Egy magyar család élete Belgiumban

Balgamagyar

2016.11.19 - Szombat

Újratöltve

2016. november 19. - Műszaki

Hosszú kihagyás után újra belevetem magam a napló vezetésébe. A júniusi magyar-belga óta történt egy és más, ezekre is sort fogok majd keríteni, de most aktualitások következnek.

Hosszú ősz volt ez számunkra, ugyanis én munkáimból fakadóan nyár végén Magyarországon ragadtam, míg a család többi tagja természetesen Belgiumban tette a dolgát. A fiúk elkezdték az iskolát, pontosabban G kezdte el, B csak folytatta. Múlt héten volt szülői értekezlet a belga iskolában ahol a tanító néni, aki végül nem az lett akinél még tavasszal bemutató órán voltunk (lehet, hogy erről még nem is írtam) nagyon dicsérte, sőt azt mondta olvasásból a legjobbak között van. Ehhez képest szerintem még elég döcögősen megy neki, tehát el sem tudom képzelni milyen lehet a többi gyerek. Matekból is kiemelkedő a tudása. Persze itt meg kell említeni, hogy mindkét gyerek sikerében nagy része van az anyjuk szorgalmának, aki még este nyolckor is leül velük tanulni, sőt néha már szinte helyettük. De lassan kezd úgy tűnni, hogy ez a belga társadalom éjjeli életmódban él. Miért mondom? A gyerekek 15:30-kor jönnek el az iskolából, ahol végig tanítás van, tehát a házi feladat és a tanulás ezután jöhet. Oké itt nincs naponta felelés, még B-nek sem aki most hatodikos, de azért vannak témazárók és ezekre azért érdemes napi szinten készülni. Ha tehát ezek mellett még valami mellékfoglalkozást is akarna a gyerek végezni (sport, zeneiskola, akármi) akkor azt már este teheti meg. De ez így is van berendezve. Az aikido edzéseink 18:30-kor kezdődtek (azért múlt idő, mert most az őszi turnusba az én távollétem miatt nem csatlakoztunk be), de már tavasszal pedzegette az edző, hogy áttenné későbbre mert akkor többen jönnének. Egy későbbi sztoriban majd kifejtem, de valamilyen szinten kapcsolatba kerültem egy fúvós zenekarral, nekik is este nyolctól vannak a próbáik.

Mióta visszajöttem próbálom intenzívebben folytatni a flamand tanulást. Nem kell nagy dologra gondolni, hiszen a tavalyi nullához képest már bármi intenzívnek számít. Visszakaptuk azt a tanárnőt akivel még M kezdett 2015. tavaszán.Ő kicsit agilisabb mint az elődje/utódja volt. De bennem is több az akarat, így a Duolingo-val elég sokat gyakorolok ami segít. Közben elkezdetünk járni egy csoportba, amiről egy levélben kaptunk értesítést. Babel Plus néven fut a dolog, és kimondottan az a cél, hogy a városban élő idegen ajkúak nyelgyakorlását segítse. Eddig három alkalom volt, én kettőn voltam ott, sajnos a következőt is ki kell hagynom, mert haza kell repülnöm megcsinálni a kötelező szakmai továbbképzésemet a szakmai jogosultságaim megtartásához. Szóval ebben a csoportban vegyesen vannak belga és idegen népek, és ezeken a foglalkozásokon igyekszünk minél többet  beszélgetni, természetesen csak flamandul. A vicces az, hogy még az én gyatra szókincsemmel is megértek elég sok mindent. A nyelvtanuláson túl nagy haszna még ennek, hogy lesznek majd közös programok, és kapunk is program ötleteket. Így jutottunk el múlt szombaton a helyi fúvószenekar koncertjére, ahol ismert és kevésbé ismert mozifilmek zenéiből játszottak. Egyébként ezzel a zenekarral már kétszer találkoztam, először a februári karneválon vonultak fel, majd augusztusban egy szokásos városi rendezvényen amit kicsit a BNV-hez (Budapesti Nemzetközi Vásár) tudnék hasonlítani. A főutcán, ahol a piac is lenni szokott péntekenként, sátrakban mindenféle cégek, egyesületek stb. várják az érdeklődőket. Na itt volt egy sátorban ez a zenekar is, és mivel ki volt téve néhány hangszerük, köztük egy klarinét is, így megálltam. Beszélgettem ott valakivel és ő invitált, hogy ha érdekel a zenélés keressem fel őket. Na most a koncerten ott volt két Babel Plussos belga ismerős is, ráadásul az egyiküknek (egy kb. 50-60-as hölgy) a fia játszik a szintén bemutatkozó ütős együttesben. Na ezeknek az előző beszélgetésen elárultam, hogy valaha játszottam klarinéton, sőt ennek kapcsán kaptam tőle az infót a koncertről. A koncert végén a zenekar vezetője mondott pár szót, mire a mellettem ülő Babel Plussos hölgy odasúgta (ezt angolul), hogy épp azt mondta a direktor, hogy szeretettel várnak mindenkit aki zenélni szeretne. Bólogattam, hogy remek. Erre amikor kimentünk a tömeggel együtt az előtérbe valahonnan odahozta ezt a direktort (közben már a másik Babel Plussos ismerős is ott volt), s bemutattak, mint a zenekar leendő tagját. Köpni nyelni nem tudtam, de úgy éreztem mintha a direktor úr zavarban lett volna. Mindenesetre újból megtudtam, hogy mikor és hol próbálnak, és hogy várnak szeretettel. Ez egyébként tegnap lett volna, de nem tudtam elmenni. Ennek a bátortalanságomon kívül még egy oka volt, a következő.

G iskolájában pár hete kiosztottak minden gyereknek sárga láthatósági mellényeket, és most mindenki abban jár a suliba. Vélhetően ennek kapcsán szerveztek tegnap estére egy rendezvényt. A sötétben kellett az iskola udvarán bolyongani (láthatósági mellényben) és játékos feladatokat megoldani. Nagyon érdekes volt ami közben kiderült, hogy ez az iskola egy kis dzsungel. Volt betűkeresős játék, ügyességi sorverseny, zenei feladat, memória játék és legvégül egy kis tanösvényen (jó pár tíz méteren keresztül) kellett végigmenni ahol a talaj különféle dolgokkal volt terítve. Például egy szivacslap, vagy gesztenyék, üveggolyók, gallyak, stb. G nagyon élvezte, főleg, hogy a végén az ebédlőben kaptunk egy kis meleg italt, ő meg kedvére rohangálhatott a többi gyerekkel.

 

Ma volt még IKEÁban ágy vásárlás és autó javítás, ezekről majd később.

IGAZSÁGTALANNAK TALÁLJA, HOGY MÁSOK HELYETT FIZET?

Csak annyit akar a fűtésért fizetni, amennyit valóban elhasznál?

www.hodijelosztas.hu
süti beállítások módosítása