A nyári szünet közeledtével a feladatok nem hogy nem csökkenni, annál inkább sokszorozódni látszanak. Az elmúlt tíz-tizenöt nap eseményei tömören: Babbelplus kirándulás majd kiállítás megnyitó a könyvtárban, flamand írásbeli vizsga, flamand szóbeli vizsga, G-nek iskolai ünnep, B-nek dolgozatok és latin tanulás az augusztusi osztályozó vizsgára az otthoni gimiben. Erre jönnek még a sokasodó munkahelyi feladatok és a készülődés a nyári szünetre, amelyet szokás szerint a fiúk és én Magyarországon töltünk. Persze ez sem lesz egyszerű, mert a gyerekek ingajáratban lesznek a nagyszülők-keresztszólők háromszögben, én meg a munkáimat igyekszem hatékonyan elvégezni. Ja és nemsokára G szülinapja, amire meghívta néhány osztálytársát. Na de most lássuk részletesen.

Harmadik párizsi napunkat a Disneylandre szántuk. Ezt - érthető módon - elsősorban G és B várta nagyon, de azért mi felnőttek is izgalommal tekintettünk az eddig csak hollywoodi filmekben látott csodára. Nekem voltak azért fenntartásaim, miután kétszer megszenvedtemjártam a London melletti Legolandot, de már megtanultam elviselni a sors rám mért csapásait. A korai ébredés megint nem jött össze, így, ha jól emlékszem, úgy 11 óra körül indultunk csak el. A park a várostól 40 km távolságra van, szerencsénkre nem volt nagy forgalom így elég gyorsan odaértünk. A félig telt parkolóba is hamar bejutottunk, egyáltalán nem kellett sorban állni. Most még.

Első párizsi reggelünk úgy tíz óra tájt kezdődött. Az előző napi hajtás meghozta az eredményt, dacára a mostoha szállásnak, ami M-en kívül mást nem igazán zavart, jót aludtunk. Reggelire elfogyasztottuk a még otthonról hozott javakat, a maradékot becsomagoltuk a hátizsákba, és útnak indultunk.

Ott folytatom ahol abbamaradt, tehát Párizs. A divat és a szerelem fővárosa. Vagy valami ilyesmi. A korai indulásunkból a szokásos késői indulás lett. Első napi program a következő volt: megérkezés, autó elhelyezése az előre bérelt parkolóházban, Louvre, Eiffel torony, Notre Dame, majd a szállás elfoglalása.

Az éjszaka monoton csendjét, melyet a mosogatógép ütemes locsogása úgy fest alá, mint a rozsdás szélkerék hangja Sergio Leone vadnyugatának nyitójelenetét, hangos sípolás töri meg. Háromszor. A légkeveréses sütő jelez, elkészült a fasírt. A fasírt, amely a néhány órával korábban éppenhogy átsütött rántott húsokkal együtt a hétvége fontos szereplője lesz. Azé a hétvégéé, amelyet a Krisztus mennybemenetele okán tartott nemzeti ünneppel a belgák minden évben kettő helyett négy naposra hosszabbítanak, s amelyet mi idén Párizs meglátogatásának szentelünk. Egy magyar család Párizsban. Eiffel torony és a Louvre. Moulin Rouge és a Montmartre. Versailles és Disneyland. Rántott hús és fasírt. 

Az elmúlt napok rövid összefoglalása következik. Lopott időben, mert éppen néhány körmömre égett  munkával kellene foglalkoznom. Valószínűleg nem is lesz mikszáthi (ezt vajon helyesen írtam?) mélységű a fogalmazásmód. Miért éppen Mikszáth? Mert B legutolsó kötelező olvasmánya a Beszélő köntös volt, vele párhuzamosan pedig a melléknevet tanulták M-mel nyelvtanból, és a tulajdonnevekből képzett melléknevek helyesírásába még nekem is bele- beletörött a bicskám. Iskolás koromban jó helyesíró voltam, de közben változtak is talán a szabályok, így már olyan kérdésekre, amik az általánosnál picivel is bonyolultabbak, nem merek azonnal válaszolni.

Pénteken ismét a kórházban volt jelenésem. Ezt a napot rendelte el a doktornő a rosszullétem utáni felülvizsgálatra. Arra számítottam, hogy majd megkérdezik hogy érzem magam, aztán miután elmondom, hogy már kutya bajom szépen elengednek. Ezzel szemben egy alapos műszeres kivizsgáláson estem át. Az aszisztens közben nagyon kedvesen magyarázta mikor mit és hogyan vizsgál így mindenről be tudok számolni.

A hosszú hétvégét igyekeztük tartalmasan tölteni ezért egy nagyobb kiruccanást tervezgettünk, de végül maradtunk itthon, mert a vágyott párizsi hétvége most elég nagy kiadást jelentett volna. Nézegettük ugyan az airbnb-s ajánlatokat is, de ahhoz meg már késő volt péntek este szállást keresgélni. A szombat így bevásárlással és sütés-főzéssel telt, amelyet most M vállalt magára, és vasárnapra terveztük, hogy kimozdulunk valamerre. Célpontunk Bokrijk volt, ahol egy skanzen található. Minket meglepett az, hogy ezt a kifejezést a belga nyelv nem ismeri, mert a szó németes csengése miatt azt gondoltuk errefelé is használják, de már korábban kiderült számunkra, hogy nem igazán. Habár eddig külfölfön mi is csak Stockholmban találkoztunk vele, nem véletlenül, hiszen onnan ered és terjedt el ez az elnevezés. Itt Belgiumban az "openluchtmuseum" szót használják.

A napokban több adminisztratív üggyel is foglalkoznunk kellett, amelyek némelyike nem igazán kötelező eleme a normál életvitelnek, de bizony előfordul, és akkor muszáj megoldani a feladatokat. Egyik ilyen volt ugye a hirtelen betegségem és az ezzel járó hercehurcák, a másik - amiről még nem emlékeztem meg itt a blogon - az egy autóbaleset és ennek szövődményei. Az adóhivatallal pedig szintén foglalkoznunk kell még ha az nem is mindig váratlan, bár most az volt.

A múlt hét szerdai eseményeket követően a csütörtök kicsit kótyagosan telt, nehezen tudom leírni az állapotom annak aki nem volt még ilyen helyzetben. Nem voltam rosszul, nem fájt semmim, alapvetően nem is szédültem, legalábbis ha a fejem fixen állt. Azonban minden kis helyzetváltoztatás elindított egy szédület hullámot ami aztán szépen lassan csillapodott. Ez már nem volt olyan rossz mint szerdán, nem járt azonnali hányingerrel, de idő kellett míg koordináltam magam. Ahhoz hasonlót kell elképzelni, mint amikor egy vízzel félig telt lavórral a kezeink között kell sétálgatni. Amíg lassan óvatosan cipeljük, addig viszonylag rendben van, de ha hirtelen megindulunk vele, netán elfordulunk, azonnal vad hullámzásba kezd a víz és ha nem állunk meg gyorsan, akkor ki is loccsan. Természetesen ez a látásomat is befolyásolta, és valószínűleg komoly energiákat emészthetett fel az agyam, miközben rendszerezte a dolgokat, mert kb. óránként le kellett dőlnöm aludni. Ezzel együtt azért este elmentem a Babbelplus beszégetésre, bár az erőnlétem és a bő két hét flamand kihagyás miatt csak bambultam és alig értettem valamit.