Otthon iskola

A múlt héten megérkezett a várva várt levél az igazgatónőtől, amiben tájékoztat, hogy miből kell majd B-nek vizsgáznia, ha úgy döntünk. Magyar nyelv és irodalom, Latin, Erkölcstan. A többi itteni tárgyát, tehát a matekot, meg a tudományokat elfogadják. Az előbbieken viszont dobtam egy hátast. Mármint a Latinon és az Erkölcstanon, főleg a Latinon. Fel sem tudom fogni, hogy fogjuk a szegény gyereket az angol és a flamand mellett még latinra is oktatni, pláne úgy hogy mi sem beszéljük a latint, ráadásul az égvilágon semmi hasznát nem látom. 

Rendben, egészségügyi pályán, jogi pályán ez még szükséges valamiért (bár a jogiban nem is vagyok annyira biztos), de máshol szerintem sehol. A gyerekem meg ahogy elnézem, ezen pályák egyike iránt sem fog érdeklődni. Általános iskolai történelem tanár nénink mondta volt, hogy jó és hasznos volt régen a latin tanulás, mert a latin egy nagyon logikus nyelv és fejleszti ezt a fajta gondolkozást. Kár hogy már nem oktatják, mondta, de legalább van helyette orosz, ami szerinte szintén egy logikus nyelv. Ebben speciel egyet tudok vele érteni így utólag, az orosznak tényleg van egy nyelvtana, be kell vágni (igeragozás, főnévragozás, melléknév ragozás, elöljárószók) aztán már lehet is összepakolni a szavakat a megfelelő végződésekkel ellátva. De hogy ez fejleszti –e a logikát? Nem tudom. Szerintem a logika adottság kérdése is. Mindegy, a lényeg az, hogy fel van adva a lecke, ha tényleg akarjuk, hogy a gyerek a magyar nívót is vigye.

Társadalombiztosítás

Hátha valakit ez is érdekel. M munkaviszonya után én is élvezhetem a belga társadalombiztosítás előnyeit, ha igazolom az itteni biztosító felé, hogy egyébként Magyarországon biztosítva vagyok. Ehhez nem elég az otthon kiváltott EU-s TB kártya, hanem kell egy S1 jelű nyomtatvány. Utánanéztem, hogyan lehet ezt igényelni. Létezik két igénylőlap erre, amit ügyfélkapun keresztül is be lehet nyújtani, azonban rám egyik sem alkalmazható, mert az egyik szerint nekem párhuzamosan kellene dolgoznom Belgiumban is és Magyarországon is, a másik szerint meg a magyar munkahelyem kellett volna, hogy kiküldjön ide dolgozni. Én viszont továbbra is a magyar ügyfeleimnek dolgozom, magyar Forintban kapom a fizetésem, Magyarországon fizetek adókat és járulékokat, csak épp Belgiumban tartózkodom. Így írtam az OEP-nek egy mailt, vázolva a helyzetet és kértem a segítségüket. Nem néztem meg pontosan, de úgy egy hét után felhívtak telefonon. Én elmagyaráztam az e-mailemben is leírtakat, aztán ők elmagyarázták, hogy mi a teendőm. Végeredményben írjam le a szitut még egyszer, hagyományos levélben a területileg illetékes kormányhivatal Egészségbiztosítási Főosztálya számára, igazoljam, hogy van itt lakhelyem, igazoljam, hogy tényleg itt is élek, és adjam meg melyik biztosító akar itt engem biztosítani, aztán majd értesítenek mikor fáradhatok be (vagy meghatalmazottam) az igazolásért. Nem tűnik bonyolultnak a dolog, csak azt hiszem meg kellene várnom amíg megjön az új itteni lakcímkártyám (ezzel akarom igazolni hogy van itt lakhelyem), amin már helyesen szerepel a nevem, nehogy két betű felcserélése akadjon fenn a magyar bürokrácián.

Aki pedig eddig bírta annak most jöjjön egy kis szórakozás.

Szombaton már benne volt a lábamban a bugi, így miután az egész napot végigtanultuk B-vel (angol olvasás, fordítás, szótárazás) kitaláltam, hogy a gyereknek is kell a mozgás elv alapján tekerjünk be este Antwerpenbe, nézzük meg, hogy mulatnak a flamandok. A mi kis városunk ilyen szempontból nagyon csendes, nyugis. Van pár étterem, PUB, de ott alig szól valami halk zene, inkább csak beszélgetnek az emberek. Este kilenc után nem sokkal indultunk neki az útnak, láthatósági mellény, lámpák a bicajokon, B-nek még a sisakján is villog egy piros LED, aztán hajrá. A szomszéd városig nem is volt különösebb élményünk, ott azonban majdnem véget is ért a túra. Egy sarkon álló PUB előtt vezetett el az utunk, ahonnan már messziről hangos dixieland muzsika hallatszott. Nem tűnt túl tágasnak a hely, de mégis egy legalább négytagú zenekar játszott benn, nem is akárhogyan, és mintha maga Louis Armstrong énekelt volna a mikrofon állvány mögött. Tökéletes néger hang volt, a bőrszín viszont nem stimmelt, ez így jó kontraszt volt. Erős késztetésem ellenére nem mentünk be, mert egyrészt melegítőben voltunk és ezt az öltözéket nem éreztem helyénvalónak a rendezvényre, másrészt meg B annyira nem rajong a dixie zenéért, még ha az apja kedvéért jópofát vág is, amikor néha az autórádióban jazz muzsikára hangolok. Picit füleltünk az ablak alatt, majd tovarobogtunk. Azt már említettem, hogy itt nagyon jó kerékpárutak vannak, így még ez az esti bringázás sem veszélyes, és az autóforgalom egyébként is gyér volt. Antwerpenben a már bejárt úton a történelmi városközpontba mentünk, a városháza környékére. Itt nem is kellett csalódnunk, zajlott az élet. A PUB-okban, kávéházakban az őszi időjárás ellenére üldögéltek azért emberek. Persze nem is volt igazán hideg. Éppen előttünk haladt el egy helyi reality műsor stábja is, legalábbis erre következtettünk abból, hogy egy piros ruhás, baseball sapkás srácot egy kamera és egy hangmérnök kísért az egyik DISCO felé, majd határozott léptekkel be is mentek.

Nagyjából így néztek ki a PUB-ok teraszai.

A városháza is kapott dekor világítást.

Nem mondom, hogy tömegek, de végül is vannak azért népek az utcán, és tegyük hozzá, van több utca errefelé, majdnem mindben voltak ennyien.

Miután kinézelődtük magunkat elindultunk hazafelé. Kicsit elvétettem az utat így kikeveredtünk Antwerpen egy külső lakótelepi részére, ahol abban a meglepő látványban volt részünk, hogy a toronyházak előtti park füvén több tucatnyi vadnyúl legelészett, látszólag a legkevésbé sem törődve azzal, hogy tőlük alig pár lépésre megálltunk ámuldozni. Fényképet nem csináltam, mert a telefon vakujával esélytelen lett volna élvezhető minőségben megörökíteni a látványt, de az alábbi kis grafika alapján el lehet képzelni mit láttunk.

Valami ilyesmit. Oké a nyulak kisebbek voltak, de így jobban látszik. 

Érdekesen festene így a Flórián tér nemde? Persze még sosem jártam este a Flórián téren, így könnyen lehet, hogy az pontosan így néz ki sötétedés után.

Elképzeltük, milyen egyszerű dolga van itt egy vadásznak, csak kiül az erkélyre és megvan a vacsora.

Amúgy nálam meg ez van a fűben nyúl helyett. Szerintem ez sem rossz, és nem is nagyon szalad el.

Fél egyre értünk haza, utunkban a dixie bárban még mindig játszott a zenekar, sőt párszáz méterrel arrébb egy üzletház emeleti terméből is élőzene hangjai szűrődtek ki.

AIKIDO

Ma sikerült eljutnunk AIKIDO edzésre, ami főbb vonalaiban nem sokban különbözött egy otthonitól. A fél hatos kezdés érdekében mi már hatra odaértünk, hogy legyen alkalmunk megérdeklődni a sensei-től a tudnivalókat. Az edzés elején rajtunk kívül még hárman voltak, beleértve a sensei-t is, de azért menet közben felszaporodott a létszámunk 8 főre. B-nek nem volt egyszerű dolga, szinte csak középhaladó technikákat gyakoroltunk. Ami elszomorított, hogy 2. kyu-m ide vagy oda, a 2008-as újrakezdés után a 2011-től kihagyott évek megint meglátszanak a mozdulataimon. Anno már azt éreztem közelítek a könnyed mozdulatok felé, ma ellenben megint erőlködtem. Nem baj, lassan belejövök majd. Az itteniek egyébként kedvesen fogadtak, persze ez az AIKIDO-ban alap követelmény, különösen örülni kell a jövevénynek, ha amúgy is kevesen vagyunk az edzésen. A sensei azért elmondta, hogy magasabb a létszám, csak ugye a munka meg az iskola miatt nem mindenki jön mindig. Megnyugtattam, hogy ez nálunk sincs másképpen.