Belgiumban bár tovább tart a tanév mint Magyarországon, azért nem fukarkodnak az év közbeni szünetekkel, így a tavaszi szünet is két teljes hetet tett ki. Mivel ez túl hosszú idő ahhoz, hogy csak itthon lustálkodjunk, így M gondoskodott programról. Igyekszünk nem herdálni a pénzünket, ezért elvetettük a Kanári szigeteket, és közelebb, Luxemburg illetve Hollandia irányában nézelődtünk. Végül Hollandia nyert mert az Elfsteden Route izgalmas küldetésnek ígérkezett.

Az Elfsteden Route Hollandia Friesland tartományát körbejáró, 11 várost érintő túra. Eredetileg ezt a kört a téli időszakban, a befagyott csatornák tükörsima jegén korcsolyázva járták az emberek, de most inkább kerékpárral érdemes elindulni. Bőszen tervezgettük a 250 km-es távra a különféle szakaszokat, figyelembe véve a család gyengébben teljesítő tagjainak erőnlétét, de végül rá kellett jönnünk, hogy nagyon erőltetett menet lenne az egészet bejárni. Különösen hogy a meteorológia nem sok jóval kecsegtetett ami, ha körtúrában gondolkozunk, azt jelenti, bármilyen zord az idő mennünk kell tovább. Ezt nem vállaltuk így inkább a terület sűrűbb, déli részén ütöttünk tábort Sloten mellett, egy kempingben bérelt mobilházban, és innen csillagtúrákkal hódítottuk meg az alföldet.

Már a megérkezésünk napján felpattantunk a drótszamarak (lábtekerészeti tovarobogók) nyergébe, és a tengerpart felé vettük az irányt. Tanultuk földrajzból, hogy Hollandia másik neve Nederland, ami azt jelenti mélyföld. Azért mélyföld, mert a talaj szintje a tenger szintje alatt van, ezért gátakkal védik a területet. Nos ezt idáig el sem tudtam képzelni, hogy nézhet ki, de most láttam saját szememmel. Az alábbi kép a töltés tetején készült, s az egész tényleg olyan, mintha valahol Szabolcsban a Tisza vagy a Szamos melletti gátak tetején állnék, csak itt az ártéri erdők mögött hömpölygő folyó habjai helyett a tenger hullámain csillan meg a napfény. Amikor van napfény. A tájékozódásunkat egyébként itt is a már Belgiumból jól ismert útpont rendszer segítette. A kempingben kaptunk egy részletes térképet a környékről, rajta jól láthatóan az összes kerékpáros pont, de minden pontnál kiválló állapotú táblákon ugyanezt a térképet találjuk, így el sem lehet tévedni. Ha mégis megpróbálnák, akkor a helyiek tesznek róla, hogy ne sikerüljön. Két alkalommal is, ahogy megálltunk egy-egy térképnél, csak hogy szusszantásképpen megbizonyosodjunk merre is tartunk, az arra járó biciklis bácsik-nénik lelkesen magyarázták hogy szerintük merre kell mennünk, ha kértük ha nem. Egyébként is nagyon barátságos népek, akárkivel találkoztunk úton-útfélen azonnal ránk köszönt. Az útjaink során szép kis falvakat, városkákat érintettünk, ezekről ide teszek néhány fényképet.Amint az a képeken is látszik, a területet keresztül-kasul csatornák szelik át. A csatornák és a tenger közelsége nyilván ösztönzi az embereket egy kis hajókázásra, na meg a holland ősi hajós nemzet. Így aztán olyan jachtokat volt szerencsénk látni, hogy csak ámuldoztunk. Nem csoda, ha ezen hajók arra inspirálták G-t, hogy ő is megépítse a maga kis LEGO vitorlását.A legtöbb vitorláson látható a hajó közepe táján mindkét oldalon egy-egy uszony szerűség. Nem tudom mi lehet a funkciója, gondolom valamiféleképp az egyensúly megtartásában van szerepe. Nekem személy szerint nem tetszik, olyan mintha füle lenne a hajónak.

UPDATE: közben megkérdeztem Tengerészt, az Amapola építőjét, aki felvilágosított: "Miután arrafelé sekélyvizű csatornákon hajóznak a szélmalmok között (amik amúgy nem malmok, szivattyúkat hajtanak) csak lapos fenekű, csekély merülésű hajók tudnak járni a belvizeken. De a tengerre kiérve viszont szükség van a víz alatti laterálfelületre, mert anélkül nem lehet "szél ellen" vitorlázni, ilyenkor leengedik ezeket az uszonyokat, azaz a sverteket. A vitorlás csak úgy tud haladni minden, a hátszéltől eltérő irányba, mint ahogy a cseresznyemagot elpöccinted a mutató és hüvelykujjad közt, a szél fent nyomja a vitorlát, a víz alulról a svertet és a hajó a két erő előrefelé mutató vektorának irányába halad." Sűrűn találkoztunk még egy érdekes jelenséggel amire, bár Belgiumban is láttuk már, azért még mindig rá tudtunk csodálkozni. Ez pedig az, ahogyan a hidakat nyitogatják amikor hajók haladnak át. Pontosan olyan mint amikor a vonat keresztezi a közutat. Villog a lámpa, jön le a sorompó aztán már emelkedik is a híd. A hajók méltóságteljesen elvonulnak előttünk, majd híd vissza a helyére és lehet továbbhaladni. Aki szemfüles az alábbi videón azt is láthatja ahogy a híd kezelője egy pecabottal beszedi a parkoló, akarom mondani a kikötői díjat. A zsinór végén (ez sajnos nem vehető ki a videón) egy kis kék színű holland fapapucs lóg. Ebbe teszik be a hajózók az adományt.

Ezen a vidéken láthatóan állatartásból élnek az emberek. Rengeteg tehenészetet láttunk, több helyen birkanyájakat. Érdekes, ahogy a házak tetőfedése elkülönül. A lakórésznek más héjazata van mint a mögötte lévő gazdasági résznek. Sokszor még anyagában is más, nem csak színében. Míg elől cserép addig hátul pala, vagy nád.Összegezve, a hűvös idő ellenére is kellemes hetet töltöttünk el. Napi 30-40 kilométereket tekertünk, bár két pihenőnapra is sor került. Az egyiken otthon maradtunk mert viharos szél fújt egész nap, a másikon esőt ígért a meteorológia ezért akkor azokat a városokat látogattuk meg autóval, amelyek bicajjal távol lettek volna. Kényelmünket szolgálta még a kepming kis uszodája, ahol esténként egy kis pancsolással lazíthattunk, kivéve amikor a helyi asszonyklub aquafitness órát tartott. Akkor udvariasan megkértek, ne zavarjuk őket.

Ja és hogy el ne feledjem, mivel húsvét volt, természetes, hogy a húsvéti nyúllal is találkoztunk.