibis Budget hotelben, és lefoglaltunk egy autót is az AVIS kölcsönzőnél. Az AVIS-t többször használtuk már, amikor a kitelepülésünket készítettük elő, így ezért is esett rájuk a választás, na meg azért, mert az ő irodájukat már biztosan megtaláljuk az antwerpeni pályaudvar épületében. Az autóra a korábban már említett létszám miatt volt szükség. A vasúti közlekedést tapasztalat hiányában nem mertük megkockáztatni, de mint utóbb kiderült ez is működő alternatíva lett volna.

Szombaton amilyen korán csak tudtunk elindultunk tehát két autóval Amszterdam felé. Dél körül értünk a szállodába, elfoglaltuk a kényelmes kis szobákat, ebédeltünk majd elindulunk a városba. Útikalauzokból azt az információt olvastuk ki, hogy Amszterdamba nem érdemes autóval menni, mivel a városi közlekedés, a parkolás nehézkes. Ebből kiindulva az autókat a szálloda parkolójában hagytuk, ami viszont elég jelentős költséget jelentett mivel a parkolás díját a szobaár nem tartalmazza. A szállodából ingyenes buszjárattal jutottunk el a repülőtérre, ahol a felnőtteknek két napra érvényes univerzális bérleteket vettünk, a gyerekeknek meg vonatjegyeket, mert nekik a városi közlekedés ingyenes. Innen vonattal utaztunk be Amszterdam központi pályaudvarára. A bérlet egyébként nagyon okos megoldásként nem csak egy egyszerű kártya, hanem egy összehajtogatott tömegközlekedési térképet is tartalmaz. E mellé a hotelben szereztünk még egy-két ingyenes turista térképet. M még előző este otthon összegyűjtött az interneten és kinyomtatott néhány érdekesnek tűnő látnivalót, én pedig mobil alkalmazásokkal vérteztem fel magam. Így felszerelkezve léptünk ki tehát az állomás kapuján „Amszterdam, megjöttünk”. Itt aztán azonnal megállt a tudomány, mert hát merre is induljunk, mit nézzünk meg előbb. Kézenfekvő megoldást kínált az előttünk lévő kanális partján kígyózó sor, amely a csatornákon közlekedő városnéző vízibuszok állomásánál kezdődött. Rutinosan beálltunk a sor végére, miközben M előrement jegyet váltani. Egy perccel később már jött is vissza azzal, hogy a csatorna túlpartjáról is indulnak hajók, ő azokra kapott jegyet ahol nem kell sorba állni. Arra kérdésére, hogy ha sorban állás nélkül is lehet hajóhoz jutni, miért áll mégis itt ennyi ember, az volt a jegypénztáros válasza, hogy mert az emberek ilyenek, szeretnek sorban állni.

A korlátnál álló emberek mind a hajóra várnak. A háttérben a pályaudvar épülete.

Az ott szemben a mi hajónk, ahol láthatóan nincs sor.
Hajózásért rajongó olvasóknak, meg Tengerész és a blogjának olvasói számára a hajó cockpitja.
A hajó fontos eszköz Amszterdamban, mivel a várost keresztül kasul átszelő csatornákon jól lehet vele közlekedni. Azontúl pedig lakásnak is kiválóan megfelel.

Másik fontos közlekedési eszköz a kerékpár. Hallottam már arról, hogy Amszterdamban sok a kerékpár, amikor Belgiumban először megláttam egy utcai kerékpártárolót rá is csodálkoztam, hogy ez igen, errefelé tényleg népszerű, na de amikor ezt megláttam elállt a szavam. A hidak többsége meg így néz ki.

Ahogyan egymásra vannak pakolva a bicajok úgy néznek ki, mint a szerelem lakatok a hidak korlátjára aggatva. Azt is el tudom képzelni, hogy a biciklik többsége évek óta ott van, mert mire a tulajdonos érte menne, már rápakoltak másik két-három bicajt.
Vannak azért autósok is, de úgy látszik ők is környezettudatosak.

A hajókázás után a bőség zavarával küzdve ismét tanácstalanok voltunk, merre induljunk. Végül az Anne Frank háza felé vettük az irányt. Anne Frank zsidó származású német lány volt, aki a 2. világháborúban írt naplója által vált világszerte ismertté. A család Hitler hatalomra kerülése után menekült Hollandiába, majd a német megszállás alatt az apa cégének épületében bujkáltak évekig, amíg egy ismeretlen személy feljelentése nyomán felfedezték rejteküket és az egész családot koncentrációs táborokba vitték. Az ottani megpróbáltatásokat az apán kívül egyikük sem élte túl, ő pedig hazatérve az korábbi segítőjüktől kapta meg Anne naplóját, melyet a lány 13 éves korától vezetett 1944. augusztus 1-éig. Az apa miután elolvasta a naplót úgy döntött kiadja azt, a házból ahol éltek, rejtőzködtek pedig múzeumot rendezett be, így állítva emléket, családjának, lányának. A ház a mai napig népszerű turisztikai célpont, amikor mi odaértünk késő délután akkor is több tíz méteres sor ácsorgott a szemerkélő esőben. Ezt meglátva döntöttünk úgy, hogy ezt a látogatást elnapoljuk, így mivel későre járt az idő elindultunk a szálloda felé.

Másnap reggeli után vágtunk neki újra a város felfedezésének. Mivel a szálloda parkolója drága volt, és nem is láttuk értelmét annak, hogy ott hagyjuk az autókat, így kinéztem a térképen egy villamos végállomását a város peremén, ott tettük le a járműveket immár ingyenesen, majd az éppen induló villamossal mentünk be ismét a központba. Okulva az előző nap tapasztalataiból, amikor vérre menő vita kerekedett abból, hogy ki mit szeretne, vagy éppen nem szeretne látni, két csapatra oszlott a társaság. Mi férfiak és fiúk a műszaki érdeklődésünknek jobban megfelelő Nemo felé vettük az irányt. A Nemo egy természettudományi interaktív múzeum, konkrétan ugyanolyan, mint Budapesten a Csodák Palotája, csak sokkal nagyobb.

A vízparton elhelyezkedő, stílusosan hajót formázó épületben az érdeklődő, főleg gyerek közönség játékos modelleken, helyenként bemutatott kísérletek útján ismerheti meg a fizika, matematika, biológia érdekességeit.Ez például egy Van de Graaff generátor.
De volt itt komplett kémia labor is.

A Nemoban gyorsan telt az idő így mire SMS érkezett a csapat női részlegétől, hogy merre járunk már dél elmúlt, és mi még mindig ott voltunk. Megebédeltünk hát a legfelső szinten lévő bisztróban, majd telefonos egyeztetés után találkoztunk az asszonyokkal. Ők sem töltötték haszontalanul az időt, miután kiállva a 1,5 órás sort megnézték Anne Frank házát, elmentek a virágpiacra, és még egy lakóhajó múzeumot is meglátogattak. Mivel volt még idő, újabb tanácskozás vette kezdetét a merre továbbról, melynek eredménye az lett, hogy lemondva Gunther von Hagens The Human Body kiállításáról, ismét szétváltunk, de ezúttal a gyerekek a nők táborát erősítették, és amíg ők a Madame Tussauds viaszmúzeumát szemlélték meg, apósommal a Heineken sörgyár múzeuma felé vettük az irányt. Ő nagy sörbarát, én inkább csak műkedvelő vagyok ebben a tekintetben, de ilyen lehetőséget nem szabad kihagyni. A kiállításon azon túl, hogy megismerjük a sörgyár múltját, jelenét és talán jövőjét is, lehetőség van sörkóstolásra, sőt a belépőjegy mellé kapott gumi karkötő felmutatásával a látogatás végén két pohár csapot sörrel is megvendégelik a látogatókat. Sajnos mivel nekünk még egy-egy autót vissza kellett vezetni aznap Belgiumba, ezt az élményt nem tudtuk maradéktalanul kiélvezni. Hát igen, egy kicsit olyan volt ez, mint bekötött szemmel ülni a sztriptízbárban. Mindenesetre a karkötő megvan, ha legközelebb arra járok, behajtom a tartozást.

Korai Heineken söröspalackAz első sörfőző üstök

Megtudtuk különben, hogy az alapító Gerard Adriaan Heineken 1863-ban vette meg a gyárat és a kezdetektől fogva a minőségi sörgyártást tűzte ki célul maga elé. A Heineken sörök máig egyedi jellegzetes ízét a Dr. Elion, (a Louis Pasteur professzor iskolájában végzett tudós) által 1886-ban felfedezett „A élesztő” adja. A sörgyár termékét az 1889-es párizsi világkiállításon kitüntetéssel díjazták, majd az igazi nemzetközi sikereket Freddy Heineken az alapító unokája vezetésével érte el a cég.

A söröskocsit húzó lovak istállójaS maguk a korabeli söröskocsik is

A nap végén visszavillamosoztunk a kocsikhoz, majd hazakocsikáztunk belgiumi otthonunkba.

Mint az elején írtam, a program végén megállapítottuk, hogy az egész expedíció második autó nélkül is lebonyolítható lett volna, mivel a vonat, amivel a repülőtérről Amszterdamba és vissza közlekedtünk Antwerpen felé illetve onnan közlekedik. Tehát utazóknak javasolhatom ezt is kipróbálni. A városban való mozgásra a tömegközlekedés nagyon alkalmas, mi mindenhova villamosokkal mentünk.