A kirándulást követő napunkra fedett programokat terveztünk, mivel valami azt súgta, hogy nem lesz olyan kellemes idő mint előző napon. A természet aztán csak részben igazolta feltevésünket, de alapjában véve nem volt rossz döntés az események ilyen szervezése. Csütörtökön tehát élményfürdő és mozi következett. Mindkét program adta magát, mivel Belgiumban nélkülöznünk kell ez ilyen kikapcsolódásokat, előbbit az ország geológiai hiányosságai, utóbbit a mi nyelvi hiányosságaink miatt.

Utunk tehát Kehidakustányba vezetett, ami Keszthelytől alig húsz perc autóútra található. A hévízi tóra nem mehettünk mert G nem tud még annyira úszni, így neki nem nagy élményt nyújtott volna, meg talán nem is szabad az ő korában még gyógyvízbe merülni. A Kehida Termál viszont mindenképpen jó választás gyerekkel. Az időzítés is megfelelő volt, mivel fél tizenegy körül érkeztünk, így egy háromórás jeggyel épp végeztünk, amire vissza kellett indulnunk Hévízre a délutáni matiné előadására. A fürdő fedett részében van egy nagyobb, de teljes területén 1 m mélységű medence, amelyben G is jól el tudott lenni és csiszolhatta alakuló úszás technikáját. Van egy forgó medence, ami valóban forgatja a vizet, olyannyira, hogy a középső, egyébként ugráló részen rendes örvény alakul ki. Természetesen ilyenkor tilos ott az ugrálás, amit úszómester is felügyel. Azonkívül van még egy jó hosszú, kanyargós csúszda is. Ez elvileg 10 éves kor és 120 cm magasság alatt nem használható, de azért G háromszor is lejött rajta és nagyon élvezte. Sajnos csak az utolsó fél órában merészkedtünk ki B-vel a strand területre, és fedeztünk fel egy melegvizes úszó, és egy kellemes 40 °C-os áztató medencét. A három órába belefért még egy könnyű ebéd a büfében, és aztán indutunk vissza Hévízre, a moziba.

Másnap Tapolca volt napirendre tűzve, ahol két alapvető program határozta meg a napunkat. Az első, péntek lévén, a lomis piac meglátogatása. A lomis piacon osztrák, német és még ki tudja milyen nációk lomtalanításain, élelmes emberek által összegyűjött dolgokat lehet vásárolni. Régebben sok hasznos dolgot találtunk ott, bár ehhez igazából Gy-nak a sógoromnak van jó érzéke. Jó állapotú bicikliket, barkácsgépeket, elektronikai kütyüket vett már ott fillérekért. Mi most elég későn értünk ki, az árusok egy részre valószínűleg már elment, a maradék is éppen elkezdett összepakolni. Olyan nagyon nem is bántuk, mert semmi érdekes, számunkra hasznos dolgot nem találtunk, amit meg mégis elhoztam volna, azt olyan áron kínálták amennyit sajnáltam érte. Pár éve már feltűnt ez a tendencia, hogy míg korábban mindent azzal a tudattal kínáltak a "kereskedők", hogy nekik úgyis ingyen volt, inkább vigyék el tőlük minél előbb pár százasért, mint hetekig hurcolják magukkal, addig ma már szinte bolti árat kérnek el a kikukázott dolgokért. Na az úgy nem poén nekem.

A piac utáni program a Tavasbarlang meglátogatása volt. A barlangról többek között azt érdemes tudni, hogy nem egy városszéli hegy oldalában kell keresni a bejáratát, hanem a város központjában. A képződményt ugyanis 1903-ban, egy kút ásása közben fedezték fel, s ha jól figyeltem akkor még az elmúlt évtizedekben is tártak fel addig ismeretlen területeket. Az egész a város alatt terül el, egy részét például a kórház is használja, gondolom légúti betegségek kezelésére. Különlegessége abban rejlik, hogy bár itt nem találunk szép cseppköveket, viszont a barlang látogatható területe vízzel van elárasztva, amely 10°C-os karsztvíz és 30˘C körüli termál víz keveredése révén 20°C állandó hőmérsékletet tart a barlangban minden évszakban. S mivel víz van, adja magát, hogy csónakkal lehet benn közlekedni. A bejárható területen kényelmesen kb. 10 perc alatt körbe lehet evezni, illetve egyes helyeken az evező sem fér el, itt a kezünkkel tudjuk a csónakot a falakba kapaszkodva tovább tolni/húzni. A csónakázás előtt azonban egy kis tárlatvezetésen mutatják be a barlangok, különösen a mészkő hegységek üregeinek kialakulását, a cseppkő képződés mechanizmusát, amit egy  3D-s vetítés különösen érdekessé tesz. Ottjártunkkor elég sokan voltak, de alig fél óra várakozás után már be lehetett jutni. A víz egyébként nem mély, 40-50 cm, kristálytiszta, akár iható is mivel a folyamatos táplálás miatt 2 óra alatt a barlang teljes víztartalma kicserélődik.

A barlangból kifolyó víz a közeli Malom-tóban bukkan elő. S ha már itt vagyunk nem hagyhatjuk ki ezt az alig pár perces sétára lévő csodát. A kristálytiszta víz, a benne lévő hatalmas halak, a körülötte lévő középkort idéző épületek csodaszép látványt nyújtanak. De mutatom inkább.

A napot végül rokonlátogatással zártuk, az egyik közeli kis településen élő kereszanyámnál összegyűlt a szűk család, hozzájuk csapódtunk mi is. Késő estig beszélgettünk, majd visszatértünk az apartmanunkba. Másnap reggel kicsekkoltunk és Sopron irányában elhagytuk az országot.