Nagyon sok minden történt velünk azóta, hogy utoljára érdemi információkat osztottam meg. Gyors helyzetjelentés: túl vagyunk egy genti fényfesztiválon, az aartselaari karneválon, egy Scouts bulin, jártunk a belga szövetségi parlamentben, megvolt a Xaverianen koncertje, hogy csak a legizgalmasabbakat említsem. A legtöbb sztori megér egy külön posztot, ezért nem fogok most mindent besűríteni egy bejegyzésbe.
Gent – Fényfesztivál (Lichtfestival Gent 2018)
Ha Belgium látnivalóit keresi az ember, akkor az első tíz ajánlat között biztosan szerepel majd Gent. Nekünk a kiköltözés előtt is javasolták azok az ismerőseink, akik jártak már Belgiumban. Legtöbben Brugge-höz hasonlítják, mivel ennek a városnak is jellemzője az, hogy imitt-amott csatornák szelik keresztül. Mivel már a középkor eleje óta lakott, gazdaságilag, közlekedésileg jelentős település, így természetes hogy rengeteg szép, régi épületet láthatunk, ezért is lett a turisták egyik kedvelt célpontja. A város elevenségét biztosítja az itt működő egyetemen tanuló rengeteg fiatal. Mi eddig nem szántuk rá magunkat, hogy felkeressük, de most M kollégái javaslatára felkerekedtünk, hogy megnézzük az egyébként minden évben megrendezésre kerülő fényfesztivált. Mivel a hétvégéink rendkívül zsúfoltak, meg ugye fényfesztivál leginkább este van, így szombaton az inburgering kurzust követő bevásárlás és vacsora után, este hét körül indultunk. A látványosságok 19:00-24:00 óra között, egy kb. 6 kilométeres körtúra során nézhetők meg így a terv az volt, hogy odaautózunk, sétálgatunk amíg kedvünk van, aztán hazajövünk. Majdnem így is lett, attól eltekintve, hogy bő egy óra volt amíg parkolni tudtunk az autóval, azt is vagy két kilométerre a fénytúra útvonalától. Ebből következik, hogy rengeteg embert vonz ez a látványosság, de a tömeg szépen halad a túrán pontról pontra, így nincs kavarodás. a látványvilág sokféle. A nagyobb tereken az épületeket vették kezelésbe a fényekkel. Volt ahol zenés vetítés során "csak" kiszínezték őket.
Máshol a fényeken kívül egyéb effekteket is kaptunk. Ilyen volt például a tűzoltóság bemutatója, ahol egy épületet "lángba borítottak", majd miután egy létrán felemelve egy igazi tűzoltó kimentette az integető rajzfilm robotokat, a téren álló másik autó vízágyúval "eloltotta a tüzet". De volt olyan show is ahol az épületre vetített, csapdába esett sárkány a tetőre szerelt lángszóró segítségével valódi tüzet okádott az égre. Ez utóbbiról nincs felvételem, mert G-t kellett a nyakamban tartani, hogy jobban lásson.
Kisebb tereken kisebb installációkat találtunk, például fákra akasztott világító esernyők, vagy befőttbe zárt fényképek formájában.
A program változatos volt, és a parkolási problémáktól eltekintve jól szervezett. Az útvonalon végig terelő emberek voltak, akik jelezték merre kell haladni. A nagyobb látványosságok vetítése néhány percig tartott, aztán a nézők továbbindultak helyet adva az újonnan érkező tömegnek. A tereken persze voltak étel-ital árusító pavilonok és természetes hogy a pubok is mind nyitva voltak. Az egész kört végigjárni nem volt energiánk, így néhány effektet nem láttunk, de az élmény is tökéletes volt.
Aktualitások
Mivel az elmúlt hetekben az írásom nem volt naprakész, azért hogy ne legyen csúszás, összefoglalom a főbb mérföldköveket. Február végén a Scouts leiderek jóvoltából egy szuper bulin voltunk. Érdekes esemény volt, a hangulata engem egy egyetemi gólyabulira emlékeztetett. A rendezők az űrkutatás témájára építkeztek, ehhez volt egy kis vicces műsoruk, közben finom ételeket és a végén retro diszkót kaptunk. Az este folyamán G egyik osztálytársának korunkbeli szüleivel beszélgettünk, s a férj jóvoltából sikeresen csatlakoztam a Scouts épület felújításán segédkező szülők közösségéhez, így már két hétvégén is voltam velük dolgozni.
Március elején befejeződött az integrációs kurzusunk. Végső soron nem volt teljesen haszontalan, van pár új dolog amit megtudtunk pl. a tömegközlekedéssel kapcsolatosan, s valószínűleg a belga szövetségi parlamentbe sem mentünk volna el magunktól sosem.
Múlt héten rendben lezajlott a Xaverianen koncertje, sokan eljöttek, sokaknak tetszett is. Én persze tudom hogy nem volt tökéletes az előadás de amíg én egy mű 100 hangjegyéből csak arra ez egyre emlékezem amit nem sikerült lejátszani, addig a nézőknek fel sem tűnik a hiánya.
Szintén márciusi esemény volt, hogy B-vel megnéztünk pár iskolát, köztük egy műszaki szakközepet is. Míg M-et a hideg rázta ki a kopott lépcsők és az elektronikai laborban lévő berendezések látványától, addig én egy kicsit visszarepültem az időben. Az egyik lelkes tanár aztán még a gépműhelybe is lekísért minket, ahol B-nek a kezébe nyomták egy fogyóelektródás védőgázos hegesztőkészülék elektródafogóját, és szépen felvarrhatta a nevét egy vaslemezre. Vajon a villanyszerelő tanulók itt is kalapácsot reszelnek az első félévben? Voltunk két gimiben is. Az egyikben meglepetésre egy zenekari társammal, egy klarinétos hölggyel találkoztunk, francia nyelvet tanít. Ott nagyon lelkesen fogadtak minket, sőt a kollegina a legutóbbi próbán tovább erősítette, hogy náluk nem gond, hogy B még nem beszéli a flamandot, hiszen vannak gyerekeik akik ugyanígy vannak, mert francia területről érkeznek, így van némi tapasztalatuk e téren. Ezzel szemben az egyik álom gimiben, ahol szintén jártunk aznap, nem voltak ilyen lelkesek a tanárok akikkel sikerült beszélnünk.
A mai bejegyzést ezzel lezárom, mert bár lenne még miről írni, már így is túl sokáig raboltam az érdeklődők drága munkaidejét. Tisztelet annak aki ebédszünetben olvas.
