Most hogy a több hónapos elmaradásom miatt azt a 2-3 olvasómat is elvesztettem akik eddig hősiesen látogatták az oldalt végre beszélhetünk a hüvelygombáról... :-)

Nem, de tényleg van mit pótolni, azt sem tudom hol kezdjem. 

Arról volt említés, hogy valamikor január végén vagy február elején a fiúkkal hazamentünk, mert nekik volt egy hetes szünetük én meg kihasználtam a lehetőséget, hogy munkákat rendezzek le. Visszafelé pedig elhoztuk magunkkal M szüleit is, akik kihasználva hogy még nem lehet/kell a vidéki telken kertészkedni vállalták, hogy pár hétig nálunk lesznek, segítenek amiben tudnak. Az otthon töltött hétről már nem emlékszem semmilyen említésre érdemes dologra. Én ügyeket intéztem, a srácok a nagyszülőkkel voltak, aztán újra ültünk az autóban és utaztunk Belgiumba. Ami változás, hogy ezúttal GPS nélkül jöttem. Ennek megvolt az az előnye is, hogy valahogy éberebbnek éreztem magam, mert figyelni kellett azért néha, hogy merre megyek.

Aztán jelentősebb események...

Nyílt nap a helyi iskolában

Február 20-án szombaton lehetőség volt ellátogatni a helyi iskolába, amelynek G most az ovi részlegébe jár, és megnézni az első osztályos termeket, beszélni a leendő tanárokkal. Mi is ellátogattunk, mert természetesen tudni akartuk, mégis mit gondolnak G-ről, képes lesz -e a jelenlegi flamand tudásával elkezdeni az iskolát ősszel. Beszélgettünk az egyik tanítónővel, aki azt mondta ismeri G-t, beszélt már az óvónővel is. Szerinte semmi probléma nincs, szépen érti a dolgokat, így ő nem látja akadályát a szeptemberi kezdésnek. Ugyanezt mondta az egyik óvónő is (sajnos nem G óvónője, mert ő éppen beteg volt ezen a héten). Viszont az ebédlőben egy kávé mellett az igazgató úrral is összefutottunk. Ő már diplomatikusan a „majd meglátjuk” mondattal rendezte le a kérdést. Még M sem teljesen biztos benne, mi lenne a jó.

Bedobok pár képet, hogyan is néz ki itt egy tanterem az elsőben.

Nagyjából mint otthon, a különbség csak annyi, hogy itt működő okostábla van. A tanító laptopjáról megy a tanítás.

Persze ilyen kis pihenősarok nálunk nem alapfelszereltség, és talán a számítógép sem jellemző.
Ez pedig az oviból van. Az almahámozó gép, amit már tavaly megcsodáltunk, amikor felmértük a terepet. Erre valahogy felszúrják az almát, aztán tekerni kell, közben szépen meghámozza, s talán még a magházat is kivágja a végén.

 Karnevál

Február 28-án vasárnap volt településünk egyik fő attrakciója, a karnevál. Tavaly még csak M és szülei élvezhették, mi még nem voltunk itt, de idén a teljes csapat ott volt. Ilyenkor a város főutcáján látványos felvonulással ünnepelnek. A debreceni virágkarneválhoz hasonlóan, feldíszített autók, fúvós zenekarok, táncosok vonulnak, akiket aztán valamilyen zsűri pontoz is a végén. A gyerekek számára különösen izgalmas, mert a vonulók közben cukorkákat, plüss állatkákat dobálnak, amit a kicsik zsákszámra szednek össze. Cserébe én az egyik vonulót kínáltam meg a kislaposban magammal vitt szatmári szilvából. A jutalmam az lett, hogy amikor a vonulás végén újra összefutottunk velük ők adtak nekünk (apósommal voltam) egy-egy pohár csapolt sört. Voltak például minyonok.

Majorette-s lányok.

Ilyen színes kocsik. Az előbb a debreceni gusztus húszhoz hasonlítottam az eseményt, ez persze csak a jellegre igaz, a minőségre kevésbé. Ez olyan kisvárosi sufni karnevál, de annak viszont nagyon jó. Az még nem derült ki számomra, hogy kik a felvonulók. Apósom szerint helyi cégek, esetleg mezőgazdasági termelők. A karnevál alatt és utána a nép a főtéri pubokban töltötte az idejét. Ezekről azt kell tudni, hogy nagyon szűk kis helyek, amikor ilyenkor tömve vannak emberekkel, lépni nem lehet.

Na ennyit mára.

A következő posztban elmegyünk egy kicsit Amszterdamba, beszélünk a márciusi terror akcióról, aztán jönnek a napi dolgok.