BUÉK! Ismét kihagytam pár napot, ezt fogom most összefoglalni az érdeklődő közönségemnek. Próbálok mérnöki precizitással valami rendszer vinni a leírásba, de ha nem sikerül akkor majd az írói vénámra hivatkozok. Az elmúlt hetekben volt nálunk vendégjárás (erről már írtam karácsony előtt), karácsonyi készülődés, utazás, korcsolyázás, pihenés és visszatérés a hétköznapok sűrűjébe. Csapjunk bele.

Előző bejegyzés azzal ért véget, hogy indulunk Magyarországra, de még nem tudjuk mennyi időt tudunk otthon tölteni. Szerencsére még az utazás előtt tisztázódott, hogy M a feladatát el tudja látni bárhonnan, ahol internetes kapcsolat áll rendelkezésre, és telefonon elérhető, így nem kellett visszasietni szilveszter előtt. Ezzel a boldog tudattal vágtunk neki az útnak december 23-án este. Most először sikerült az, hogy szinte minden munkámmal időben készen lettem, így 22-én csütörtökön már időben le tudtam feküdni, péntekre csak egy kis pakolgatás maradt, na meg M karácsonyi ajándékának beszerzése, s ha ez megvan akkor még alszom amennyit lehet, hogy este abszolút kipihenten ülhessek a volán mögé. Itt jut eszembe, és ezzel máris megkezdem a csapongást a történések folyamán, hogy B barátjának Á-nak a látogatását is ki kellene fejtenem kicsit. Az első egy-két napban ketten indultak el a környező üzleteket megnézni, később én is és G is csatlakoztunk. Egyik nap Antwerpent is beterveztük, de éppen akkor úgy  lehűlt az idő, hogy végül csak a közeli Dreamland játékboltba jutottunk el, onnan aztán visszafordultunk. A nagyok korcsolyázni is szerettek volna a szomszéd város, Kontich karácsonyra kihelyezett jégpályáján, de a zimankós időben bicajjal nem volt kedvük áttekerni, én meg nem tudtam vállalni a szállításukat. Pénteken viszont M javaslatára egyedül, tömegközlekedéssel elmentek Antwerpenbe, ahol Á karácsonyi ajándékot akart még venni, hűtőmágnes formájában. Aznap, ahogy korábban írtam én is ott jártam, de én bicajjal mentem, mivel ott terveztem megvenni M ajándékát. Annyit elárulok, hogy a gyémánt negyedbe kellett mennem érte.

Péntek este tehát az autó felpakolva mint a málhás öszvér, bal kezemhez odakészítve a koffein bomba, a CD tartóban a legfrissebb autós válogatás, és ha jól emlékszem úgy hét óra körül el is indultunk. Az út eseménytelen volt, az utasok többnyire aludtak, az autópályák tiszták és csendesek, a németeknél is lassan befejeződnek a felújítások.Linznél kellett figyelnem, mert ősszel amikor apósommal mentünk vissza, bizony villant a traffipax és később kaptuk is a csekket a sógoroktól. A karácsonyi szenteste már apósomék Dunaújváros közeli rezidenciáján ért minket, itt fogyasztottuk el a szokásos halételeket, bontogattuk az ajándékokat. A következő pár nap részben munkával kapcsolatos ügyekkel, részben pihenéssel telt, ennek során B a nagyapjával korcsolyázni volt a dunaújvárosi hoki csarnokban. G itt még nem tudott hozzájuk csatlakozni, mert az ő korcsolyája Budapesten volt ekkor, de pár nap múlva elhoztam és akkor már ő is elszántan szaladt a jégen.

Szilveszterre az én szüleimhez mentünk tovább az ország keleti részére, útközben beugorva nővéremékhez is. Itt a teljes láblógatás volt a program, kiegészítve némi korcsolyázással a sportcsarnok melletti kis jégpályán. A szilveszteri menüt viszont magamra vállaltam. A sógornőmtől karácsonyra kapott díszdobozos gyulai/csabai kolbász mellé csomagolt receptes könyvecskéből készítettem el a kolbásszal töltött batyut, párolt lila káposztával. A batyu nagyon egyszerű, sertéskaraj szeleteket kell főtt tojással, kolbász karikákkal, savanyú uborkával tölteni, batyuba formázni, hústűkkel lezárni, majd olajban kisütni. Az újév első napjait még ott töltöttük, aztán irány vissza Pest, ahol volt még egy kis dolgom, majd leugrottunk apósékhoz a kutyáért és indultunk is vissza Belgiumba.

Itt az első újévi hétvégét bevásárlással töltöttük, ahol a legnagyobb darabot el sem tudtuk hozni, az holnap érkezik. Ez M régi itteni vágya, egy szárítógép. A két gyerek mellett még mindig rettenetesen sokat kell mosni és ebben a klímában a ruhaszárítás nagy gond. Hiába van az udvaron egy nagyon szuper, esernyőváz szerű szárítónk, az még nyári időben is lutri, mert bármikor jöhet egy kis eső. Most meg  még ha nem is esik, olyan nyálkás párás idő van, hogy a garázsban átnedvesednek az ott tárolt papír dobozok. A lakás ugyanakkor kicsi ahhoz, hogy állandóan a ruhaszárító állványokat kerülgessük. Holnap jön tehát egy Bosch A++-os készülék, már nagyon várjuk. A mosógépre fogom rátenni, ehhez vettünk egy kelléket is amit a két gép közé kell tenni plusz van hozzá egy spanifer amivel egymáshoz rögzítem a két berendezést, így legfeljebb együtt dőlnek fel. Ez a kis közdarab amúgy átkozottul drága volt, de első ránézésre szimpatikus eszköz, megakadályozza, hogy a felül lévő gép összebarmolja az alul lévő masina tetejét. Az eladó meg olyan gyorsan rögzítette fel a rendszerbe, hogy mire átgondolhattam volna, hogy egy pár darab gumilemezzel, meg egy olcsó spaniferrel ugyanezt megoldanám, már kis is fizettük.

Szombat reggelre beköszöntött a Belga tél. Megfagyasztotta a vizet a kutya táljában, ledobott egy kis havat aztán gyorsan tovább is állt. Kicsit megint hülyét is csináltam magamból, mint tavaly nyáron a kert locsolással, amikor egy hétig volt 26 fok és nem esett az eső. Gyorsan kimentem és a ház előtti járdáról elkotortam mind az 1 cm, jegesre fagyott havat, és felsóztam nehogy valaki kitörje a lábát. Aztán a garázsok előtt is utakat csináltam, hogyha jönnek az idősebb szomszédok ne most legyen combnyak törésük. Na kb. mire végeztem ezzel a művelettel nagyjából el is olvadt az egész. Azért előtte  még ezt a képet megcsináltam.

Közben azért hallom/olvasom, hogy odahaza dühöngenek a mínuszok. Ettől itt nem kell félni ma már a nap is gyönyörűen kisütött.

Kicsi gasztronómia. Vendégünk Á anyukájától megszereztem egy egyszerű, de nagyon finom túrós sütemény receptjét, amellyel akkor lepett meg minket amikor hazaszállítottuk világlátott kisfiát. A minap ezt készítettem el, ha más is meg akarja csinálni, íme:

Hozzávalók: 10 dkg vaj, 25 dkg rétesliszt, 1 cs. sütőpor, 50 dkg túró, 1 cs. vaníliás cukor, 4 dl tej, 2 tojás, 17 dkg porcukor, 1 citrom (csak a héja miatt)

Készítés: A vaj felével jól kikenni a tepsit. A lisztet, porcukrot, sütőport, porcukrot összekeverni. A keverék felét szépen elegyengetni a tepsi alján, majd a túrót rámorzsolgatni. A túró tetejére rászórni a vaníliás cukrot és reszelni rá egy kis citromhéjat. Erre jöhet a maradék liszt-cukor-sütőpor keverék és a maradék vajat valahogy rákenni (én csak kis darabokra szaggattam és elszórtam, sütéskor úgyis szétfolyik). A tejben jól elkeverjük a tojásokat és azzal belocsoljuk a kompozíciót. Azután egyéb instrukció híján én 200 fokon sütöttem légkeveréses sütőben kb. 30-40 percig, akkor vettem ki amikor már szép barna lett a teteje. Valahogy így néz ki és nagyon finom.

Most éppen újra küzdünk, pontosabban M küzd, a bürokráciával. Amikor 2015. nyarán mi is megérkeztünk a gyerekekkel és ők elkezdték itt az iskolát/óvodát, annak rendje és módja szerint elindítottam a magyar családi pótlék lemondásával kapcsolatos adminisztrációt, közben M-nek elkezdték folyósítani az itteni, jóval magasabb családi pótlékot a két gyerek után. Most kaptunk egy levelet a belga hivataltól, hogy ők bizony szeretnék nekünk kifizetni a belga és a magyar családi pótlék közötti különbözetet arra az időszakra is, amíg M egyedül volt itt mi meg a fiúkkal otthon vakaróztunk. Ehhez nem kell más, csak szerezzünk valamilyen magyar hivatal pecsétjével ellátott E401-es nyomtatványt (mint valami ételadalék) arról, hogy az adott időszakban tényleg volt két eltartott gyerekünk. M írt haza az Okmányhivatalba, mert valahol a neten keringve azt az infót találtuk, hogy ők fogják majd ezt kiállítani. Az E401-es nyomtatvány kitöltése sem teljesen egyértelmű számunkra, mert a belga hivatal küldött egy flamand nyelvűt, amelyet ők ki is töltöttek, de közben meg a nyomtatvány útmutatójában az szerepel, hogy annak az országnak a nyelvén kell kitölteni amely hivatala lepecsételi. Az meg magyar lesz. Teljes katyvasz ez az únió. Most várjuk, hogy mit válaszol az Okmányiroda, ha a végére jutunk megosztom persze, hátha másnak is hasznos lesz.