Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

2016.01.18 - Hétfő

Szokásos elmaradás után

2016. január 18. - Műszaki

Szokásomhoz híven nem igazán naprakész a blog. Igazság szerint vagy túl sok dolog történik vagy túl kevés. Most épp repülőn ülök hazafelé tartva, mármint Magyarországra. Tulajdonképpen aludnom kellene, mivel az előző éjjelt laptop újratelepítéssel töltöttem, de nem sikerül.  Mivel más értelmes dolgot nem tehetek, pótolni próbálom a lemaradásom. Végül sikerült aludni, így a következőket már visszaúton írom. (Ezt a bevezetőt tulajdonképpen korábban írtam, mint ahogy megjelenik a blogon, de nincs jelentősége a dátumoknak.)

Itt Belgiumban korán kezdik a karácsonyt, már december 5-én feldíszített fenyővel várják Sinterklaas-t. Ennek ellenére a mi kis városunkban nem tűnt fel nekem nagy karácsonyi láz. Alig árultak fenyőt, és az ünnepek elmúltával sem láttam sok kidobott fát. Az az érzésem, hogy a többség műanyag karácsonyt tartott, ahogy mi is. A Mikulás konkrétan Frankfurtban talált meg minket, mert M a munkaútját összehangolta egy családi kirándulással. Szombat reggel indultunk vasárnap érkeztünk vissza a fiúkkal. A rövid rendelkezésre álló időt a Goethe ház meglátogatásával, karácsonyi vásárral, és uszodával töltöttük. ujevimg01.jpg

 A karácsonyi vásárban olyan érdekességekkel találkoztunk, mint "Ungarischer Langos" 

ujevimg02.jpg

vagy ez a nagy, többszintes körhinta. ujevimg03.jpgMint mondtam a Mikulás a gyerekek meglepetéséra a hotelszobában is megtalált minket. Annak ellenére, hogy G "egész éjjel" nyitva tartotta a szemét sikerült észrevétlenül otthagynia az ajándékokat, amiket reggel csak nehezen talált meg, mivel nem a cipőkben hanem a cipők mellett voltak elhelyezve. 

Amikor hazaértünk a fiúk nem tudtak megnyugodni, amíg fel nem díszítették a még otthonról hozott műanyag fát. Az egész műveletet egyedül hajtották végre, kezdve onnan, hogy a garázsban álló összehajtogatott költöződobozok alól ki kellett szabadítani a díszeket tartalmazó rekeszt. Az eredmény pedig magáért beszél. ujevimg04.jpg

A karácsonyt Magyarországon töltöttük. Mivel ez bő két hét volt a szilveszterrel együtt, így a kutyát sem hagyhattuk itt. De már megvan a kellő rutin ezekre az autós utakra is. A csomagtartót kartonnal burkolom, így kialakítok két rekeszt. A nagyobbik Döméé, a maradék helyre megy pár csomag. A legutóbb otthon vásárolt tetőboxba épp elférnek a bőröndök, és ami még marad, azok az utastér szabad helyeire. Az út nagyrészt eseménytelen volt pedig lélekben minden rosszra fel voltunk készülve a hozzánk hasonlóképpen hazautazó kelet európai emigránsok áradata miatt. A német osztrák határ közelében volt egy kis araszolás mert az osztrák autópálya matrica vásárlás miatt a határ előtti két benzinkúton feltorlódtak az autók. Az út utolsó szakaszában pedig az M1-en egy baleset miatt álltunk vagy egy órát. Első utunk a házunkhoz vezetett, M előszedett pár anyagot B nyelvtanulásához. Itt mindenki megcsodálta az új kaput, amit a múlt hónapban csináltattam, és M még nem is látta. Aztán továbbindultunk Dunaújváros felé, M szüleinek egy közeli faluban van telkük, rajta egy házzal,  idén itt töltöttük a szentestét a szokásos családi körben. Ezután Kelet-Magyarország következett, az én szülőföldem. Itt is eltöltöttünk pár napot szüleimmel, nővérem családjával, majd Celldömölk következett. Harmadik éves hagyomány, hogy a szilvesztert együtt töltjük M korábbi főnökasszonyának családjával, és az ő barátaikkal, akik szintén hasonló korú gyerekekkel rendelkező családok. Előző két alkalommal az osztrák határhoz közeli Bükön, egy apartmanházban voltunk, idén a celldömölki Vasvirág hotel 4 napos programjára fizettünk be. A helyzet érdekessége, hogy a É (a volt főnök) családjával, hozzánk hasonlóan, M áthelyeződése után szintén áthelyeződött, de ők Svédországban telepedtek le. Így aztán volt mit kibeszélni, jó téma volt a ki hogyan éli meg a váltással járó traumát.

A szilveszteri programdús napok a gyerekeket is összerázták, és a disznótor, túra a Ság hegyen, thermál fürdőzés, borkóstoló és év végi gálavacsora alatt a felnőttek is találtak maguknak élményeket. A közeli Vulkán múzeum meglátogatása már nem fért be programba (no meg nincs is nyitva télen), de azt egy másik családos rendezvény során a két fiúval már nyáron megnéztük. Esténként a hotel közösségi helyiségében ültünk le beszélgetni, és játszani a gyerekekkel. G az egyik hasonló korú kisfiúval jött-ment, majd elkéredzkedett egy "angol" fiúval játszani. A fiú igazából osztrák volt, de G-nek mindenki angol, aki nem magyarul beszél. Majd később mesélte el M, hogy amikor lefektetéshez kereste a gyereket, a szálloda halljában találta meg, ott játszottak az osztrák gyerekkel és annak apukájával. M szólt G-nek, hogy köszönjön el, és jöjjön aludni, mire G szépen flamandul (Ik ben klaar met de spelen - Befejeztem a játékot) elköszönt. Itt láttuk meg, hogy mennyire ragadt rá a nyelv az elmúlt hónapok alatt. Nekünk ugyanis még kérésre sem mond semmit flamandul. Valamint ez is pozitív dolog, hogy ilyen bátran barátkozik idegen nyelvű gyerekkel, talán ösztönösen felfedezte a hasonlóságot a német és a flamand nyelv között, vagy egyszerűen megedzette ez a néhány hónap az óvodában, ahol egy kukkot sem értett mégis túlélte.

Hazaérketésünk után egy héttel nekem munka miatt vissza kellett jönnöm Magyarországra. Aggódtam, hogy nélkülem hogyan oldják meg  a feladatokat, iskolába, óvodában járást, hazamenetelt, és persze a házi teendők mellett a tanulást. De végül megoldották, így a következő ilyen alkalommal már bátrabban utazok. A dolgok jelenlegi állása alapján van még kereslet a munkámra, így egyenlőre nem töröm a fejem belga munkavállaláson.

süti beállítások módosítása