Ma úgy tűnik lezáródott a család regisztrációja. A gyerekek már akkor megkapták a regisztrációs igazolásukat (egy papír dokumentum formájában) amikor éppen Magyarországon voltam. Én a múlt héten mentem be aláírni a még aláírni valókat, akkor rendelték meg a plasztik kártyát. Ma kezembe kaptam ezt is. Sajnos a nevemet elírták rajta. Kérdeztem az ügyintézőt, hogy mi legyen, problémás -e így? Azt mondta ha akarom kicserélhetjük, újabb fénykép stb. Mondtam, hogy nekem így is jó de valahol nem lesz -e ezzel problémám (tudom is én pl. egy rendőri igazoltatáskor), erre azt felelte, hogy ha gondom lesz vele majd akkor kicseréltethetem. Ebben maradtunk. Tulajdonképpen ez csak egy lakcím kártya, így a személyazonosságom igazolására még mindig a magyar személyi igazolványom a hiteles dokumentum. De ez az eset egy újabb megerősítése annak, hogy fel kell hagyni, a nyugaton minden jobban működik szemlélettel. Itt is emberek dolgoznak, itt is hibáznak. Ugyanígy tapasztalja M, hogy bizonyos ügyekben elküldött e-mailekre egyszerűen nem jön visszajelzés. B-nek például még nyár végén rendelt plusz ingeket az iskolai egyenruhához, amire azóta sem jött reakció. Ez azért gond, mert most egyetlen fehér inge van, amit naponta mosunk, szárítunk vasalunk (mármint M) hogy a gyerek tisztában menjen, meg ne szólják. Azért hogy ellenpéldát is mondjak, a magyarországi gimnázium igazgatónője sem siet válaszolni arra a kérdésünkre, hogy hogyan működik az osztályozó vizsga rendszere. 

Update: az előbb kapott M e-mailt az ügyintézőtől, hogy ellenőrizte a hibát, a rendszerben ki is javították, de azt javasolja menjek és kérjek új igazolványt, amiért természetesen nem kell fizetnem. (mondjuk igazolvány képet is kér újat ami viszont nem lenne olcsó, de szerencsére egy még maradt). Szóval egy piros pont a flamandoknak, mert nem restek korrigálni a hibát kérés nélkül.

Még erős a vágy bennünk a tekintetben, hogy B a magyar tanulmányaival se maradjon le, hogy ha hazatérünk folytatni tudja majd az iskolát. Ezt az eddig kapott információ morzsák alapján úgy képzeljük, hogy valamikor (év végén? félévkor?) osztályozó vizsgákat kell tennie azokból a tárgyakból amiket itt nem tanul de otthon követelmény. Erről szeretnénk többet hallani, de mint mondtam az igazgatónő még nem válaszolt.

Közben küzdünk a nyelvtanulással. B-vel naponta olvassuk a feladott angol olvasmányt. Az a szerencse, hogy nagyon gyerekekre íródott, egyszerű a nyelvtana így én is elboldogulok vele. M tanítja neki a szavakat. Most egy olyan módszerrel, hogy kártyákat nyomtattunk, amin az egyik oldalon az angol szavak vannak, példamondattal, a másik oldalon néhány szinonim angol szó és a magyar jelentés. A szinonim szavakat és a jelentést egy másik sorozatra is rányomtatom, így az asztalon kiterítve lehet összepárosítani a kártyákat. Ez szórakoztatóbb mint szótárból tanulni és egyelőre hatékonynak is tűnik. Így aztán valami hasonlót G-vel is megpróbáltam. Neki képes kártyákat nyomtattam, rajta a flamand szavakkal és a magyar jelentésükkel. Így ő a képről tudja azonosítani a dolgokat én meg elolvasom neki a flamand nevét. Ez nála is bejött, mert bár első alkalommal vonakodott leülni és játszani vele, de másnap már ő maga hozta a kártyáit, hogy gyakoroljunk. Sőt kérte gyártsak újabbakat is. Remélem így hamarabb megjön az önbizalma és az oviban is próbálkozik majd beszélgetni. Tegnap már második alkalommal mesélte, hogy külön tanár foglalkozott vele. Tegnap például a színeket tanulták. Érdekes, hogy felénk az óvoda semmilyen formában nem jelezte ezt, hogy külön foglalkoznak a gyerekkel, pedig hasznos lenne, mert akkor itthon mi is gyakorolhatnánk vele ugyanazokat a dolgokat. Miközben írtok épp üzent M, hogy mivel ma fél napos az ovi menjek én is délre oda, mert tudunk egy kicsit beszélni az óvónővel.

Most hogy regisztrálva vagyok, így ha jól tudom már nem vezethetem Belgiumban a magyar rendszámos autómat. Lassan el kell kezdenem azt is intézni.

Hétvégén tettünk egy újabb kirándulást, én szombaton Antwerpenbe kerekeztem. Oda-vissza csak 30 km volt, nem nagy táv. Igazából nem is csináltam semmit, csak sétálgattam a bevásárló utcában. A városháza előtti főtéren megint rendezvény volt. Most valamilyen kerékpáros ügyességi versenyt rendeztek aminek nem ismerem a pontos nevét. Hihetetlen nehéznek tűnő akadálypályán kellett a bicajokkal végigmenniük a versenyzőknek, akik számos országot képviseltek, szóval komoly megmérettetés volt.

Ezek a fickók fel-le ugráltak, egyensúlyoztak a kerékpárokkal ezeken a fatörzseken, sziklákon, úgy hogy közben nem tehették le a lábukat. A pálya szakaszokra volt bontva. Minden versenyzőt két bíró kísért akik az időt mérték és a hibákat, azaz a lábletevéseket számolták. Amíg én néztem nem nagyon voltak ilyen hibák.

Vasárnap már családosan tekertünk el a közeli Edegembe, ott vannak ugyanis AIKIDO edzések. Sok év kihagyás után újra belefogok, most kicsit az időm is talán több lesz, illetve a helyzet specialitása, hogy így legalább együtt leszek egy rakás helyi emberrel, muszáj lesz valahogy kommunikálnom velük, tehát tanulom a nyelvet is. Az edzések kedden és csütörtökön vannak este fél héttől nyolcig. B is szeretne járni, így őt is viszem magammal. A táv csak 6-8 km (más-más helyen vannak a keddi és a csütörtöki edzések) ami egy szép kerékpárúton simán teljesíthető 15-20 perc alatt.