Na nem lettem rabosítva, de még bármi lehet.  Az történt, hogy szombaton elindultunk B-nek cipőt venni. Nem volt egyszerű mutatvány, mivel a nagyobb élelmiszer (LIDL, ALDI, Delhaize, Carefour) valamint a már említett Brico, IKEA, Decathlon áruházakon kívül nagyon más üzleteket nem ismertünk még meg.

Van a közelben egy cipő diszkont, ott kezdtünk. Találtunk volna megfelelőt, de nem volt jó a méret, és ez egy olyan bolt, ahol csak az van ami a polcon látszik, tehát egy-egy lábbeliből csak egy-két méret. Azt még nem mondtam, hogy mivel a nemzetközi iskolában egyenruha van, így a cipő sem lehet akármilyen, hanem valami fekete, egyenruhához való alkalmatosságra van szükség. Átmentünk Wilrijkbe, ott keresgéltünk tovább. Találtunk is egy cipőboltot de a választék itt is inkább a sportos lábbelikből állt, az árakról meg ne is beszéljünk. Irány tovább Antwerpenbe. Megcéloztuk a pályaudvart, mert M szerint itt van sok üzlet. Volt is több cipős bolt amibe betértünk, de megfelelő gyerek cipő egyikben sem. Végül egy helyen egy fiatal, ott dolgozó srác adott hasznos információt, egy uniformis bolt helyét. Odasiettünk, mert már a parkolójegy is a végéhez közeledett, de a bolt fél órával előbb zárt be, mint hogy odaértünk. Itt jött ismét a már megtapasztalt vevőbarát hozzáállás. Az eladó úr éppen lekapcsolta a villanyt, jött ki az ajtón, mi meg ott bambultunk. Kérdezte, segíthet -e. Persze, cipő kellene a gyereknek. Szó nélkül beinvitált minket, kipakolt a kívánt méretben vagy ötféle cipőt. Nem éltünk vissza a helyzettel, gyorsan kiválasztottunk egyet ami B-nek tetszett és úgy  70 Euró környéki áron meg is vettük. Sajnos nem tudom, hogy ez drága vagy olcsó, mert őszintén megvallom cipők terén (is) alacsony az igényszintem. Miután odahaza megtapasztaltam, hogy a tízezer Forintos nagyságrendű cipők nekem pontosan annyi ideig tartanak, (néhány hónap), mint a pár ezres kínai márkák, így értelemszerűen a kínaiaknál vásárolok. De azt hiszem egy jó bőr cipőért ez nem volt sok pénz. Aztán persze ha gyerek szétfocizza első héten, akkor majd mást fogok gondolni.

Na és mi volt a rendőrséggel? Szombaton semmi, de a szombati eseménysorozat része vezetett ahhoz, hogy ma belátogattam az aartselaari rendőrőrsre. Történt ugyanis, hogy amikor Antwerpenben végre sikerült leparkolni és kiszálltam az autóból, egy bankkártyát találtam a földön, rögtön azt autó mellett. Mintha csak az én kocsimból esett volna ki. Aztán kb. egy méterrel arrébb az úttesten egy papírfecnit, mint kiderült az meg egy jogosítvány volt.  Egy huszonéves flamand hölgy veszítette el mindkettőt. Eltettem, és gondoltam na most hasznát veszem a Facebook profilomnak (amit egyébként abszolút nem használok semmire) és rákerestem a lány nevére. Találtam is valakit aki első ránézésre egyezőnek tűnt az igazolványon lévő fényképpel is, így írtam neki, hogy ha keresi az iratát akkor hívjon fel. Aztán itthon újra rákerestem, és akkor találtam még 4 ugyanilyen nevű lányt, így azoknak is írtam. De mivel egész hétvégén egyik sem jelzett vissza, így ma bevittem az iratokat a rendőrségre. M persze aggódott, hogy mi van ha valami bűncselekmény történt és majd még engem fognak gyanúsítani. Azt mondtam, akkor sem tehetek mást, mert nekem is veszett már el tárcám az összes iratommal meg némi pénzzel, és nagyon örültem amikor a pénzen kívül minden megérkezett egy hét múlva, egy névtelen borítékban postán. A rendőrségen sem voltak nagyon izgatottak amikor megjelentem. Elmondtam, hogy találtam ezeket, hol és mikor. Felírták az adataim egy füzetbe, olyanba amiben pl. cégek, irodaházak recepcióin rögzítik, hogy ki mikor és kihez jött. Aztán mondták köszönik, majd eljuttatják a hölgyhöz. Remélem Yasmine azért majd örül, hogy nem kell új jogsit csináltatnia. Gondolom a bankkártyát már letiltatta, úgyhogy annak mindegy.

Na mi történt még...

Szombaton levettem a bal első kereket a kocsiról, hogy jobban megnézzem. Egyértelműen szálszakadásos a gumi, a futó felület külső szélén egy helyen gyakorlatilag kidudorodott és ott, erősen le is kopott. Vissza már nem raktam, mert félő, hogy előbb utóbb defektes lesz. Nem lenne ez jó buli 120-al az egyik autópályán. A pótkerék, amit felraktam, még sosem volt használva, most majd kopik egy kicsit. Wilrijkben szombaton találtunk egy Auto5 nevű autós üzletet. Beszaladtam körülnézni. Ez valószínűleg a Magyarországra pár évre beköltöző majd azóta már elköltözött Norauto cégcsoporthoz tartozhat, mivel több Norauto saját márkás holmit láttam. Az üzlet felépítése is hasonló, van egy nagyobbacska shop ahol mindenféle autós kiegészítőt, kurrens alkatrészt meg lehet venni, mellette egy szép műhely ahol az egyszerűbb dolgokat elvégzik, mint gumicsere, futómű állítás stb. Ma néztem is a webshopjukban gumit a kínálatukból. Azt kell mondjam, forintosítva az árakat, nem drágább itt az abroncs mint otthon. Viszont mivel a héten már nem tudtam időpontot foglalni a netes rendszerükben, így marad az autón a pótkerék, aztán ha visszajövök majd elgondolkozom, hogy arra a pár hétre ami az őszből hátravan, érdemes -e nyári gumit venni, vagy rakassam fel a télit. Fontolgattam a négy évszakos gumit is, mivel itt nem sok hóra számítok, de ha télen esetleg autóval szeretnénk hazajutni, akkor a német vagy osztrák utakon esetleg jobban teljesít a téli.

Vasárnap pedig a házunk földszintjén lakó kertszomszédainkhoz kaptunk meghívást egy italra. Nem tudom írtam -e már róluk, egy negyvenes párocska, két elvált személy alkotja. Mindkettőnek van gyereke a korábbi házasságukból. Mivel nem akartunk üres kézzel átmenni, idő meg nagyon nem volt a felkészülésre mivel csak szombat délelőtt kaptuk a meghívást, így egy kicsit improvizáltunk. M készített egy keksztekercset, én meg előkerestem a magunkkal hozott készletből egy üveggel a keresztanyám férjének a saját termelésű és palackozású borából, valamint egy kis üveg szatmári szilvát is kimértem biztos ami biztos alapon. Ők is borral és pékségből hozott süteménnyel készültek. Nagyon barátságosak és közvetlenek voltak. Eddig inkább távolságtartónak éreztem őket, de a beszélgetés végén biztattak, hogy ha bármiben segíteni kell csak szóljunk. Én pedig udvariasan rákérdeztem, hogy ha véletlenül lenne itthon két üveg hideg söröm a hűtőben, nagy gond lenne -e ha az egyiket átnyújtanám a kerítés felett P-nek. Majd a nevekkel itt gondban leszek, mert mindkettőjük neve P-vel kezdődik. Szerintem használni fogom a második betűt is, így a férfi lesz PE, míg a hölgy PA. A pálinkát is sikerült velük megkóstoltatni, de szerintem nem ez lesz a kedvenc italuk. Arra kérdésemre, hogy mi a véleményük arról, hogy tartanánk egy kis partit a ház lakóinak ahol kicsit megismerhetnek minket és mi őket, azt mondták nagyon jó ötlet. Mondtam, lennének magyar ételek, azt mondták jó, csak ne legyen túl sok. PE nagyobbik fiának belorusz barátnője van, és ott már megtapasztalták milyen a keleti vendégszeretet, a nászasszonyuk egész nap csak főzött. Egyébként nekem az volt az érzésem, hogy nem igazán tudják merre van Magyarország, ez főleg akkor kezdett bennem bizonyossá válni, amikor PE megkérdezte, hogy nálunk demokrácia van -e. Azt mondtam, hogy igen, van egy erős vezető párt, meg több kicsi. A fociról is kérdezte, hogy nálunk népszerű -e. Elmeséltem, hogy 1986. óta nem annyira, de most van egy kis esélyünk kijutni az EB-re. Azt elfelejtettem elmesélni, hogy vannak azért csodaszép új stadionjaink. Mindenesetre a partira összeállítok egy kis képes, zenés bemutató anyagot az országunkról, csak hogy lássák honnan jövünk. Persze lehet is bennük képzavar, mert ha átnéznek a teraszunkra, akkor azt látják, hogy  ablakokban lévő muskátli mellett szépen megvan a pálmafa, a  leander, és az éppen gyümölcsöt érlelő mandarin (amiről egyre erősebb a gyanúm, hogy grapefruit lesz ez inkább).

 Ez volt a hétvége rövid története.