A két hetes tavaszi szünetre hazautazott a család. Mi hárman fiúk előbb, M csak egy héttel később csatlakozott. Tavaly elég sokat autóztunk, ez konkrétan azt jelenti, hogy a most már egy éve megévő Zafirába 40 000 km-t tettünk bele, ezért elhatároztuk, hogy redukáljuk az autós hazautazások számát, nem akarjuk a kocsit hamar leamortizálni, na meg jó lenne már néha Belgiumban élvezni a vakációt. Persze az autós utaknak praktikus jellege is van, ilyenkor hozunk-viszünk olyan dolgokat amiket repülővel nem lehet. Most például tervben volt a téli gumik cseréje, autóhoz kopó alkatrészek beszerzése (fék, szűrők, olaj), üres befőttes üvegek szállítása, stb. Ezzel együtt mivel a kutya már nem foglalja a helyet nem akartam tetőboxxal mahinálni. Kényelmes, hogy van az a plusz hely, de az autó fogyasztását azért rendesen megdobja. Nem is lett volna semmi gond, de nehezítést jelentett, hogy szokás szerint nem lettem kész azokkal a tervezési feladatokkal amik leadását erre a két hétre időzítettem volna, így végső megoldáként az az ötlet született, hogy az A0-as plotter is utazik velünk így majd otthon befejezem a rajzokat, és ki tudom nyomtatni. Sebaj, megoldottuk.

Az út egyenesen Szabolcsba vezetett, mivel apósomék nemrég voltak nálunk így most az én szüleim voltak a soros unoka felügyelők. A hétvégét én is velük töltöttem, csak hétfőn kezdődtek a feladatok így volt idő egy kis kikapcsolódásra. Szombaton a városban néztem körbe, még a múzeumba s elmentünk a fiúkkal, ahol az állandó és ahogy észleltem egyre bővülő szekér és kocsi kiállítás mellett a helyi gimnázium tanulóinak rajzaiból állítottak össze egy kis tárlatot, valamint a budapesti Közlekedési Múzeum jóvoltából egy kerékpár történeti vándor kiállítás is helyet kapott.Biciklik a régi időkbőlMég néhányIlyen is volt?Ilyeneket még én is láttam gyerekkoromban.Őket is láttam gyerekkoromban. Na nem az élőket csak ezeket a szobrokat. Lenin koszorúzásokat például rendszeresen kísérte a fúvós zenekarunk. A tányérsapkás elvtárs pedig azt hiszem Zalka Máté, akinek a szobra az egyik, akkor még róla elnevezett iskola udvarát díszítette.

Vasárnap délelőttre édesapám szervezett programot, megnéztük a Circus America műsorát. Ez olyan igazi sátras cirkusz ahol csupa világhírű artista kápráztatja el a közönséget. Ajánlom mindenkinek, jó kikapcsolódás, de nagy attrakciókra ne számítson senki. Igazából az internet és a fapados repülőutak korában nem tudom hogy lehet megélni néhány kiskutya, póniló, egy teve és egy elefánt mutogatásából, de amíg van közönség addig sok sikert kívánok. Tisztelet azonban annak a két-három tornásznak akik kötélen, mutattak be erőt igénylő mozdulatokat, és a bohóc srác műsora is amilyen nehézkesen indult végül annyira vicces volt.

Hétfőn korán indultam, mert néhány Nógrádi településen kellett felmérnem épületeket közelgő pályázatokhoz. Ha ilyen falvakban járok, arra próbálok rájönni, az ott lakó emberek vajon miből élnek. A délután végül Aszódon talált meg, ahol gyorsan készítettem néhány fotót a város főteréről, a háttérben egy valaha jobb napokat látott kastéllyal, amelyet Podmaniczky János az 1700-as években építtetett. Bár a kastélyt a wikipédia szerint nem használják, azért ezzel a harcias őrzővel találja szembe magát az, aki hozzám hasonlóan a kerítésig is elmerészkedik.

A hét többi napja munkával, ügyintézéssel telt. Pénteken csatlakozott hozzánk M, szombaton a gyerekek is feljöttek a keresztszülőkkel Pestre, majd együtt M szüleinek vidéki telkére mentünk. A hétvégét itt töltöttük. A fiúknak volt egy kis elő-húsvét, mivel az igazit már Belgiumban élvezzük így csokoládét keresgélhettek a kertben. Tegnap pedig Keszthely felé vettük az irányt és most itt pehnünk egy apartmanban. De erről majd a következő bejegyzésben írok.