Üdvözöllek kedves Olvasó!

Még csak most kezdek barátkozni a blog írással, így nézd el nekem ha eleinte kicsit nehézkesen haladok majd. 1997. óta lógok a neten de az önkifejezés ezen formája még új számomra. A blogom arról fog szólni amit a címe is tükröz, egy balga magyar próbálkozása Belgiumban. 

Egy családi döntést követően arra az elhatározásra jutottunk, hogy határozatlan időre Belgiumba tesszük át székhelyünket. A dolog mögött nem volt meghatározott politikai vagy gazdasági indíttatás, mivel családunk abba az átlagos középosztály rétegbe sorolható nemzedékek óta, akik kitartó szorgos és becsületes munkával elérték azt a szintet ahol nem kell aggódni a miatt, hogy mit együnk holnap, de azon sem kell sokat rágódni, hogy hol fialtassuk a felhalmozott milliárdokat. Ugyanakkor mindkettőnkben (nejem és én) motoszkált a kíváncsiság, hogy milyen lehet máshol élni. Lehetünk -e többek más körülmények között annál amik vagyunk? Szintén fontos szempont volt, hogy szeretnénk ha a gyerekeink (kettő fiú, 10 és 5 évesek) megismernének idegen kultúrákat és nem utolsó sorban folyékonyan beszéljenek idegen nyelvet.

Miért éppen Belgium? Mert a feleségem ott talált egy képzettségének és érdeklődésének megfelelő állást egy jó cégnél. Mivel valójában már évek óta ennél a multinacionális a cégnél dolgozik, így valóban jó pozícióból indulunk, nem takarítónak, pizzafutárnak, vagy építőipari segédmunkásnak kellünk.

Magamról pár szót, hiszen alapvetően ez a blog rólam is kell hogy szóljon. Mérnöki végzettséggel több területen is dolgoztam már. Néhány éve saját vállalkozásom irányítom, ami nem túl nagy szó, lévén hogy csak magam vagyok a cégnél. Ezzel együtt az utóbbi egy-két év eredményesnek mondható, és bizakodva tekinthetek a jövőre is. 

M a feleségem már 2 hónapja kinn van, mi a többiek pár hét múlva csatlakozunk hozzá. A nagyobbik fiam B egy angol nyelvű iskolába fog járni. Sajnos ez eléggé megterheli a családi kasszát, de sok töprengés után döntöttünk úgy, hogy egyszerűbb és hosszú távon kifizetődőbb, ha ő egy olyan nyelven tanulhat, amelyet valamennyire ismer (ovis kora óta tanítják neki) és megért. G 5 éves, ő a középső csoportot fejezte be itthon. Kinn szintén óvodában folytatja, de ő a helyi flamand nyelvűben. Egyelőre el sem tudom képzelni milyen érzés lesz neki egy ilyen teljesen idegen környezetben ahol egy kukkot sem fog érteni abból amit a társai vagy a tanítói mondanak. De bízunk benne, hogy feltalálja magát.

Szóval itt tartunk most. A kiutazás előtt nekem még el kell intéznem néhány dolgot, ezek a következők:

- folyamatban lévő munkáim lezárása

- házunkon lévő apró simítások

- egyéb ügyek

 Odakinn Antwerpen közelében fogunk élni egy kisvárosban. Sikerült egy 6 lakásos társasházban találni egy földszinti lakást, amihez kert és garázs is tartozik. Ez azért fontos, mert itthon is kertes házunk van, és így a kutyánkat is magunkkal tudjuk vinni. A kutya, D 2003. óta él velünk, amikor megvettem azt a kis házat amit később megdupláztunk. Egy fekete labrador, nagyon barátságos, szerintem az utcabelieknek jobban fog hiányozni majd mint mi. Most jut eszembe, neki is intézni kell majd hamarosan az útlevelét.

Nos ahogy nézem nem is lett ez olyan rövid első bejegyzés. Általában szeretek beszélni, így valószínűleg a bejegyzéseim is inkább ritkábbak, de tartalmasak lesznek. Mi a célom ezzel a bloggal? Semmi. Mások is írnak hasonló blogokat a külföldre költözésükről, az életükről talán azért, hogy megint mások elolvassák. Valószínűleg az enyém is egy lesz ezek között. Életemben eddig mindig hasznos dolgokra igyekeztem fordítani az energiáimat. Még kirándulni sem tudok úgy elmenni, hogy ne legyen valami cél kitűzve. 40 éves vagyok és főleg az utóbbi hetekben kezdtem úgy érezni, hogy túl nagy a nyomás amit magamra engedek. Az állandó megfelelési kényszer. Ebben a blogban ezt akarom ellensúlyozni. Nem akarok senkinek megfelelni. Leírom amit gondolok, aztán legközelebb is leírom, és nem fog érdekelni, hogy vajon egyezik -e a gondolkodásom azzal amit előzőleg leírtam. Nem fogok mindent megosztani itt, és ha nem lesz kedvem nem fogok megmagyarázni sem dolgokat. Leírom amik történnek, és ha lesz aki elolvassa akkor lesz, ha nem akkor nem. Tapasztalatokat fogok leírni, történéseket, esetleg hasznos információkat. Ami sikerül. Nem akarok tematikus lenni, és nem akarok hasznos lenni.

Most egyébként éppen előkészítő terveket csinálok. Kitűzött cél, hogy egy-két napon belül minden munkámat lezárjam. Aztán a házzal kell foglalkoznom. Meg kell csinálnom az emeleti fürdőszobát, a pincében a villanyszerelést, a fűtés szabályozó elektronikát (télen egy hiba miatt szétszedtem és most csak úgy lógnak a vezetékek), pár ablakpárkányt, ajtó szegélyt. Közben indítanom kell adminisztratív ügyeket is. Szóval nem lesz lazsálás.

Belgiumi terveim a nyárra a pihenésről szólnak, na meg a nyelvtanulásról. Az angol tudásomon is bőven van mit csiszolni, nem is beszélni a flamandról. Nézegettem már állásokat, nos flamand nélkül nincs sok esélyem, úgyhogy hajrá.

Mára ennyit, folyt. köv.